Új helyünk a térképen

{p}
Néhány éve Brüsszelben jártunk mi, a csatlakozásra készülő Magyarország újságírói. Egyfajta "fejtágítón" vettünk részt, magas hivatalt viselő helyi hivatalnokok, illetve a magyar delegáció illetékesei próbálták megértetni velünk, hogyan is lesz az, ha hazánk az unió tagjává válik.
Akkor ez távoli, ködös horizont volt még csak, ma pedig már ott tartunk - ahogy egykor édesanyánk mondta -, hogy alig alszunk néhány napot, és a sokat emlegetett közösség polgárai leszünk, de most tényleg, hivatalosan, igazán.
Vajon milyen lesz ez a május elseje? Örülnünk kell-e jobban, vagy tartanunk az új viszonyoktól? Nem tudjuk.
{p}Egy biztos: nagyon gyors változásokra a mindennapos életben számítani aligha kell. Egyik napról a másikra legtöbbünk gyakorlatilag nem vesz majd észre semmit, de ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy tényleg új világ köszöntött ránk. Hegyeshalomnál nem lesz szükség az útlevélre. Ha jó kamatot kínál, akár spanyol bankkal is szerződhetünk folyószámla-kezelésre vagy személyi hitelre, a mezőgazdaságban a jól pályázó termelő pedig a jelenlegi mérték többszörösét is megszerezheti az uniós forrásokból.
Ez tényleg más világ lesz.
{p}Persze lesznek a változásnak árnyoldalai is. Például, hogy az előbb említett agrárgazdák minden egyes kiló megtermelt hússal, gabonával vagy éppen támogatási forinttal el kell számoljanak majd - és ha már a forintnál tartunk, ez a mi megszokott pénzünk is előbb-utóbb eltűnik a közforgalomból, euró lesz helyette.
A változó szabályok nagy része csak akkor tudatosul majd legtöbbünk számára, amikor már javában használjuk azokat. Ahogy mondani szokás: az elvágott ujj azonnal fáj, a gyógyulás viszont már hosszú folyamat. Mi most egy olyan érték- és gazdasági rendhez csatlakozunk, amely szinte biztosan a gyógyulás felé visz, de azonnali gyógyírt nem kínál. Nem kínált eddig senkinek sem.
{p}Nagyon sokan vélik úgy, hogy az uniós tagság egyfajta új megszállással lesz egyenlő, s akad, aki egyenesen a szovjet uralmat említi fel a közelgő belépés kapcsán. Ez butaság. Mi önszántunkból, egy népszavazással szentesített döntés alapján, a várható előnyök és hátrányok ismeretében döntöttünk úgy, hogy érdemes az immár tekintélyes civil erőt is képviselő unióhoz tartozni. Ami pedig a "szovjet párhuzamot" illeti... Nos, a már említett továbbképzésen az egyik brüsszeli főtisztviselő a következő anekdotával rukkolt elő:
{p}A nagyhatalmú brüsszeli Európai Bizottság lépcsőjén találnak egy gyönyörű csecsemőt. Villámgyorsan ellátják mindennel, ami számára kell, de a dolgot hivatalos formába is kell önteni - mit csinál ilyenkor egy bizottság? Bizony létrehoz egy másik bizottságot, amely ezzel a páratlan eseménnyel foglalkozik: kideríti, honnan származik a csöppnyi teremtmény, s mi ilyenkor a teendő. Irdatlan módon ülésezni kezdenek, s mire a gyerek iskolába megy, meg is születik a konklúzió: először is a csöppséghez az uniónak semmi köze, mert tökéletes teremtés, erre pedig az EU történetében nem volt még példa, ráadásul a születést megelőző folyamat alig kilenc hónapig tartott, ilyen gyors eredményre pedig a közösség soha nem lenne képes. Harmadsorban, miután a gyermek fejlődése megfelelően halad, további uniós intézkedésre nincs szükség, viszont - jogtechnikai okokból - az újabb ellenőrizetlen megszületéstől eltiltják.
{p}Mi jót nevettünk ezen, ám hazafelé már arról váltottunk hosszasan szót, vajon milyen is az a szervezet, amelynek saját tisztviselője, nyilvános fórumon ilyen viccet elengedhet. Arra jutottunk, hogy alapvetően gonosz biztosan nem lehet.
És ennyiben maradtunk.