Uniós munka: szabadon, de nem mindenkinek

Mint ismeretes, az elmúlt időszakban több jelenlegi EU-tagállam is jelezte, hogy a tíz új tagország, köztük Magyarország, csatlakozását követően szigorítja a külföldi állampolgárok munkavállalási feltételeit. Hazánk csatlakozási szerződése alapján erre lehetőségük van a csatlakozás időpontját követő hét évig, egy két+három+két éves felosztásban. Ugyanakkor a csatlakozási szerződés Magyarország számára is lehetőséget ad arra, hogy hazánk, az érintett tagállammal vagy tagállamokkal szemben az általuk bevezetett munkavállalással kapcsolatos védintézkedésekkel egyenértékű rendelkezéseket tartson hatályban, azaz a viszonosság elvét követve járjon el.
{p}Ez azt jelenti, hogy ha például Németország korlátozza a magyarok elhelyezkedését, nem biztosít szociális juttatásokat, úgy Magyarország hasonlóan járhat el a hazánkban munkát kereső és vállaló németekkel.
Lehetőség van arra is, hogy Magyarország védintézkedést alkalmazzon a csatlakozó országokkal szemben abban az esetben is, ha a magyar munkaerőpiacon fellépő zavarok komolyan veszélyeztetnék az életszínvonalat vagy a foglalkoztatottságot, akár egy adott régióban, akár egy adott szakma tekintetében.
Ez olyan átmeneti jellegű és rugalmas szabályozás lesz, amely viszonylag könnyen tud majd reagálni a jelenlegi tagállamok átmeneti intézkedéseiben bekövetkező változásokra, illetve a hazai munkaerőpiacon bekövetkező történésekre.
A magyar viszonossági szabályozás három kategóriát különböztet majd meg. Elsőként azon tagállamok állampolgárait, amelyek biztosítják a csatlakozó országok állampolgárainak szabad munkavállalását, a munkavállalást ezen tagállamok esetében Magyarország is engedélymentessé teszi.
{p}Azon tagállamok állampolgárai tekintetében, amelyek az új tagállamok állampolgárainak munkavállalási feltételeit a csatlakozás előtti állapothoz képest lényegesen javítják, a munkavállalást Magyarország engedélyhez köti, ám ezt az engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki. A harmadik kategóriába azok a tagállamok tartoznak, amelyek nemzeti szabályaikat csak oly mértékben módosítják, amelyre a csatlakozási szerződés kötelezi őket, vagyis munkaerőpiacaikat nem nyitják meg Magyarország előtt. Az ő állampolgáraikkal szemben Magyarország a munkavállalást engedélyhez köti, s az engedély megadása során a munkaerő-piaci helyzetet is vizsgálni köteles az eljáró hatóság. Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy a magyar munkavállalók unión belüli munkavállalása a csatlakozás után mindenképpen egyszerűbbé válik, mivel az unió állampolgáraiként a magyarok elsőbbséget élveznek az unión kívüli országok - például ukrán, román, orosz, török vagy távol-keleti  állampolgáraival szemben.
Figyelmet kell fordítani a csatlakozási szerződésben rögzített, úgynevezett 12 hónapos szabályra is. Ennek értelmében az a magyar állampolgár, aki a csatlakozás pillanatában legalább 12 hónapig jogszerű munkavállalóként dolgozik egy jelenlegi tagállamban, az a 12 hónap letelte után az adott országban szabadon vállalhat munkát. Tehát, aki már 12 hónapja ott dolgozik, az a csatlakozás után is szabadon vállalhat munkát, függetlenül a kétoldalú szerződésektől.