Hegyek mozdulnak

Mindenesetre szék után néz. Húzná maga alá, ekkor meg csattanást hall. Könyv esett le a polcról.Hajol érte, mikor újabb csattanást hall. Nem is csattanás ez már, inkább robbanás. Talán két kamion ütközött a főúton? Történt már ilyen. A lelkészlak megremeg.- De hiszen ez földrengés - kiáltja csak úgy, magának.Néhány percig üldögél még, aztán összeszedi magát, megy ki a lakásból. Első útja a templomhoz vezet. Szerencsére semmi baja, a torony a helyén, talán csak a repedések nyíltak milliméternyit.Később végigjárja a falut is. Ekkor már mindenki a rengésről beszél. Néhány ház fala megrepedt, mondják, kémény is dőlt le, a vasbolt tűzfalából pedig hat sor tégla omlott le úgy tizenöt-húsz méter hosszan.

{p} A délutáni híradásokban Beled, ez az alig háromezer lelkes Győr-Moson-Sopron megyei falu már a hírek élén szerepel. Hogyne, amikor 3,7-es erősségű földrengés rázta meg.Aznap, május 25-én este Béres László a végítéletről elmélkedik. A Jelenések könyvéhez lapozgat, majd Ézsaiás próféta vigasztaló szavait olvasgatja: És a hegyek megmozdulnak, a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom nem távozik tőled.*A vasbolt oldalán emléktábla, rajta a felirat: E ház volt a Schäffer család otthona, 1860-1956. Dedicated by George W. Schaeffer and Family, Beverly Hills, USA. April 10. 2002A kapu tárva, kutya sem riaszt, a tornác feletti falrész repedéseit nézegetem.- A földrengés nyoma - lép ki az ajtón egy idős asszony, Tóth Sándorné. - A biztosító meg 37 ezer forintra becsülte a kárt. Ebből vegyek cementet, meg homokot, meg állványoztassam fel. Ennyiért ki sem jön a mester - méltatlankodik.A lakásba hív, szobájában a szekrények elhúzva, a falon repedések. A berendezés amúgy egyszerű, semmi különös. Annál feltűnőbb a sarokban egy koszorú, nemzetiszín szalaggal körültekerve.- Gyuri hozta tavalyelőtt, csak a szél leverte - magyarázza. - Majd visszateszem.- Gyuri? Ki az a Gyuri?- Hát a Schäffer Gyuri. Amerikában él, nagyon gazdag, műkörömgyára van. Övéké volt az egész ház.

{p} Mert - hajol közelebb - ez egy zsidó ház volt.Az asszonyt már leállítani sem lehet.- Amikor elhurcolták őket, négy családot telepítettek bele, de már csak én élek közülük. A háború után visszatértek a Schäfferék, akkor született Gyurka is, amikor nekem az első. Jól megvoltunk, mindig együtt játszottak. Rózsi, az anyja egész nap géppel kötött, ha sok volt a munkája, én főztem Gyurinak is. Amikor aztán a harmadik gyerekkel voltam másállapotban, kérdezte, mi lesz itt, Bözsi, óvoda? De bár hallgattam volna rá! - sóhajt.- Miért, nincs öröme a gyerekeiben? - kérdezem önkéntelenül.- Mind a három a temetőben fekszik - sírja el magát az asszony. De amilyen hamar jött a bánata, úgy megy is. Törli a szemét, s már mondja is tovább:- Ötvenhatban mentek el. Mondta is Rózsi, foglaljuk el a szobájukat. Az elülső részt meg államosították, így lett vasbolt belőle. Jön Gyuri minden évben, ő újíttatta fel a házat is elölről. Ha tudná, mi történt most...- Nem írja meg neki?- Itt hagyta a címét, az unokám meg elvitte, aztán nem adja vissza. De talán majd jön nyáron megint.*Első Pünkösdi Vásár és Kiállítás, olvasom az iskola mellett felállított sátor bejáratánál.

{p} Ott találom a falu első emberét, Balogh Máriát is.- Ugye, nemcsak a földrengésről ír, hanem arról is, hogy mekkora életet talált Beleden? - mutat az asszony a sokadalomra.Ígérem, persze, hallgatom is udvariasan.- Talán a vásár lendít a falun, ránk férne, a cipőgyárat elvitte az olasz Mátészalkára, biztos hallott róla, a téglagyárat meg Tatára telepítették, csak az agyagot hordják innen kamionokkal. Most képzelje el...Felfordult világ, gondolom, de biztos megéri, ha megteszik.- Már ősszel elkezdtük a szervezését, persze a héten értünk a hajrájához. Kedd reggel éppen a piacon jártam, amikor érzem, remeg a lábam. Mint amikor a vonat robog mellettem. Aztán már hallom is a csattanást. Talán Répcelakon robbant fel ismét a gyár, erre gondoltam először.Igen, erről már hallottam a faluban, más is gondolt ilyesmire. A hetvenes években a szénsavgyár robbant, kilenc ember halálát okozta. Hangja idáig hallatszott.- Szerencsére nagyobb baj nem történt, csak a biztosítókkal kellett kicsit hadakozni. Három közül kettő kitalálta, hogy nem jár pénz, mert nem volt ötös erősségű a rengés. Na, én ezt másnap reggel szépen elmondtam a tévében, erre aztán hívtak, hogy fizet valamennyi. Jövő hétre ígérték a pénz utalását.*Az asztalkákon tányér, a tányéron kifli, vaj, mellette kakaó.A beledi óvodások tízóraizáshoz készülődnek. Bödecs Györgyi, a kiscsoportosok óvónője az asztalhoz terelgeti a gyerekeket, amikor érzi, mintha elindult volna az terem. Kisszékbe kapaszkodik, amikor a tányérkák megzörrennek, majd robbanás rázkódtatja az épületet.

{p} A gyerekek persze ránéznek, mi történhetett, amikor látja, hogy a mennyezet a válaszfalnál reped.Azonnal tudja, hogy a föld rengett.- Gyorsan, ki az udvarra - kiáltja.A gyerekek nem értik, mire megfogja a mellette állók kezét.- Az udvaron fogunk játszani.- És a reggeli? - kérdi Zolika.- Azt majd később.Panka sírni kezd, mire többen rázendítenek. De most nincs idő vigasztalásra, tuszkolja őket ki az ajtón, a folyosóra, az udvarra. Mire kiérnek, már ott tolongnak a többiek is.- Szerda délután költözhettünk vissza - hallgatom Németh Erikát, az óvoda vezetőjét. - Addigra a szakemberek átvizsgálták az épületet. Szerencsére a szerkezete nem sérült.A mennyezet és a válaszfal találkozásánál ott a repedés, a folyosón pedig hosszú csíkban hiányzik a vakolat. A szakemberek vizsgálatának a nyoma szembetűnőbb, mint a rengésé.Az épületen kívülre hív még az óvodavezető, a falon hosszában, az eresztől a járdáig repedéscsík.- A hetvenes években épült ez a rész, hozzátoldották a régihez. Kellett, mert nem tudtuk elhelyezni a gyerekeket.- De ma már, gondolom, van elég helyük - vetem közbe.- Még sok is - mosolyog szomorkásan az asszony. - Néhány éve még több mint százötven óvodásunk volt, ma éppen száztíz.*
{p} - Volt itt földrengés, igen, én hallottam.Középkorú férfi tartja a borospoharát a sátraknál, Mihajlovics János. Doborjánból érkezett, Ausztriából, Liszt Ferenc szülőfalujából. Neve horvát, de magát osztráknak vallja.- Nekem tetszik Beled, van itt tó kitűnő, fogtam harcsa tavaly, hatvan kiló, nagyobb, mint ember - mutat a feje fölé. - Vettem házat én is, ha megyek nyugdíjba, csak pecázni fogok. De még van sok időm, járok Bécsbe mindennap, csempézek fürdőszoba csütörtökig, aztán jövök, pecázni, fogok nagy harcsa - harsányan kacag. - És várom a nyugdíj.*
- Alkonyodik már Beleden. A színpadon éppen keleti harcművészek mutatják be tudományukat. A közönség láthatóan jól érzi magát, a sörössátrak előtt sorok kígyóznak, a kürtőskalácsos alig győzi kiszolgálni a vendégeit. A hangulat vásári. Árulnak itt mindent, lábasokat például, amelyekben sosem ég oda az étel, késeket, amelyeket élezni sem kell.Látom, Beled lakói túlléptek a hét eleji földrengésen. Kapuvár felé kerülök még, a Józsefmajorba. Errefelé ünnep előtti a csend, különös ellentéte a beledi ricsajnak. Csak itt-ott dudváz egy-két asszony a háza előtt.Az egyik épület teljesen kihalt, szőlőt hajtat benne a gazdája, Molnár Ákos, jó pénzt remélve érte őszre. A venyigés ládák között kicsiny, finom műszer, számítógéppel összekötve. Utórezgéseket mér, olyanokat is, amit ember meg nem érez. Néhány nappal a földrengés után telepítették a kutatók. Hiszen Belednél törésvonal húzódik, bármikor renghet alatta a föld.