Még nem kincsesbánya a tó

Környezetvédők már régóta kongatják a vészharangot, s a bányatavakra úgy tekintenek, mint sebhelyekre, melyeken keresztül nagyon könnyen bejut a szennyeződés a talajvízbe. A zöldek sohasem támogatták bányatavak nyitását, bár azzal maguk is tisztában vannak, hogy ha össze-vetjük, hol okoz kisebb környezeti kárt a sóder-kitermelés, a külszíni fej-téseken vagy a folyók-ban, akkor mindenkép-pen a bányák javára bil-len a mérleg nyelve. A sóderbányák nyitása ugyanis még mindig ke-vésbé kártékony, mert nem egy élő rendszert tesz tönkre. Emellett, ahol a kavicsot kitermelik, ott előbb-utóbb úgyis új vegetáció jön létre. A városnyi méretű szocialista lakótelepek építésének időszakában nagy mennyiségű kavicsra volt szüksége az építőiparnak.

{p} Az így létrejött tavak többségének újraélesztése, azaz rekultivációja vagy hasznosítása azóta sem történt meg. Pedig a természet adta új funkciókat gazdaságosan lehetne kihasználni környezet- és természetvédelmi, tájvédelmi, valamint nemzetgazdasági szempontból. A bányakapitányságok sok esetben hiába írták elő a területek tulajdonosainak, bérlőinek, hogy a haszonból mindenképpen el kell különíteni rekultivációra, vagyis a helyreállításra, a vállalkozások a kitermelés befejeztével ezt elmulasztották. A helyzet tarthatatlanságát mutatja, hogy az ország négy bányakapitányságán összesen tíz felügyelő dolgozik, miközben ezerhatszáz, 6200 hektár összterületű, művelés alól már kikerült tó utóhasznosítását kell felügyelniük, a több ezerre tehető még kitermelés alatt álló kavicsbányákról nem is szólva.

{p} A kavicsvagyon aranyat ér

Mindinkább üzlet a bányanyitás és kavicskitermelés, mert a korábbi rablógazdálkodás miatt a Dunában már csak apró szemcséjű kavics található, ezért kotrási tilalom van érvényben. Az elhanyagolt és szemétteleppé alakított bányatavak nagy száma miatt a szakszerű rehabilitáció nagyon fontos volna. Akadnak jó példák: a szigetközi Tarnózseli határában és Solton is található egy-egy tó, amelyet bűzös szeméttelepből alakítottak tetszetős horgászparadicsommá. A partokat rendezték, árnyékoló növényzettel ültették be, és halakat telepítettek a vízbe.

Már hatályos a rendelet

Remélhetőleg nagy lendületet adhat a bányatavak helyzetének rendezéséhez az a 2000 januárjában megjelent kormányrendelet, amely a hasznosítással kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről intézkedik. Végre vízjogi engedélyezési hatósági jogkörbe kerültek a bányatavak. Ez azt jelenti: ha a bányászati tevékenység során bányató keletkezik, akkor a bányabezárással egyidejűleg (a tájrendezést szolgálva) a vízügyi igazgatóságnak szakhatóságként, engedélyezési jogkörrel elő kell segítenie a jövőbeni hasznosítást.

{p} A jogszabály több évtizedes hiányt pótol. Ennek ellenére nem tiszte megszabni, hogy mi történjen a tavakkal (bár a természetvédelmi hasznosításra helyezi a hangsúlyt), azt azonban rögzíti, hogy milyen hasznosítás megengedhetetlen.
Minthogy a bányatavaknak nincs lefolyásuk, nagy tápanyagterheléssel járó intenzív halászatra nem alakíthatók át. Hulladék- és szennyvízelhelyezés is tilos a volt bányaterületeken, a horgászat és a turisztikai hasznosítás azonban megengedett. Feltéve, ha a kialakított kempingekben, vendéglátóhelyeken keletkező szennyvíz ártalmatlanítása nem helyben, szikkasztással valósul meg, mert a szennyvizet mindenképpen el kell vezetni a területről. Persze a hasznosítás egyetlen formája sem kötelező a tulajdonosok számára, ezért csupán a bányaterület kötelező rendbetételét írja elő a jogszabály.

{p} Sóder helyett salak?

Napjainkban egymás után létesülnek rekreációs, tehát a pihenést, szórakozást szolgáló látványtavak, miután egyre több lovaglással, üdültetéssel, vagyis turizmussal foglalkozó vállalkozásnak van szüksége természetes vízre és vizes élőhelyre. Azokon a területeken például eleve kizárt új bánya nyitása, amelyeken veszélybe kerülhet a felszín alatti vízbázis. Új bányatavakat csak úgy lehet létrehozni, hogy előre megszabják: a kitermelés után miként kell helyreállítani vagy hasznosítani a területet, hogy esztétikai-turisztikai szempontból megfeleljen.
Akár a német mintát is követheténk. Ott ugyanis az autóutak alapjába harminc-negyven százalékos arányban már régóta salakot kevernek kavics helyett. Salakból bőséges tartalékkal rendelkezik Magyarország. Ha nálunk is salakkal pótolnák az építkezési sódert, nem lenne szükség ennyi kavicsbányára.
Az elhagyott munkagödrökkel kapcsolatban a környezetvédelmi tárca országos programot ír ki a bányatavak rekultivációjára. Ezt viszont finanszírozni kell. A magántulajdonban lévő bányatavaknál kamatmentes hitelkonstrukcióra volna szükség, míg az állami tulajdonú tavak hasznosítását vissza nem térítendő támogatással lehetne elősegíteni.

{p} A magántavaknál öt év türelmi idővel kezdődhetne a hiteltörlesztés; mert átmenetre szükség van, míg a vállalkozás beindul. A finanszírozást önálló ökobankon keresztül, vagy egy már meglévőt felkészítve lehetne megoldani. A forrásokat pályázati rendszeren keresztül kellene a felhasználókhoz eljuttatni a legegyszerűbben és legellenőrizhetőbb módon.
Ráadásul az utóbbi megoldást az unió is jobban szívlelné és illeszthetné rendszerébe.

Uniós "zöldpénzek" ökobankból

Most már számolhatunk az európai uniós támogatási rendszer meglétével is. Akár már ma is lehívható volna több százmillió euró (több tízmilliárd forint) Magyarország számára - amennyiben már létezne országos program a bányatavak rekultivációjára, mely során munkahelyek is teremthetők. Emellett maradandó természetvédelmi értékek jönnének létre, fejlődhetne a turizmus. Mindez "talált pénz", hiszen mindehhez Magyarországnak csupán egyharmad önrésszel kell rendelkeznie, a kiadások kétharmadát az Európai Unió adná. Az uniós források elaprózása egy-egy bányatóra azonban kerülendő, hiszen egyedül egy országos program lehetne alkalmas arra, hogy vállalkozók bevonásával rendeződjön e tavak sorsa. Ebben a konstrukcióban maga az állam lenne a beruházó, de az uniós pénzek lehívása és pályáztatás után már a magánszféra feladata volna a megvalósítás, a rekultivációs vagy turisztikai célú helyreállító munka kivitelezése. Az elképzelés mellett szól, hogy valóra váltása a vállalkozók és alkalmazottaik boldogulása mellett végre a nemzetgazdaság, a természet-, illetve környezetvédelem érdekeit is szolgálná.