Tennivalók házasulandóknak

A bejelentésről jegyzőkönyv készül, amely tartalmazza a leendő férj és feleség személyi adatait és a szándéknyilatkozatukat. Szükséges hozzá a felek személyi igazolványa, születési anyakönyvi kivonata és igazolás a családi állapotukról (ezek az okiratok bizonyítják, hogy a házasságkötésnek nincs törvényes akadálya, például nem áll fenn bigámia). Amennyiben a nőtlen és hajadon házasulandók helyi lakosok, a hivatal népesség-nyilvántartásából minden adat könnyen ellenőrizhető. Más településen élő(k)nek azonban igazolást kell hoznia az ottani népesség-nyilvántartóból. Elvált személyeknek a jogerős bírósági végzéssel, özvegyeknek az elhalt házastárs halotti anyakönyvi kivonatával kell igazolniuk családi állapotukat. Külföldiek csak a hazájukban kiállított tanúsítvány ellenében mondhatják ki az igent.

{p} A korábbi gyakorlattól eltérően most már nemcsak a leendő feleségnek, hanem a férjnek is nyilatkoznia kell, hogy a házasságkötés után milyen nevet szeretne viselni. A választási lehetőségek a következők: Kiss Katalin és Nagy Péter egybekelését követően az új asszony neve maradhat továbbra is Kiss Katalin. Vagy változhat Nagy Péternére, Nagyné Kiss Katalinra és Nagy Katalinra; immáron a férj is felveheti neje vezetéknevét, vagyis használhatja akár a Kiss Péter nevet. Természetesen a házasságkötés után bármikor van mód a név módosítására: a polgármesteri hivatalban az anyakönyvvezetőnél kell benyújtani a névváltoztatási kérelmet, amelyet az indoklással és ötezer forint illetékbélyeggel ellátva a hivatal továbbít az engedélyező Belügyminisztérium felé. Az állami esketési szertartás ingyenes. A nagyobb polgármesteri hivatalokban külön rendezvényszervező cég működik, amely gondoskodik a ceremónia lebonyolításáról, természetesen megfelelő díjazás ellenében. A házasulandók, illetve a család katalógusból választhatja ki, milyen pezsgő, műsor, zene, vers, virág és gyertya tegye ünnepélyesebbé a nagy eseményt. Főként vidéken - ha a lányos családoknak nem volt kifogása - az volt a gyakorlat, hogy az egyházi esküvő a férfi felekezete szerint zajlott. Ma ez megegyezés kérdése, a házasulandók általában a vallását inkább gyakorló fél templomába mennek. Több egyház szabja feltételként, hogy a párnak részt kell vennie a házaséletre felkészítő, úgynevezett jegyesoktatáson. Napjainkban egyre elterjedtebbek az ökumenikus szertartások, amelyek liturgiája különböző vallásokét egyesíti.