A budapesti agglomeráció vége

A kitelepülés irányait vizsgálva az északnyugati agglomerációs települések szerepe csökken, lassan növekszik Ugyanakkor a délieké, és egyre nő az agglomeráción túli, közlekedéssel és infrastruktúrával el nem látott területek jelentősége. A gazdasági kivándorlás által érintett települések környezetében már ma is érezhetően csökken a budapesti munkahelyre ingázás, nő a helyi minőségi települési szolgáltatások, például a speciális, illetve a középiskolai képzés iránti igény. Az európai adatok ismeretében megjósolható a motorizáció további gyors növekedése. Az agglomeráció úthálózata nem alkalmas a terhelés növekedésének elviselésére. A legnagyobb mértékben az autópályával jól megközelíthető, délnyugati, déli és északkeleti térségek a kínálják a legversenyképesebb telephelyeket. Az utóbbi években az M1-es, M0-s, M5-ös térségében logisztikai-ipari parkok jöttek létre, amelyeknek területkínálata szakértők szerint a következő kettő-négy év keresletének tud majd megfelelni.

{p} Mint a lakosság vonatkozásában, a termelő vállalkozásokéban is egy Budapesttől való távolodás figyelhető meg: az agglomeráció régebbi építésű ipari ingatlanjai - Törökbálinton, Budaörsön - egyre kevésbé képesek állni a versenyt az új, zöldmezős fejlesztésekkel, ezért egyre nehezebben adhatók bérbe a területek. Egy korábbi elemzés szerint az agglomeráció körülbelül húszszázalékos beépítettségű - vagyis ennyi a városias területek aránya a települési összterülethez képest. Elsősorban a délkeleti agglomerációban nagyobb szabad területek állnak rendelkezésre. A közúti közlekedéssel párhuzamosan nő és kritikus szintet ért el a légszennyezettség. A nyugati, délnyugati agglomerációs gyűrűben a vállalkozások megtelepedésének újabb hulláma várható. 2002 végéig százhúszezer négyzetméter ipari, logisztikai parkot építettek.