Bordán Irén meg a Játék és a Fény

Ülünk Szentendrén, egy csacsogó kis patak partján, zöld erdő aljában, a terméskő ház hűvös teraszán, és Bordán Irén művésznő eddigi pályájának történetét hallgatjuk.
Az óvodás kori színházasdi kitartott egészen 18 éves koráig, amikor is közölte családjával, hogy színésznő szeretne lenni. Az egyébként színházbarát szülők hallani sem akartak róla, mire Irénke írt egy levelet: "Imádlak benneteket, de az én utamat járom, és egyszer még nagyon büszkék lesztek rám!" A kutyája kikísérte a buszmegállóba, a lány felült a vonatra, és felutazott Pestre a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Már a vonaton elmondta az utastársainak, nem akárkivel ülnek egy fülkében.
{p}Első próbálkozásra nem vették fel, így Szegedre vezetett az útja. Lendvay Ferenc igazgató aztán meglátta benne a tehetséget. A színészházban kapott egy szobát, oda ment érte az édesanyja, mondván a direktornak: "Az apja megöl, ha nem viszem haza!" Az indok az volt, hogy a színészi pálya és a szabados élet egy. Mire Lendvay azt mondta: "Nézzen körül, asszonyom, színház az egész világ!"
A családi béke akkor köttetett meg, amikor a szülők és a nagymama meglátták lányukat a Viktória nagyoperettben, Rézi szerepében. Valamennyien megkönnyezték a pillanatot... Szökéseiben egy szem húga, Zsuzsi volt a szövetségese, támogatta, bújttatta, segítette a nővérét. Ruhát varrt neki, pénzt gyűjtött - miközben ő maga is megfertőződött. Jelentkezett a főiskolára, nem vették fel. A nővérének sohasem szólt róla! Pedig akkor már az öt évvel idősebb testvér tudott volna segíteni a felkészülésben.
Diplomásan Irén a Nemzeti Színház tagja lett. Ekkor lehetett volna játszani az életben is a nagy művésznő szerepét. Bordán Irén azonban nem merült el a színművészetben, csak megmártózott benne. Nem égett el a saját szenvedélyének máglyáján, mint oly sok pályatársa, Soós Imrétől Domján Editig. Őseitől olyan géneket kapott, melyekbe a mindennapi racionalitás volt bekódolva, és így ő megmaradt a földön. Érett nőként családot akart, biztonságot, gyerekeket, így 1981-ben férjhez ment egy "amerikás magyarhoz". A tengerentúlra költözött, ott született a fia, Philip, és a lánya, Lili. Nyaranta hazajárt filmezni, s amikor a gyerekek nagyobbak lettek, Amerikában is színpadra lépett. A Ménesgazda, a Kísértet Lublón, a Talpuk alatt fütyül a szél című film és tucatnyi mozifilmszerep  mellett harminc körüli a tévéjátékai száma.
{p}Mi vitte Amerikába? Talán újabb szökés a magányosság elől, a József Attila úti garzonból. A házasság nem volt sikertörténet, nem is szívesen beszél róla a művésznő. A gyermekei lettek számára a legfontosabbak. A kislánya tizenhárom éves korában lázadt fel először. Amikor az anyja számon kérte, azzal vágott vissza: "Anya, nem te tanítottál arra, hogy mindenkinek mindig mondjam el azt, amit érzek?" Később, amikor megnyugodtak a kedélyek, a szülői válasz az volt: "Igen, igazad van." Ez a párbeszéd mellesleg odakinn magyarul zajlott.
A hazatérés... Philip 2001-ben, iskolaév közben azt mondta, ő nem akar tovább Amerikában élni! Imádja a nagyszüleit, a Balaton-felvidéken van valamennyi barátja, hazavágyott, hiába született New Yorkban. Ki kellett venni az iskolából, és elhozni. Lili egyetemre járt, Irénke ott ült az üres házban és gondolkodott. Azt mondta, a döntés a Mindenható kezébe van letéve. Egyszer megjelent egy fiatal pár, beleszerettek a tengerparti házba, és megvették. Nem volt más hátra, mint a csomagolás. Lili közben végzett, jelenleg Magyarországon van ő is, filmet forgatott, de még nem döntött a sorsáról, hogy hol akar élni.
Bordán Irén mind a két gyerekének fészket rakott, aztán saját magának is. A szentendrei házat ő építtette, tárgyalt a kőművesekkel, pallérokkal, most nem kis büszkeséggel mutatta a kész művet. Tágas, célszerű és praktikus benne minden. Az anyaszerepet most felváltja a szerep a színpadon. A budaörsi játékszínből megkereste Éless Béla igazgató, és megkérte, ugorjon be Almási Éva helyett Az Édentől keletre című darabba Koncz Gábor partnereként. Nem az első szóra állt kötélnek, hiszen tizenöt éve nem volt színpadon, de végül vállalta. Nem volt öltöztetőnő, Lili ugrott be erre a szerepre. Azt mondta a direktor, hogy három előadás után nagyszerűt alkotott Irénke. Igazi profi munka, amit csinál azóta is. Honnan az energia mindehhez? A jóga, a meditáció segít a szellemi kondíció megtartásában. A testiben pedig az úszás, merthogy az is napirenden van a nem látható, ám szerinte létező felesleges kilók ellen.
{p}Az eddigi pályáját így foglalta össze:
- Nem a Karrierről álmodtam, hanem a Játékról, a Fényről. Színpadon akartam lenni, de azt erős akarattal. Nem arra vágytam, hogy mindenki ismerjen, egy gyerekkori álmomat követtem. Talán a kübekházai utcaszínház, az iskolai szereplések, a kétforintos mozik keltették fel bennem a vágyat a színjátszás iránt. Most sem arra vágyom, hogy "visszavegyenek", hogy írjanak rólam mindenáron. A manipulált világ távol áll tőlem, én a Természtből jöttem, nagyszüleim rétjeiről. Nem vágyom kitüntetésekre, én az emberek szeretetére vágyom. Ne lexikonokban legyek benne, hanem a szívekben és a jó emlékezetekben. Én a mezőn nőttem fel, ezért szabad vagyok. Ha holnap kapálni kell, hát megfogom a kapa nyelét.
És megfogja. A háza előtti kis patakból kiszedi a köveket, kitisztítja a hordalékot, hogy a halak le tudjanak úszni a Dunába. Nem szereti, ha művésznőnek szólítják. Soha nem tartozott sehová, se párthoz, se csoportosuláshoz, nem voltak magas pártfogói. Ebből ennyire futotta. Kübekházáról eljutott a Bordán Irén-i mivoltáig. Sok? Kevés? Számára mindenképp elég. Ez az elégedettség ott van a tekintetében. Szürkéskék szemében Szinyei-Merse felhői úsznak. Jó a közelében lenni, mert megnyugtató és derűt sugárzó. Életének egyik szála, talán ezért is, a természetgyógyászathoz köti. Három évig gyógyítást tanult: polaritásterápiát, oszteopátiát. Kezelt ki embereket a bajukból. Ha valaki a ráfordított energiát próbálná egyenletbe foglalni, biztos, hogy csődöt mond vele, mert érthetetlen, hogy minderre miből futotta.
A forgatókönyv, amely Bordán Irén élete, tovább íródik, Budaörssel csupán egy új fejezet nyílik. Éless Béla már megjegyezte a nevét, és őszig, a szezon indulásáig nem is felejti el. A közönség pedig? Húsz év után úgy fogadta vissza, mint ha el se ment volna Amerikába.