Búcsú Varga S. Józseftől

Június 4-én déltájt hosszan beszélgettünk. Akkor érkezett a hír a szekszárdi Babits Kiadótól: még az idén a könyvesboltokba kerül válogatott írásait tartalmazó negyedik kötete is, Zseb és lélek címmel. A 2002-ben kiadott A kisember és Hazai, valamint az ez év tavaszán megjelent A kis haza című könyve után ebben a kötetben a rendszerváltozás időszakának riportjait, tárcanovelláit, publicisztikáit láthatjuk viszont. Nem tudja, mi lesz ezután, mondta elérzékenyülten Jóska, de életpályája így immár teljes, ami innentől reá vár, azt a Jóistenre bízza.
Három nappal azelőtt közölték vele orvosai: agyában egy két centiméter hosszú értágulat van, ami életveszélyt jelent, sürgős műtétre van szükség. Egy hét múlva kell befeküdnie a kórházba. Ennyi sem adatott meg azonban neki: négy órával azután, hogy beszélgettünk, elpattant az ér a fejében, rohammentő vitte a pécsi idegklinikára. Akkor még sikerült visszahozni a halálból, de harmincegy napi küzdelem után bezárult számára az idő, július 5-én délben itthagyott bennünket örökre.
"Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer./ Hol volt, hol nem volt a világon egyszer" - mondjuk Kosztolányival. Különös ember volt, utolsó mohikán, egy a kisemberek közül, akiket annyira ismert és szeretett. Ezerkilencszáznegyvenkilenc július 14-én született a Békés megyei Kamutpusztán, édesapját korán elvesztette. Tanítónő édesanyja négy gyermekével az ötvenes évek végén a jobb megélhetés reményében a Dunántúlra, Szekszárdra költözött. Legkisebb fia még tizenhat éves sem volt, amikor - másodikos gimnazistaként - közölte első írását a Tolna Megyei Népújság. Huszonhárom esztendősen lett a lap belső munkatársa - addig többféle foglalkozást kipróbált -, négy év múlva innen a Nők Lapjához került. Egy évtized múltán hívták a Szabad Földhöz, s ő igent mondott.
A falu, a kisemberek - emelkedettebben szólva: a nép - életének hű krónikásaként járta az országot, lázban égő szívvel, különös érzékenységgel, muzsikáló, szép szavakkal ábrázolva mindennapjaikat, sorsukat. Megalkuvás nélkül, az igazmondás felelősségével, szembenállva minden hamis cselekedettel és lekezeléssel, hatalmi gőggel. Amikor úgy látta, nem járhat tovább a maga útján, volt ereje - 2000 őszén - odahagyni a Szabad Föld főmunkatársi állását is, nem törődve a rá váró bizonytalansággal, azonnali hatállyal felmondott.
Három év telt el, amíg úgy érezte, a Szabad Föld ismét az a lap, ahová visszatérhet. Óriási tettvággyal látott munkához, a kegyetlen sors azonban csak fél esztendőt hagyott neki. A tél végén már érezte, hogy valami baj van, szédült, egyre hamarabb elfáradt, ám azt nem sejtette, hogy ereiben készül a halál. Tele volt tervekkel...
S most nincs tovább, legalábbis itt, e földi életben. Mert a síron túl hisszük, hogy él tovább Varga Jóska. Néz ránk átható, meleg tekintetével, szól mély, bársonyos hangján. A szívünkben ezután is velünk leszel, Jóska. Isten áldjon!