Hová jutott a DVTK?

Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye az ország második legnagyobb városa, s a megye pedig az ország legnagyobb megyéje. Valamikor az ország iparának ott dobogott a szíve, de az az idő elmúlt. Most gyárbezárásokról hallani, és ennek kapcsán rendre egy futballszurkolói vélemény ötlik eszembe. Ültünk egy idős drukkerral a stadion lelátóján, és azt kérdeztem a sokat látott sportbaráttól: "Mondja, mikor lesz itt újra nagy csapat?" Ő körbemutatott a kihűlt gyárkéményeken, és azt mondta: "Majd ha ezek újra füstölni fognak..."
A felszálló füstre hiába várunk, és a népi bölcselet szerint feleslegesen reménykednek híveik a nagy csapatban is. Ámbár a diósgyőri futballra az a jellemző, hogy nehezen adja meg magát. Volt idő - nem is olyan régen, alig néhány éve -, hogy úgy látszott, még a négy betű is eltűnik a labdarúgás történetéből. Tornyi Barnabással ugyanis lezárult egy korszak a csapat történetében, Nota, Egresi, Kulcsár, Kuttor, Buliga új egyesületet talált magának, a stadion használati jogát pedig a Borsodi Volán kapta meg, amely akkor az NB II-ben az első helyen állt. A DVTK-t pedig maga alá temette egy adóssághalmaz, amely alól, úgy látszott, képtelen lesz kimászni.
Ekkor összeálltak a "Pál utcai fiúk", és Diósgyőri Városrész Torna Kör (DVTK) néven csapatot alakítottak. Zelenák szervezésében butikosok, rendőrök, katonák, valamennyien kispályás játékosok, vitték tovább a zászlót a négy betűvel. A legalacsonyabb osztályban játszottak, de olyan lelkesedéssel, hogy Mályiban félszáz szurkolójuk pofozkodott jóízűt a helybeliekkel egy meccs során. A nevet akkor adták vissza, amikor a bőcsi csapat átruházta az egykori vasgyáriakra a másodosztályú jogot. De az újabb nekifutás sem hozott tartós sikert.
{p}Hanem aztán úgy látszott, vége a kiszolgáltatottságnak: egy hölgy befektető jelentkezett megmentőként, Ott Erzsébet személyében, aki a monoriak NB IB-s tagságát vette meg súlyos milliókért (a hírek szerint negyvenért...), aztán játékosok is érkeztek, valamint Gergely Károly edző mellé szakmai igazgatónak Őze Tibort találta meg a tulajdonos. A cél az első osztályba jutás volt, két évet szánt rá a befektető. Ezt egy év alatt sikerült teljesíteni (szerencséjükre felemelték az NB I létszámát). A baj azzal kezdődött, hogy "a ló megelőzte a szekeret." Nem volt ugyanis meg az élvonalban való szereplés anyagi háttere. Ott Erzsébet - akinek jó szándékához aligha férhet kétség - könnyebbnek gondolta a futball világában való eligazodást. Három év alatt a nemzetközi porondon kívánta látni a Diósgyőrt, csak éppen a magyar foci nem egy svájci óragyár. Jöttek a bajok, a nem tervezett költségek, és most ott tartunk, hogy az is elképzelhető, a Borsodi Ligába jutott együttes a megyei első osztályban indul. Az egyenlet, melyet meg kellene oldani, nem túl bonyolult: Ott Erzsébetnek el kellene adnia a tulajdonrészét. Vevő is lenne rá: a miskolci önkormányzat - csakhogy a városatyák nem finanszírozhatnak fociban keletkezett adósságot. Kellene egy közvetítő, Varga Zsolt személyében, aki "lenyelné" a tartozást, a tiszta 75 százaléknyi tulajdonrészt aztán már finanszírozhatnák a képviselők.
Vannak azért anyagi és lelki "sérültjei" is ennek az egész tranzakciónak: mondjuk Őze Tibor, aki edzőként az élvonalba juttatta a gárdát (Gergely Károly ugyanis időközben eltávozott). Más tréner egy ilyen sikerből pályája végéig megél, ő viszont november óta nem kapott fizetést. Nem jártak jobban a játékosok sem, akik pedig a lelküket kitették a pályán. Nagy Zoltán, Faragó István, Halgas, Tejnóra hiába volt a közönség kedvence, ebből sajnos nem lehet megélni. Szegény Veréb Gyuri, a legendás kapus, a mostani szakvezető sem ilyen sorsot érdemelt. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, megérkezett edzőnek Détári Lajos, az egykori világválogatott játékos. Ezek már napjaink történései, s látszik, "Döme" nem most jött le a falvédőről, ő egyhetes türelmi időben egyezett meg a stabilitást illetően, ha addig sem történik valami (nem oldódik meg például az élvonalbeli szereplés garantálása), akkor Miskolc biztosan csak futó kaland lesz a számára.
{p}Közben persze hallatják hangjukat a szurkolók is, ankétot tartottak, melyre meghívták a városvezetés illetékeseit is. Csak hát a futballban a pénz beszél - és nem a pártolói nekibuzdulás... Azok a sportbarátok, akik átszellemülten sorolják az egykori "nagy csapat" összeállítását, amely így szól: Hódi - Werner, Szigeti, Paulás - Török, Solymosi - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál L., szóval ők úgy tartják, egy akkora város, mint Miskolc, nem lehet meg NB I-es csapat nélkül! Biztos, hogy ez is igaz. Meg az is, hogy ugyanezt gondoltuk Ózdról, Salgótarjánról, Egerről, Tatabányáról. A futballban új szelek fújnak, s hogy ezek mit hoznak, legyen türelmünk kivárni.És, lám, a futball örök kiszámíthatatlansága: még az is elképzelhető, hogy a Diósgyőri VTK végül az NB I-ben indul.