Mi fán terem a színészpalánta?

Hajdufy Miklóst több évtizeden át a Magyar Televízió rendezőjeként ismerte a közönség. Főként az 1848-49-es forradalom és szabadságharc korának történéseit, a XIX. század magyar történelmének kevéssé ismert eseményeit vitte filmre. Jelentős életmű áll mögötte, 76 tévéjáték fűződik a nevéhez. Csaknem tizenöt éve viszont pályát módosított, azóta színinövendékeket nevel.
- Az MTV művészeti igazgatójának neveztek ki 1992-ben, majd három év után nyugdíjba mentem. 1990 óta veszek részt a Teátrum Színiakadémia, művészeti szakközépiskola keretében folyó színészképzésben. Tizenhárom éve igazgatóként irányítom a szakhatóságok által akkreditált intézményt. Érettségi után, 22 éves korig lehet jelentkezni a hároméves nappali képzésre. Szaktanárok oktatják a színészmesterséget, művészi beszédet, éneket, hangképzést, táncot, pantomimművészetet, dráma-, viselet- és művészettörténetet. A kötelező felvételi vizsgán, amely idén szeptember 1-jén lesz, felmérjük a jelentkezők képességeit. A vers-, próza- és drámarészlet előadása, az éneklés mellett a mozgás- és ritmuskészségre figyelünk.
Az intézmény székhelye a Budapesti Művelődési Központ épületében, a XI. kerület, Etele út 55.-ben található. Félévente vizsgáznak a hallgatók minden tantárgyból. A színészmesterség-vizsgák nyilvánosak, másodévtől teljes előadások kerülnek színre. A harmadik oktatási év végén a részvevők hivatalos bizottság előtt szakképesítési vizsgát tesznek elméletből és gyakorlatból. Utána a végzős megkapja az úgynevezett színész II. besorolást, amellyel jogosult arra, hogy színházaknál szerződést kapjon. A hallgatónak a működési hozzájárulás félévente százezer forintba kerül. Vidékiek számára viszonylag olcsó kollégiumi elhelyezést tudnak biztosítani.
{p}- Divatos pálya ma a színészet? - kérdezem Hajdufy Miklóstól, a Teátrum Színiakadémia igazgatójától.
- A 10-15 évvel ezelőtti helyzethez képest a szakma vesztett társadalmi presztízséből, viszont több a lehetőség, mint régen. A játszóhelyek száma csaknem megkétszereződött az elmúlt időszak alatt. Több munka adódik a sok televízió és a szinkronizálás révén. Azelőtt egy szinkronfilmgyár működött, amely csak a moziknak dolgozott. A megváltozott helyzet megsokszorozta a színészi feladatok lehetőségét.
- Mennyien maradnak a pályán azokból, akik elvégezték a Teátrum Színiakadémiát?
- Figyelemmel kísérjük a hallgatók sorsát, és ők is visszajárnak. Körülbelül egyharmaduk a szakmában szépen halad előre. Van, aki színházi szerződést és hamarosan vezető szerepeket kapott, aztán rendezett is. Többükről a színházi szaklap dicsérő, részletes szakmai kritikát írt. Akadt olyan is, aki a szakképesítés megszerzése után meg sem próbálta a színpadra kerülést: másfajta felsőoktatási intézményt választott.
Répászky Miklós Dániel most fejezte be az első évet. Kiskamasz kora óta színésznek készült. A 22 éves budapesti hallgatónak nem sikerült bejutnia a Színművészeti Egyetemre. Ott tájékoztatták, hogy hasonló jellegű képzésre a Teátrumnál is van lehetőség.
- Az évfolyamunk tizenegy fővel indult, most hatan vagyunk. Nagy a lemorzsolódás. Az ember hajlamos illúziókat táplálni afelől, milyen könnyű, csillogó a színészpálya, noha valójában igen kemény szakma. A második hónap végén komolyan gondolkodtam rajta, hogy bedobom a törülközőt. Aztán rájöttem, hogy a saját téveszméinkben van a hiba, le kell győznünk a nehézségeket. A legjobban azt szeretem, hogy más emberek gondolatait lehet eljátszani. A tanár úr minden órán elmondja, hogy gondolat nélkül nincs színjátszás. A színészet azokat a képességeket taníttatja meg az emberrel, amelyekkel alapvetően rendelkezik. Újratanulunk mindent egy magasabb szinten: beszélni, járni, mozogni. Ha jól végezzük, katarzisélményhez juttathatjuk a közönséget.
- Ezen a pályán az akaraterőnek, a kitartásnak óriási a szerepe - folytatja Hajdufy Miklós. - Sokuknak fogalmuk sincs róla, milyen belülről színésznek lenni. Először is iszonyú mennyiségű szöveget kell tudni. Akinek a tanulással komoly gondjai vannak, hamarosan kimarad. Az igazi tehetségekkel ez nem fordul elő. Erős akarással, ha tetszik, "száz halálon át", túljutnak a válságokon, nehézségeken. Tudom, hogy Répászky Miklósnak is voltak mélypontjai, mégis megállta a helyét félévkor A néma levente Mátyás királyaként. Év végén Moličre A fösvény című drámájának címszerepét játszotta. Igen jól megoldotta a szerephez vezető utat, mert ez a nehezebb feladat; jelest adtam az alakítására.