Tiltó az öntözőbarázdában

Meleg nyári napokon a kertészkedők az esti órákat szívesen töltik locsolással. Ez természetesen jó a növényzetnek, hiszen felfrissül tőle. Ugyanakkor az így kialakított mikroklíma kedvez a gombák és baktériumok szaporodásának is. Éppen ezért a gyakori locsolások helyett inkább a ritkábban, de optimális időben végzett öntözéseket válasszuk.
Az öntözések gyakoriságát alapvetően a növények vízigénye és a talaj szerkezete határozza meg. Laza szerkezetű talajon hét-tíz naponként, kötött talajon tíz-tizennégy naponként célszerű öntözni.Az öntözővizet  a reggeli vagy a késő esti órákban juttassuk ki.  Ellenkező esetben nagy párolgási veszteséggel és esetleges perzseléssel is számolhatunk. A fúrt kutak vizének hőmérséklete 14-15, a vezetékesé 18-19 fok. Ebből következik, hogy több érv is szól a hajnali vagy reggeli öntözés mellett. Ebben az esetben ugyanis az öntözővíz és a növényzet hőmérsékletének különbsége nem haladja meg a tíz fokot, s nem okoz perzselést.
Milyen öntözési módot válasszunk? Legismertebb a szórófejjel végzett, esőszerű öntözés, ebben az esetben már 15-20 mm víz kijuttatása is biztonságossá teheti a termesztést. A másik mód a barázdás áztatás. Bár állandó felügyeletet igényel, kiskertekben  gazdaságos, hiszen 30-40 mm víz pótlására is alkalmas. Ebben az esetben 20-30 cm mély és 50-60 cm széles barázdákat kell képezni a sorok között.
A tiltót, ezt az egyszerű szerkezetet házilag is elkészíthetjük 1-2 mm-es lemezből. Méretei a következők: felül 60 cm széles, a barázda szélein 30 cm mély, a barázda közepén 40 cm mélységű. Tiltó használatával a barázdákban megemelhetjük a vízszintet, s ezáltal jobban átáztatjuk a gyökérzónát. Az eszköz használatának további előnye, hogy ezáltal lazább szerkezetű talajon is alkalmazható ez a öntözési mód.Intenzív konyhakerti termelés során célszerű öntözés után kapálni, majd permetezni. Az öntözések utáni kapálással a talaj levegőzöttségét biztosítjuk, és lehetőséget adunk a csapadék jobb hasznosulásának.