Falusi vendéglátás lónyál nélkül

- A falusi csend. Mibe kerül, milyen értéke van! Hiszen már nálunk sincsen - mondja Felső Barnabás, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre.

EgyébTanács Gábor2004. 08. 06. péntek2004. 08. 06.
Falusi vendéglátás lónyál nélkül

A háza udvarán ülünk, a kertben a fákon énekelnek a madarak, a bokrok között mókus randalírozik, miközben vendéglátómat megpróbálom arról az aktív falusi vendéglátásról beszéltetni, amelyben ő a vidéki emberek egyik jövőbeli megélhetési forrását látja. - Bent a faluban már nem lehet ezt megcsinálni. Ott van a krosszmotor meg a mindenféle bömbölő, dübörgő szemét - legyint megvetően.  Ennek a szikár, fekete hajú embernek kicsit mindenben benne van a keze - parlagfűirtás, főzőcskeműsor, természetvédelem, vidékfejlesztés -, és mindenbe egyforma lelkesedéssel veti bele magát. Házi állatkertjében vagy húsz csüngőhasú malacot számolok, pulykákat, nyulakat, kacsákat és galambokat látok. Nem szereti a turizmus kifejezést. Következetesen vidéki vendéglátásról beszél, valahányszor a téma előkerül. - Nézz itt körül! Megcsináltam ezt a házi állatkertet, a saját gyönyörűségemre. Mert milyen gyönyörű is az állat! Megnyugtatja a lelkedet, egy ingerszegény környezetbe pedig ingert visz. Saját magamon is érzem: szükségem van rá, hogy gyönyörködjek bennük.


{p} A kislányom, Boriska, imádja a kisnyulat ölelgetni, le nem tenné egy percre sem, úgy dobog a kis szíve. Más gyereknek meg plüssállatai vannak - teszi hozzá sajnálkozva. - Aztán látom ám, hogy azok az emberek is, akik húszezer libát meg ipari mennyiségű nyulat tartanak, csak idehozzák az unokájukat, hogy nézegessék az állataimat. Bevallom, ez dühít egy kicsit. Azt gondoltam, hogy elkerítem ezt a helyet az utcától, és kiírom a kapura, hogy házi állatkert, bejelentkezni ezen és ezen a telefonszámon. Kiteszek majd egy átlátszó perselyt, és nézem, mennyit dob bele a vendég. Ha rendesen ad, ahogy illik, bemehet a gyerek, és simogathatja az állatokat, játszhat is velük. Ha fukar a szülő, nézhet a kicsi a kerítésen keresztül. Nem is hinné az ember, hogy ennek eltartóképessége van. Ha elmondanám egy parasztnak, azt gondolná: bolond vagyok. Pedig ő is idehordja az unokáját, meg az óvodák is a gyerekeket. Az egész megyében nincs még egy ilyen hely. - Látod ezeket a rönkszékeket? Semmi pénzbe nem kerülnek. De élnek. Ide csinálok még egy szép akácfa kerítést - mutat büszkén körbe az udvaron -, ezt a sok vicik-vacak műanyagot meg eltakarítom. Nem a vendégek miatt! A magam örömére. Voltak itt osztrák ismerőseim a múltkor. Olyan jól érezték magukat, hogy na. Akkor döntöttem el, hogy a falusi vendéglátásra kapcsolok át. Mert milyen harmónia van itt! A nyugatiak világa még pörgetettebb, mint a miénk. A vendégnek ez napi három óra csúcsprogram, fizetni fog érte, és én mit csináltam? Volt egy jószágudvarom.


{p} Lesz szürke marha borjúm, szinája juhom is. A vágóhídról hozok egy öreg kancát, hívok magammal olyan embert, aki ért hozzá, az ad még két csikót nekem, mielőtt visszaviszem. Hát mit ér az egy embernek, hogy lovagolhat! Hogy elviszem kocsikázni! Nyári melegben kiviszem a dunai homokzátonyokra, a hatalmas, csodás kvarchomoktengerre, ki a tábori konyhát, és főzök neki egy jó paprikás krumplit csipetkével. Mi ehhez képest Horvátország? Ott iszonyú pénzekért kaphatsz egy szobát meg egy silány reggelit, itt viszont programot kapsz. Jártam Spanyolországban, Kanadában, Kaliforniában. Gyönyörű tájak. De ott te magad nem tehetsz semmit! Elkészítik még a helyet is, ahonnan nézhetsz, de csak nézhetsz. Itt viszont: csinálhatod. Pergethetsz mézet. Ott csapják le előtted a csirke nyakát. - Nemrég hozzám küldték a közép-európai PHARE-bizottságot - hoz fel példát Felső Barnabás. - Eljöttek, öreg emberek és asszonyok, miután több milliárd forintot szétosztottak. Kőkemény szakmai programot készítettem nekik Gemencen, föliszapolódás, elzáródás, ám hazafelé jövet felajánlottam, hogy ha akarják, fogok nekik kézzel pontyot a Dunában. Akarták. Kitett minket a hajó, ott slattyogtak az asszonyok a sárban, én meg dobáltam ki nekik a halakat a partra. Úgy néztek rám, mint az Úrjézusra. Ha én akkor azt mondom nekik, hogy röpülni tudok, mint a sas, azt is elhiszik.


{p} A főnök kivett a bőröndjéből egy harmincdolláros whiskyt, és nekem adta, mondván, bármikor, ha Hollandiában járok, menjek el hozzá. - És minden időre lehet programot találni! El lehet vinni a vendéget kenustúrára. Csodálatos csatornák vannak itt, és nincs rajtuk egy lélek sem. Készítek majd vitamindús, százszázalékos gyümölcsitalokat, egy gombafajtával tudjuk tartósítani. Mindenféle lónyálat itt ne is lássak a portán. Lesz kemence, abban tudunk aszalni... Minden természetes anyagból lesz, belül pedig, elrejtve, a huszonegyedik századi technika. - Én mintát szeretnék adni az embereknek - fejezi be a természetvédelmi őr. - Azoknak, akik vidéki emberek akarnak maradni. Mert így sokat lehet majd keresni, de közben én is jól érzem magam. És a lényeg: németül kell majd tanítani a parasztgyereket. Angolul az tanuljon, aki számítógépes vonalon akar elhelyezkedni. Hízelegjünk a németnek annyira, hogy az anyanyelvén látjuk vendégül. Cserébe el fog tartani gazdagon minket. 

Ezek is érdekelhetnek