Móricz éve

A csécsei református templom falán emléktáblát avattak. Itt tartották keresztvíz alá az 1879. június 29-én (vagy július 2-án - erről eltérőek az adatok) született alkotót, akit íróként, újságíróként, szerkesztőként a legkiemelkedőbbek között tart számon az irodalomtörténet. A "boldog szigeten", ahogy az író nevezte szülőfaluját, a szalmatetős, vályogfalú emlékházban új kiállítás nyílt, ahol Móricz-relikviák, bölcsője, kalapja és botja is láthatók.
Az országos ünnepségsorozat keretében a fővárosi Móricz Zsigmond körtéren elhelyezik az író tiszacsécsei bronzszobrának másolatát, Varga Imre szobrászművész alkotását. A budapesti Karinthy-szalonban negyven festőművésznek az íróra emlékező kiállítása nyílt.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ősszel nagyszabású életmű-kiállítás készül a gyűjteményben található hagyaték, dokumentumok, képzőművészeti alkotások, fényképek, a leszármazottak tulajdonában lévő tárgyak bemutatásával, Életem regénye címmel. Október elején a nyíregyházi főiskolán oktatók és kutatók részvételével tudományos emlékülést tartanak Az újraolvasott Móricz címmel. Novemberben országos prózamondó versenyt szerveznek az íróról elnevezett iskolák tanulóinak részvételével. A nyíregyházi színház tervezi egy Móricz-mű bemutatását az új évadban. Megemlékezést tartottak Prügyön, Debrecenben, Leányfalun, Pócsmegyeren, ahol egy ideig élt és alkotott, valamint az író nevét viselő iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban.
A földműves apa és a református papleány anya házasságából származó Móricz Zsigmond életének szinte minden színtere végigkísérhető írásaiban. Debreceni, sárospataki, kisújszállási diákéveit megörökítette a Légy jó mindhalálig, a Kamaszok, a Forr a bor című műveiben. A Hét krajcár című elbeszélésével - amelyet 1908-ban a Nyugat közölt - robbant be az irodalomba. Ifjúsága harcát Ady társaként vívta, aki nagyra becsülte kivételes tehetségét: "Aszúra fog érni minden szép gerezded... / Erős vagy, mert erős lelkedben az élet."
Az élet: a magyar ugar, a parasztság, a dzsentrisors, a történelem, a kisvárosi lét, majd a nagyvárosi nyomor is megjelenik Móricz óriási, stílusában és mondandójában folytonosan változó, mégis egységes életművében. Hatalmas utat járt be a Sárarany, A fáklya, az Úri muri, A pillangó, A boldog ember, az Erdély-trilógia, a Rokonok, a Betyár, az Életem regénye, a Rózsa Sándor-kötetek, az Árvácska alkotója, miközben állandóan a magyarság sorsa foglalkoztatta. Igazi hangját novelláiban találta meg, amelyeket kiélezett drámai helyzet, egyedi alakteremtés, pontos lélekrajz és nyelvi hitelesség jellemez. Szociális érzékenysége, nyelvi teremtő ereje, kivételes munkabírása révén a naturalista, a modern és a népi írói törekvések felhasználásával a kritikai realizmus beteljesítője lett. "Így csak a természet alkot" - írta róla a legnagyobb elismeréssel Kosztolányi Dezső. Móricz Zsigmond eleven emlékét csak egy módon tarthatjuk életben: ha mi, mai olvasók és utódaink utódai is forgatják műveit. Kincsesbánya az, amelyből merítve gazdagabbak leszünk.