Breaktáncos paraszt

A "farm"-nak kinevezett mátrai vadászházikóban - lényegében a külvilágtól elzárva - tizenkettedmagával kellett élnie, megélnie. Neki ez nem esett nehezére, hiszen odahaza paraszti környezetben nőtt fel. Akkor ugrott nagyot a tekintélye vetélytársai szemében, amikor a nagyapjától kapott bicskával levágott és megnyúzott egy birkát.
Most 2004 kora őszét írjuk. Találkozót beszéltünk meg a halk szavú, mégis szívesen és ízesen beszélő fiatalemberrel szentmártoni házukban.
- Kiviszünk egy kocsi ganét a lovakkal a határba, visszafelé meg bengészünk egy kocsiderék cukorrépát - ajánlotta programként a telefonba.
Balázst magas, vékony embernek alkotta meg a Teremtő. Hátát a diófának vetve az udvaron fogad. Körös-körül fészerek, alattuk festett, olajozott, zsírozott gépek sorakoznak. De nem traktorhoz csatlakoztatható munkagépek, hanem lóval vontatható mezei eszközök. Vetőgépek, ekék, tárcsa, fűkasza, lógereblye, rendsodró. Akár gépmúzeum is lehetne - csakhogy a fiatalabbik Baglyas fiú még használja ezeket. A gumis kocsi trágyával megrakva, a lovak is indulásra készen. Felülünk a bakra, s irány a jó tíz kilométerre lévő alsótanyai földdarab.
- Az éjjel bakter voltam az istállóban - mutat egy reprezentatív, ápolt kerttel övezett épület felé, ahol eszerint éjjeliőrködött. - Amióta letettem a mezőgazdasági technikusi vizsgát, a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság dolgozója vagyok, mellette Bozsik József segédhajtója. Lipicai lovai itt vannak a mi falunkban, a nemzetközi fogatversenyekre utazva bejártam vele a fél világot.
- Ebből a korosztályból fehér hollónak számít az, aki lóval munkálja a földeket. Honnan az ötlet, kitől a gondolat?
- Nem tértem vissza a régi kerékvágásba, csupán folytatom, amit apu csinált. Valamiért megkedveltem a letűnt paraszti világot. Cegléden a középiskola könyvtárában élvezettel bújtam a hajdani mezőgazdasági szakkönyveket. Az utóbbi években még fejlesztettem is a gazdaságot. Lovas kaszálógépet, tizenkét tagból álló tárcsát vettem Hajdúnánásról. Elég rossz állapotban volt, de rendbe hoztuk. Legrégibb masinám egy 1912-es gyártmányú kukorica-vetőgép.
- Miért nem vesz traktort?
- Ha traktor lenne, akkor feleslegessé válnának a lovaim.
- El lehetne adni őket.
- Megválni ezektől? - simítja végig az ostorral a pejt meg a sárgát. - Hiszen nekik eszmei értékük is van. Csikókoruk óta ismerem őket. Együtt áztunk, fáztunk a határban. Valamelyik évben is szügyig érő havat törve hordtam haza velük a szárkúpokat.
{p}
A párbeszéd itt megszakad. A határban nagy a sürgés-forgás. Megkezdték már a cukorrépa szedését. Hatalmas répakombájn közeledik felénk, a lovak igencsak hegyezik a fülüket.
- Félnek a nagyobbfajta gépektől - ad magyarázatot a manőverre Balázs, aki, noha hektárban tanult az iskolában, mégis holdban számol. Mint mondja, egy nap alatt felszánt egy hold földet. A négy hold rétet meg két nap alatt kaszálja le.
- Nagy Andrással összefogva három holdat tárcsázunk fel egy nap alatt - teszi hozzá. - Az nehéz munka, négy ló kell hozzá. András bátyám a munkában a legjobb barátom. Már közelít a hetvenhez, de még fürge mozgású, igazi magyar parasztember. Úgy mondjuk egymásnak, mi csontra hízunk. A gép nem kényelmesít el bennünket.
- Maradi életforma ez mégis! - próbálom kizökkenteni nyugalmából.
- Ha valaki ráérez valaminek az ízére, akkor azt szívesen teszi. Szeretem ezt a kétlaki életet. A jövőről is csak ebben gondolkodom. Azt mondják, az unióban a kisgazdaságok el fognak tűnni. Én meg azt láttam, hogy ott éppen az ilyen hagyományőrzőket istenítik, mint mi vagyunk itt néhányan. Talán kellene majd egy tanya. Nem tudom. Csak hát a lányok... Még nem találtam meg azt a társat, aki azonosulna velem és a terveimmel - sóhajt egy nagyot.
A társalgásnak ezen a kényes pontján elakad a szó. Darab ideig nézzük, miként száll fel a lovak patája alól a földútnak a nehéz gépek által valóságos púderré őrölt pora.
- Marad azért emellett szabad időm is - töri meg a csendet. - Különösen télen, amikor csak punnyadozik az ember. Táncolni járok.
- Nocsak, hová?
- A breaktáncos Baglyas Balázs más ember, mint a határban szántogató másik énje - válaszol. - Heti három-négy edzésre járok át a szomszédos Tápiószelére, a hétvégéken pedig, ha tehetem, felmegyek egy óbudai csoporthoz. Nagy a mozgásigényem, elég jó az egyensúlyérzékem. A break kemény munkát igényel, nem hagyja ellustulni az embert: fejen, karon, kézen állva pörög-forog, pakolgatja magát az ember ide-oda. Három-négy év gyakorlás kell az eredményes versenyzéshez.
Lassanként kiérünk a zabföldre. Oda kerül a trágya, az őszi szántás alá. A termény nagyobb részét eladja a fiatal gazda. Szereti, ha pénz csörög a zsebében. A dűlőutak mentén kötésig ér a portól szürkéllő gaztenger. Itt-ott műanyag palackokat látni, csakúgy, mint közútjaink padkáin.
- De utálom, ahogyan szemetelnek az emberek - csap egyet ostorával a fiatalember.
Baglyas Balázs kisebb kupacokba rakja a kocsiról a trágyát. Közben a televíziós játékról beszélgetünk. Azt mondja, előtte otthon szinte burokban élt. Megszokta, hogy amit mondanak, az úgy is van. De a farmon, ahol tucatnyian éltek, mindenféle ember akadt. Volt köpönyegforgatás rendesen. De barátság is szövődött: máig összejárnak az esztergomi kamionsofőrrel, Nagykúti Zoltánnal.
Késő délutánra jár az idő, mire visszaérünk. Édesanyja ebéddel várta, amiből majdnem vacsora lett. Balázs előbb a lovakat látja el, csak aztán ül asztalhoz.
- Nem ilyen sorsot szántam a fiamnak - mondja halkan az újságírónak Katalin asszony. - De nem szólok bele. Ha szereti, hadd csinálja. Végül is az ő élete.