Egy joghallgató borzalmas halála

A szörnyű tragédia mélyen megrázta a Debreceni Egyetem diákjait, különösen azokat, akik jól ismerték a szerencsétlenül járt fiatalembert. Az egyik másodéves hallgató, aki már a szeptemberi gólyatáborban jó barátságba került a fiúval, könnyeivel küszködik, amikor Daniról beszélgetünk.
- Bementem hozzá a kórházba, de csak messziről láttam - mondja. - Döbbenet volt. Felfoghatatlan, hogy néhány nappal a tragédia előtt még beszélgettünk, néhány iskolai ügyben kérte a segítségemet. Biztattam, hogy járjon be minden előadásra, aztán egyszer csak ott látom a kórházban, majdhogynem élettelenül. Úgy tudjuk, miután a mentők kórházba szállították Danit azon a rémisztő
hajnalon, tizennégy órás életmentő műtétet hajtottak végre rajta. A brutális támadó vagy támadók kegyetlenül elbántak szegénnyel. Nem akarom részletezni...
{p}
Mindenesetre megvan a véleményünk azokról az izomagyú emberekről, ha egyáltalán embereknek nevezhetjük őket, akik képesek voltak őt halálra verni. Sok a tisztázatlan kérdés még - folytatja némi töprengés után. - Azt is hallottuk
az egyetemen, hogy négy bölcsész srác éppen akkor járt azon a környéken, amikor három pofa, talán kidobók lehettek, valakit rugdosott. Ezek az egyetemisták azt mondták, szerintük Dani volt a földön fekvő ember. Egyelőre még nem biztos, hogy valóban az ő verését látták-e vagy valaki másét.
- A négy bölcsészt már kihallgatta a rendőrség? - kérdezem.
- Maguktól nem mernek jelentkezni, mert a "verőlegények" még az éjjel megfenyegették őket. Azt mondták nekik, jobb, ha gyorsan elhúznak onnan, nehogy ők is úgy járjanak. Azóta nem mernek arra a környékre menni. Félnek. Hogy mitől? - kérdezi magától. - Attól, hogy a fenyegetők tényleg beváltják az ígéretüket. Éppen az a döbbenetes és egyben elgondolkodtató, hogy bárkit, bármikor és bárhol össze lehet verni - töpreng elkeseredetten. - Olyan fiataloknak kell rettegésben élniük, akik semmit nem követtek el, csak például láttak valamit, amit nem lett volna szabad...
A joghallgató elmondja, szerencsétlenül járt diáktársuk Győrből érkezett a debreceni egyetem jogi karára. Kereste a helyét a városban, a társai között, az egyetemen, a kollégiumban, a szórakozóhelyeken, a nagybetűs életben. Akik ismerték, azt mondják, Dani jóravaló, kedves, őszinte, tiszta lelkű srác volt. Túl egy nagy szerelmi csalódáson és egy friss szakításon. Szándékosan soha senkit nem bántott meg, de azt nehezen viselte el, ha megsértették.
- Néha egy lázadó, középiskolás fiú benyomását keltette, akinek a mindene volt a rockzene - folytatja a fiatalember, majd fordít a szón. - A Kikötő nevű kocsma, ahol azon az éjszakán is időzött, nem a legelegánsabb, nem is a legnyugisabb helye Debrecennek. Nappal elviselhető, mert napos időben ki lehet ülni a teraszra, és szól a zene, ráadásul karnyújtásnyira van a Nagyerdőtől. Éjjel viszont veszélyes. Ugyanilyen zűrös helynek számítanak a Kikötő szomszédságában lévő egyéb szórakozóhelyek, például a közeli diszkók. Mindenféle kétes "elemek" megfordulnak itt is, ott is.
{p}
Nem kendőzi, ennek ellenére az egyetemisták közül is sokan betérnek a Kikötőbe. A magyarázat kézenfekvő: közel van két egyetemi kollégiumhoz, ráadásul nem
túl drága hely. Dani is szeretett a Kikötőbe járni. Nem érezte a veszélyt. Azon az éjszakán egyébként egyik barátjával tartott, aki az eddigi információk szerint hamarabb hazament.
Csak mendemondák keringnek arról, hogy mi is előzte meg a tragédiát. Egy hivatalosan meg nem erősített vizsgálati eredmény például arról tanúskodik, hogy a fiatalember véralkoholszintje alacsony volt. Mi vezethetett tehát odáig, hogy valaki vagy valakik üldözőbe vették a 19 éves diákot, majd utolérve halálra verték? Szóváltás a kocsmában? Nem lehet tudni.
A rendőrség a nyomozás érdekében nem tett közzé bővebb tájékoztatást, csupán annyit, hogy keresik a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét, azt az embert, aki üldözte a fiút. A keresett személy egyébként 25 év körüli, 180 centi magas, vékony testalkatú, kidolgozott izomzatú férfi, akinek a haja sötét színű, rövidre nyírt, úgynevezett kefefrizura. Az illető világos színű atlétát vagy ujjatlan pólót és világos tónusú, feltehetően térdnadrágot viselt. Jobb arca és a felső ruházata erősen véres volt.
Az utóbbi információ arra enged következtetni, hogy a joghallgatót már a Kikötő közelében bántalmazták, ami elől a villamossíneken át a Régi Vigadó irányába próbált menekülni. Támadója az itteni parkolóban érhette utol. Arról nem kaptunk tájékoztatást a nyomozást vezető alezredestől, hogy a tragédia hajnalán ki értesítette a mentőket. Nem lehet még azt sem tudni, hogy az illető szemtanú volt, vagy olyan ember, aki arra járva véletlenül fedezte fel az összevert diákot. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy az elsőéves jogász hallgató nem rablótámadás áldozata lett, személyes holmiját, mobiltelefonját ugyanis nem vették el tőle.
Sok a megválaszolatlan kérdés. Senki sem tudja, hogy a tragédia közelében lévő rendőrségi őrbódéban éjjel miért nincs ügyelet. Annyi bizonyos, hogy lapzártakor még szabadon, büntetlenül járt-kelt P. Dániel gyilkosa.