Írom a levelem...

"Nemrég volt a szalagavatóm, ahol az osztálytársaimmal keringőt táncoltunk. Gyönyörű volt, és persze irtó nagy tapsot kaptunk. Tudni kell, hogy az osztályunkban sokkal kevesebb a fiú, mint a lány, ezért a keringőhöz hat "vendég" srác érkezett különböző debreceni főiskolákról. Három héten át, amíg délutánonként és hétvégén tanultuk a táncot, mindig együtt voltunk velük. Bánatomra - vagy örömömre - nekem éppen az a fiú jutott, akibe korábban reménytelenül szerelmes voltam. Hogy mi a gondom? Az, hogy fél éve van egy barátom, aki jobban szeret engem, mint én őt. Jó vele, de nem az igazi, nem vagyok szerelmes, csak szeretem. Most pedig, hogy a sors az utamba sodorta álmaim "lovagját", még inkább érzem, hogy nem akarok vele járni. De nem merek szakítani vele, félek, hogy megsértem. Nagyon rendes srác, nem érdemelné meg, hogy bánatot okozzak neki. Éppen ezért az új fiúval, a keringős táncpartneremmel visszafogott voltam, nem mertem biztatni. Pedig egyáltalán nem titkolta, hogy tetszem neki. Az a "gáz", hogy ő is nekem. Ha csak rám nézett vagy hozzám ért, máris elolvadtam. De ezt nem mutathattam ki. Ja, és beszélgetni is jó vele. Mit tennél a helyemben?"
Ha én is 18 éves lennék, mint te, nem sokat tétováznék. Ha ugyanis elmúlt a szerelem vagy soha nem is volt, kár erőltetni a kapcsolatot. Sajnálatból senkivel nem szabad együtt maradni. Megalázó neked is, a barátodnak is. Túl fiatalok vagytok még ahhoz, hogy felnőttes terheket cipeljetek. Arról nem is szólva: lehet, éppen az udvariaskodás miatt szalasztod el életed nagy szerelmét. Éppen azt a főiskolás fiút, akivel hetekig keringőztél, s aki mélyen megérintette a lelkedet. Úgy tűnik, te is az övét. Hát akkor mire vársz? Ezzel persze csöppet sem akarom megbántani a barátodat, de úgy gondolom, egy valamirevaló srác megérzi, ha a barátnője már nem szerelmes belé, netán nem is szereti úgy, mint korábban. Ha nem akar tudomást venni róla, ez az ő gyengesége. Ha a helyedben lennék, mindent őszintén elmondanék a fiúmnak. Lehet, éppen arra van szükséged, hogy merd vállalni a döntésedet. Bátran. Ha el mered vinni a balhét, meglátod, a lelked is megnyugszik. Elmondhatod magadról, hogy tisztességesen játszottál, nem csaptál be senkit. Vagyis leszámolhatsz a lelkifurdalással is. Azt persze senki nem garantálja, hogy a barátod nem fog kiborulni. Ügyelj arra, hogy ne sértsd meg, s ne olvass a fejére régi sérelmeket! Ha pedig döntöttél, ne visszafelé nézz, hanem előre! Drukkolok neked. És persze mindenkinek, aki hasonló cipőben jár.