Küzdelem a kézi patikáért

- Mi afféle állatorvosi lova vagyunk a magyar közállapotoknak - mondja fanyarul Kaló Zoltán, a bükki völgybe zárt szép falucska, Csernely polgármestere. - Az ózdi kohászat és a bányák bezárásával a fiatalok elmentek, az öregek meg lassan elfogynak. Csernelyen már ezren sem, a szomszédos Bükkmogyorósdon és Lénárddarócon alig ötszázan élnek. Hiába hirdetjük folyamatosan a három falu közös körzetét, a munkanélküliekből, pénztelen "közgyógyellátottakból" álló praxis nem vonzó senkinek. Három éve nem tudunk saját háziorvost csábítani a nemrég felújított rendelőnkbe. Az előző nyolc évig volt itt, Miskolcra ment. Áron alul kínálta praxisát, mégsem kellett senkinek. Balogi Lajos bácsi volt a mi utolsó igazi háziorvosunk. Több mint húsz évig közöttünk élt, gyógyított minket, hozzá bármikor mehettünk, éjszaka is felzörgethettük. Amikor meghalt, személyében temettük el az "aranykort". Mert szép környezet ide vagy oda, kinek vonzó egy olyan hely, ahol a lakossággal együtt a tb-kártya-szám is fogy? Egy friss diplomásnak biztosan nem, az Angliában vagy Németországban kereskedik havi milliókért, nem nálunk havi pár százezerért, ahol csak öregeket meg cigányokat lát.
Kicsit elhallgat a falu első embere, de mondandója nem fogyott el:
- Számomra felfoghatatlan, a többszörösen hátrányos helyzetet miért nem veszik figyelembe a háziorvosok finanszírozásánál. Minden megdrágult, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár apanázsa és a kártyapénz viszont évek óta nem változott. És a baj mindig csőstül jön. Ha egy praxis egy évig betöltetlen, az egészségbiztosítási pénztár a helyzetet még azzal is bünteti, hogy a korábbi összegnek csak a hatvan százalékát adja a működéshez, tovább rontva az orvosszerzés esélyét. És ezzel még nincs vége a "bünti"-nek. A nálunk három éve helyettesítő Gazda Tibor, aki naponta jár ki hozzánk ózdi körzetéből, hogy az itteni betegeket ellássa, három éve nem kap engedélyt kézi patika működtetésére. Mivelhogy patikánk sincs, ami ilyen lélekszám mellett nem is lehetséges.
{p}
- Miért nem kapott engedélyt kézi gyógyszertárra a helyettesítő doktoruk?
- Mindjárt választ kap tőle is, ha megjön. Addig mondom el, ne dicsérjem már szembe, hogy Gazda Tibort nagyon megszerették az emberek. Bár többször agitáltam, azt mondta, már tisztességből sem hagyná cserben az ózd-sajóvárkonyi körzetét. Pedig megjegyzem, a lakosság összetételét nézve az sem egy "álompraxis". De közel harminc éve viszi, felépítkezett, 59 évesen és családosan nem akar váltani. Ezt én megértem. Azt viszont képtelen vagyok, hogy az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal a kézi patika iránti kérelmét három éve folyamatosan elutasítja. Olyan törvényi-jogszabályi hivatkozással, hogy kézi patikát csak saját praxisában működtethet az orvos. Korábban nálunk is volt kézi gyógyszertár, a helyettesítés óta nincs. Emiatt kispénzű emberek utazgatnak gyógyszerért a tizenöt kilométerre lévő Ózdra, ha kimaradnak abból a járatból, amit hetente kétszer az önkormányzat autója megtesz, hogy a faluban összegyűlt recepteket kiváltsa. Ezen a határozaton úgy felháborodtam, hogy a többszöri fellebbezés után végül a Fővárosi Bíróságon kötöttünk ki. Túl vagyunk a szeptemberi tárgyaláson, november 17-én lesz a következő. A tanulság számomra eddig a következő: nem számít, hol és hogyan gyógyít egy orvos. Csak a papír számít. Nem számít a beteg emberek érdeke sem, csak a paragrafus, amelyhez a hivatal foggal-körömmel ragaszkodik. Pedig az a paragrafus nemcsak a valóságtól szakadt el, egyenesen emberellenes, mégsem jut eszébe senkinek változtatni rajta! A hajam szála égnek állt azon a pesti tárgyaláson! Folyt a szócséplés, végül elmerült az egész a jogértelmezés mocsarában.
- Volt már arra példa, hogy kézi patikát működtet egy helyettesítő orvos?
- Van is! - vágja rá az időközben megérkező orvos, Gazda Tibor. -  A szomszédos Bükkmogyorósdon, ahová egy Heves megyei kollégám jár át rendelni, szintén helyettesként. Ezt pozitív érvként fel is hoztam a legutóbbi tárgyaláson, mire a tárgyalást elnapolták, hogy akkor ennek utánanéznek, talán mégis akad valami jogi kiskapu. Nem a kolléga "ellen" szóltam, dehogy! Nagyon is szerencsés, hogy segíthet a betegeken. A kézi gyógyszertárak ügye legalább olyan országos gond, mint az, hogy egyre kevesebb a háziorvos. A kettő szerintem összefügg, mert a tartós orvoshiány azokban a falvakban a leggyakoribb, ahol a kézi patika az egyetlen megoldás, a betöltetlen praxis. A kör bezárult, ez a 22-es csapdája. Számomra megalázó döntés, hogy helyettesként orrvérzésig dolgozhatom, recepteket felírhatok, de sürgős esetben még egy szem pirulát sem adhatok. Ha hozzám eljön egy anyuka a negyvenfokos lázas gyerekével, a lázcsillapító injekció után olyan gyógyszert írok fel, amit a szövődmények elkerülése miatt a gyerekének szinte azonnal szednie kellene. Ha a mama egyedülálló, autója nincs, legalább két nap, mire beszerzi a medicinát. Ugyanez vonatkozik az idős emberekre is. A munkánkhoz nélkülözhetetlen, a betegeknek egyenesen létkérdés ilyen helyzetben a kézi gyógyszertár! Nekünk ebből semmi hasznunk nincs, mert a házi patikával nem biztos, hogy több betegem lesz, de a meglévőkön legalább segíthetek.
- Elég szégyenletes - szól közbe a polgármester -, hogy egy uniós országban az ilyesmi egyáltalán bírósági üggyé fajulhat! Pereskedéssé, amibe Gazda doktort az önkormányzatunk "rántotta bele". De a legutóbbi tárgyaláson azzal biztatták: ha az ózdi ÁNTSZ-től megkapja a "működési engedélyt" a helyettesített körzetre is, három napon belül pont kerül a mondat végére. Lesz megint kézi gyógyszertár a faluban. Bízom benne, hiszen a Magyar Gyógyszerészkamara országos és megyei elnöksége is mellettünk áll. Még tavaly decemberben küldtek egy levelet, abban az állt, hogy semmilyen jogszabály nem indokolja a kérelem elutasítását.
A cikk leadása előtt hívott fel Gazda Tibor, hogy legújabb fejleményként közölje: az ózdi ÁNTSZ-nél "szóban" már elutasították a kérelmét, amit írásban is megerősítenek. A városi tiszti főorvos ugyanis a jogszabály szerint kizárólag a praxisjoggal rendelkező területre adhat működési engedélyt.