Madaras a repülőtérről szárnyalna

Amikor a kunmadarasi polgármester, Márki Sándor leül velem szemben, felszisszen.
- Fáj valami? - kérdezem.
- A fenekem - mosolyog.
- Mitől?
- Napokig tárgyaltam egy befektetői csoport képviselőjével.
Egyáltalán nem bánja a nadrág ülepének kopását és a hosszas ücsörgéssel járó kisebb fájdalmakat, azt mondja, van értelme, hiszen lesz eredménye. Ez a bizonyos eredmény már körvonalazódni látszik; s ami belőle a nyilvánosság elé tárható jelenleg, már az is fölöttébb biztató.
Kunmadarason, a Nagykunság egyik halmozottan hátrányos helyzetű községében a szeptember közepén megtartott közmeghallgatást követően felröppent a hír: a közeljövőben lehetőség nyílik a település jelentős fejlesztésére. A bizakodás alapját az adja, hogy a közel nyolcszáz hektáron fekvő objektumra különféle projektek születtek.
Épül itt a tervek szerint gázmotoros villamos erőmű, majd gázturbinás villamos erőmű, amelyekhez üvegházi és szabadtéri kertészet, hűtőház és csomagolóüzem csatlakozik. Szó van egy polgári repülőtér beindításáról, beszerzik hozzá a repülésirányítási eszközöket, berendezéseket, s utasterminált, raktárbázist alakítanak ki.
A projekt szerint mezőgazdasági tároló és feldolgozó épül, logisztikai központot alakítanak ki kamionparkolóval, konténerátrakóval, javítóműhelyekkel.
Az elképzelések készítői gondoltak az idegenforgalomra is: szállodák, étterem építését, egészségügyi szolgáltatások, termálfürdő és wellnessközpont kialakítását tervezik sport- és szabadidőközponttal.
Lakópark, tereprendezés, fásítás, parkosítás is szerepel a nagyszabású elképzelések között.
A környék városainak, falvainak lakói a szép tervek hallatán ráncba szedik a homlokukat, kissé kétkedve ingatják a fejüket, egyik szemöldöküket kérdőleg felvonva.
- Nyugtával a napot! - jegyezte meg kérdésemre egy, az út szélén a biciklijére támaszkodó tiszaörsi atyafi.
{p}
A kétkedőket még csak meg sem lehet róni, mivel járt már a kunmadarasi repülőtéren hongkongi, francia, kínai és ki tudja még, hányféle üzletember, befektetői csoport, a Kunmadaras és Karcag között vonatozók, autóbuszozók vagy autózók pedig nem a fejlődés jeleit érzékelték, hanem azt látták, hogy a repülőteret szétlopták, s a létesítmény csaknem egy évtizeden keresztül pusztult, csak pusztult. A repülőtérrel kapcsolatban főleg elkedvetlenítő hírektől volt hangos a Nagykunság a rendszerváltozás környékén.
Amikor az orosz katonaság a végnapjait élte Magyarországon, és már tisztában voltak vele, hogy hazamennek, végkiárusításba kezdtek. Járták a környező városok, falvak utcáit a szovjet katonák, és az ejtőernyő anyagától kezdve a televízióig mindent eladásra kínáltak. A végén már lőfegyvereket is árusítottak, illetve bármit, ami mozdítható volt.
Egy transzformátort is szétszereltek, ám az egyik kiskatonát agyoncsapta az áram. Fellökték egy teherautó platójára, vitték a karcagi kórházba. A szerencsétlen kiskatona feje minden zökkenőnél koppant egy nagyot, de már mindegy volt, gondolták, a halottnak úgysem fáj. A kórház előtt kitették a betonra, rázörgettek a portásra, hogy intézkedjen, aztán odábbálltak.
Hamarosan elhúztak a repülőtérről is. Mentek a bombázók, a harci gépek, a katonák. Volt olyan magyar, akinek a szeme könnybe lábadt a boldogságtól, hogy megérte ezt a napot, némelyek azonban, akik az oroszokkal való csencselésből éltek, sajnálták a nagy hadsereg távozását. "Ivánék" után itt maradt, bár már meglehetősen lekopaszítva, a repülőtér.
Amire nem maradt ideje az oroszoknak, azt elvégezték a magyarok. Az objektumon belüli lakótelep lakásaiból kiszedték az ablakokat, felszedték a padlózatot, vittek mindent a kábeltől a villanykörtéig, kiszedték a kerítés oszlopait, szép, nagy fákat vágtak ki. Ami megmaradt az épületekből a kapzsi emberek után, azon munkálkodott egy keveset a természet: cserjék nőttek a romos épületekben, s a beázások miatt egyre pusztultak a falak is.
Elhallgatott a lopásokat emlegető szóbeszéd, amikor később a kunmadarasi önkormányzat kapta meg őrzésre a repülőteret; nyilván azért, mert a község jó gazdája lett a létesítménynek, s valóban meg akarta őrizni azt a vagyont, amit megszerezni remélt. Annyi huzavona, ígéretek, bizonytalanság után 2003 januárjában jött el ez a pillanat: ekkor az önkormányzat tulajdonába került a repülőtér.
A község készült erre: hiába halmozottan hátrányos helyzetű település, komoly pénzügyi tartalékokkal rendelkezik. Kötelező feladatait teljesítette csupán alapszinten, nem költött kisebb beruházásokra. Egy háziasszony úgy mondaná: spórolt. Arra az időszakra készültek a kunmadarasiak, amikor övék lesz a repülőtér, és a terveik megvalósításához szükségük lesz saját erőre is.
És most büszkén jelentik ki, hogy véglegesítés előtt áll a repülőtér megvalósíthatósági tanulmánya. És nem csupán a repülőtérben gondolkodnak, hanem a községet is szeretnék fejleszteni. A szeptember 15-i közmeghallgatáson ismertették az elkészült településrendezési tervet.
{p}
- A község alapvető infrastruktúrája megfelelő, de a szennyvízhálózattal még lesz tennivalónk éppen elég - mondja Márki Sándor polgármester. - Ehhez a nagy, 1,2 milliárd forintos beruházáshoz címzett állami támogatásra számítanánk, amely magában foglalná a szennyvíztisztító telep rekonstrukcióját és a csatornázás hatvan százalékát. Óvatosságból, ha netán sikertelen lenne a pályázatunk, biztos, ami biztos, készítünk egy önálló tervet a szippantott szennyvíz elhelyezésére is.
A polgármester lendületesen sorolja további elképzeléseiket: egészségesebbé akarják tenni Kunmadaras ivóvizét 420 millió forintért, ezért víztornyot, földszinti tárolót akarnak építeni, és részben kicserélnék a vízhálózatot is. Gondolkodnak egy hulladék-feldolgozó üzem létesítésén, itt tömöríthetnék a szemetet, amely már így kerülne a regionális hulladéklerakóba. Pályázatok segítségével venni szeretnének egy tömörítő hulladékszállító gépkocsit és egy szippantókocsit. Jó lenne idősek otthonát építeni negyven ember számára, a gyerekeknek pedig iskolai tornatermet. Tervezik járdák, kerékpárutak építését; ez utóbbit a Hortobágy, Tiszaörs, Kunhegyes és Berekfürdő irányába.
- Igazából az idegenforgalom fejlesztése, ipar és munkahelyek teremtése s a volt katonai repülőtér hasznosítása a kitörési pont - mondja nyomatékosan Márki Sándor. - Úgy érzem, most jött el a mi időnk, mert egy megfelelő bankgaranciákkal rendelkező befektető megvalósíthatja elképzeléseinket.
Kifelé haladunk Kunmadarasról. Alig hagyjuk el a szélső házakat Karcag felé menet, a repülőtérhez érünk. Hatalmas transzparens invitálja az arra járókat egy autóversenyre. Bemegyünk, nem annyira a rali, inkább a repülőtér kedvéért. Csalódnunk kell, mert ezúttal a repülőtérből jóformán semmit sem láthatunk, sem a hatalmas föld alatti hangárokat, sem a kifutópályát. Nem kószálhatunk: veszélyes lenne az időről időre előbukkanó, a kanyarok előtt nagyokat fékező, aztán felbőgő és elszáguldó autók miatt.
Tény, jelenleg elsősorban a katonai repülőgépeknek épült széles és erős leszállópályán lebonyolított autós és motoros gyorsulási versenyekről nevezetes Kunmadaras. Egy-egy hétvégén motorosok tucatjai tartanak több hullámban a repülőtér irányába vagy már onnan hazafelé, s viszik a kiváló betoncsík és a község hírét.
Lehet, hogy hamarosan már a ralik és a gyorsulási versenyek híre elhalványul az új, nagyszabású projektek megvalósulását követően? Kunmadarasnak az egész Nagykunság szorít, hiszen egy ekkora beruházás az egész környék életét döntően befolyásolná. Aki ma még esetleg kételkedik, titokban az is elrebeg egy fohászt: bárcsak feltámadna haló poraiból ez a hatalmas létesítmény, s az itt élők javát szolgálná!