Pólóedzőt vegyenek...

Anyagi háttere meggyengülése miatt a Vasas sztárjai közül többen is idegenbe igazoltak, ám az egyik mobilszolgáltató révén igencsak gazdag klubnak tekintett Honvéd még megtartotta nyolc athéni klasszisát. S bár az Eger a komplett BVSC felvásárlásával jócskán megerősödött, a Honvéd trónfosztására igencsak kicsi az esély.
Kemény Dénes ezekben a napokban az Egyesült Államokban tartózkodik - magánúton (minő véletlen, éppen amerikai kapitánynak hívják...). Ha belegondolunk az edző helyzetébe, bizony meg lehet érteni, ha elszerződik. Itthon már mindent megnyert, amit lehetett: Európa-bajnokság, húsz év után világbajnokság, két olimpia, ezt fokozni legfeljebb azzal lehet, ha Pekingben is az aranyig vezeti a válogatottat. Kihívásnak természetesen kihívás, de mégsem olyan nagy, mint az alig jegyzett amerikaiakat dobogó közelbe vinni a világversenyeken. Nagy különbség: míg nálunk egyértelműen kudarc a második hely, az Egyesült Államokban siker a negyedik vagy ötödik - kisebb tehát a felelősség, kevesebb az idegeskedés, és nem utolsósorban több a pénz. Arrafelé már csak egy jó edző hiányzik ahhoz, hogy ami a szintén kiváló kvalitásokkal rendelkező Ratko Rudicsnak nem sikerült, az végre összejöjjön: hát lehet jobbat találni a kétszeres olimpiai bajnok, a magyar válogatottat nyerni megtanító Keménynél? Aligha. Ezért sem lenne váratlan fordulat, ha a tréner ezentúl a jenkiket oktatná a vízilabdára - legfeljebb azon kesereghetnénk, hogy az eddigi hat-hét kőkemény rivális mellé egy nyolcadik is jelentkezett...
A horvátok eddig is a legjobbak közé tartoztak, de - mit ad isten! - ők is kitalálták, hogy kizárólag egy magyar szakember repítheti őket a csúcsra. Mégpedig Gerendás György, aki eddig a BVSC-vel ért el sikereket, most pedig az Eger edzője, és kimondva-kimondatlanul bajnoki döntőt várnak tőle. Ez összejöhet, de akárhogy is nézzük, a hazai aranyért meccselni valamivel kisebb dicsőség, mint mondjuk a világbajnokiért... És hiába megy Amerikába Kemény, Gerendás pontosan tudja, a magyar válogatott élére nem nevezik ki. Nem, mert ugyan a szakértelme megvan hozzá, viselkedésével, állandó pattogásaival bizony jó néhány ember haragját kivívta, és nem hiányzik egy olyan szövetségi kapitány, aki egy teljes olimpiai ciklust a lelátóra zavarva töltene. A horvátok talán kevésbé ismerik Gerendás ezen oldalát, talán bíznak benne, hogy szükség esetén meg tudják fegyelmezni, talán mentalitásukból adódóan sokkal elnézőbbek lennének vele, mindenesetre őt akarják. Óriási kihívás, óriási lehetőség, olyan, amilyet nem lehet kihagyni, így Gerendás Györgynek az egriek is megbocsátanák, hogy két bajnoki után otthagyja a csapatot. Mindazonáltal, ha elszerződik az edző, érdemes kikötnie: csak úgy vállalja a horvátok irányítását, ha minden válogatott meccsre biztosítanak neki négy-öt kisszéket, amelyet alkalomadtán a bírók felé rúghat...
Felvetődik persze a kérdés: ha nem Kemény és Gerendás, akkor vajon ki lehet még a válogatott kapitánya? Mármint a magyar válogatotté... Mert a Vasas egykori edzője, Somossy József szintúgy balhés ember; a női főnök, Faragó Tamás éppen az athéni olimpián bukott meg csapatával; a Honvéd mestere, Kovács István pedig ezt az évet inkább a Bajnokok Ligája-győzelemre szánná. Persze, tehetséges magyar szakemberek akadnak bőven, ugyanakkor nem biztos, hogy mindenki szívesen vállalná a Kemény-örökséget - mert bizony két olimpiai arany után ebbe a posztba alighanem csak belebukni lehet...
Pláne, ha valóban honi edzők vezetik majd a riválisokat. Nincs kétségünk afelől, Kemény Dénes és Gerendás György nagy hasznára válhat az amerikai, illetve horvát vízilabdának. A női pólósoknál például évek óta Görgényi István vezeti az ausztrálokat, és bár a sydneyi győzelem után Athénban csak negyedik lett az együttes, azért még mindig a magyar válogatott olaszok melletti legnagyobb mumusának számít.
Csak nehogy öt év múlva az amerikai srácokról írjuk le ugyanezt...