Szécsi Egerben sem csak a vizet fűti

- Kipihente már az olimpia fáradalmait?
- Néhány hétig lazítottam, belefért egy költözés és két horgászás. Na igen, engem a víz látványa nyugtat meg. A közelben, az egerszalóki tónál pecáztam, fogtam egy szép süllőt.
- A szerbek ellen vívott athéni döntő nem volt sétameccs. Két olimpiai aranyérme közül melyiket adták drágábban?
- Sydneybe második kapusként utaztam, s aztán beugrószerepre vállalkoztam, így léptem előre. Talán az a tulajdonságom segített ki akkor is, hogy mindig a legrázósabb helyzetekben hozom a legjobb formám. A csapat számára akkor a döntőig vezető út volt igen nehéz, most, Athénban pedig maga a döntő mérkőzés.
- Ismét a híres hidegvére segítette ki? 
- Inkább azt mondanám, hogy kinek-kinek az önmagába és az egymásba vetett hite segített a győzelemhez.
- Az elszabadult indulatokra jellemző, hogy az egyik szerb pólós meg is ütötte önt...
- Fájlaltam kicsit az állkapcsomat, de nem foglalkoztatott tovább a dolog. A meccsen mindig csak előre szabad figyelni, sosem érdemes azon rágódni, hogy mit hibáztam el vagy épp kire kellene haragudnom.
- Most éppen a délelőtti edzésről jött. Keményen fogja a BVSC legjobb játékosaival megerősített egri csapatot Gerendás György?
- Hát persze. Nem azért vagyunk ott, hogy fűtsük a vizet. Ideje is kicsit belehúznom, hogy a kihagyás után visszanyerjem az erőnlétem.
- Nemrégiben Magyar Kupa-meccseken mutatkozott be a vasutasokból és a helyiekből összeállt új gárda. Egyelőre az egri Jászberényi védett a Brendon-ZF színeiben.
- Most még a lelátóról figyeltem a játékot. Októberben, a bajnokságban már én is beállok a kapuba, addig rám fér az erősítés.
{p}
- Mennyire elégedett a most bemutatkozó Brendon-ZF Eger eddigi eredményével?
- Még érlelődik a csapat. Kicsit csalódtam, mert a nagyágyúi nélkül fölvonuló Honvéd ellen csak döntetlent értünk el. A bajnokságban is a döntőbe, az első négy közé várjuk magunkat, én a második helyet tartom reálisnak.
- Legalább két évig most kétlaki életre készülhet, ingázásra a Bikavér városa és a főváros közt. Eközben a családjában is fontos dolgok történnek...
- A hét egyik felét Egerben töltöm majd, a másik felét pedig Pesten. A feleségem szerencsére elfogadja, hogy sokat vagyok távol. Öt éve, amikor megismerkedtünk, már tudta, mire vállalkozik. A költözésünk is azzal függ össze, hogy gyarapodik a családunk. Januárban megszületik a most kétéves kislányunk, Júlia Jázmin kisöccse. Egyelőre még csak válogatunk a fiúnevek közt; most épp a Marcellnál tartunk...
- Ha jól tudom, a most huszonhét éves Szécsi Zoltán épp kétesztendős volt, amikor először levitték az uszodába. Bár hamarosan megunta a faltól falig tempózást.
- A magasságom miatt a kosárlabda felé kacsingattam, de a gerincproblémáim miatt az orvosok újra az úszást javasolták. Mivel a vízilabdát medencében játsszák, ezért ezt választottam. Később is, amikor elegem volt az edzésből, és legszívesebben abbahagytam volna, mindig ott lebegett előttem a műtőasztal és a sebészkés réme. Édesanyám tartotta bennem a lelket, az édesapám ugyanis egy évvel korábban meghalt, mielőtt pólózni kezdtem. Anyám végigszurkolta odakinn az athéni döntőt is, bár találkozni sem tudtunk, mert reggel már indult vissza a gépe.
- Mindig lazán, könnyen jöttek a sporteredmények?
- Lehet az ember úgy is laza, hogy közben beledöglik a melóba. Sosem volt bajom a munkával, végigcsináltam, amikor nehéz tréningalsóban róttuk a hosszakat. Szerencsére aztán mindig jöttek jó lehetőségek, és bizonyíthattam.
- Amikor bekerült a válogatottba, elhatározta magában, hogy a világ legjobb vízilabdakapusa lesz. Most elmondhatja, hogy sikerült?
- Nem dőlhetek hátra elégedetten, hiszen akkor akár abba is hagyhatnám az egészet. Mindig azt figyeltem, melyik játékos miben jó, s mi az, amit megtanulhatok tőle. Előfordul, hogy jön egy ismeretlen, fiatal csikó, akiről azt hiszem, hogy kacskakezű, bátortalan gyerek. S akkor úgy bevarr nekem két-három gólt, hogy csak nézek nagyokat. Nem vagyok sebezhetetlen. A világ legjobb csapatának a kapusa vagyok. Ezt a szintet szeretném tartani - legalább még egy olimpián.