Elpattant egy húr...

Némelyik jelentkezőt szívesebben látnám egy posztmodern horrorfilmben, mint a világot jelentő deszkákon. Legtöbbjük hézagos angoltudására bátran nyelviskolát alapíthatnánk, néhányukat pedig az énektanárok szakszervezete akár saját élőhalottjának tekinthetné. A Zalatnay-életmű megihlette lányokat egészen biztosan idejekorán beoltották éneklés és előadó-művészet ellen.
A második-harmadik sorban elakadó nyökögők produkciójánál jobban élvezem az idegileg fokozatosan leépülő zsűri spontán kitöréseit. Presser kétségbeesve húzza fejére kapucniját, mikor saját dalának torzszülött változatát hallja. Egek ura, én ilyeneket írok?! A mélypontot a húszéves kézbesítőfiú antidala jelentette, amit szó szerint leállítani sem lehetett. "A könny nem segít... hát ne sírj!" Igazat adok Settenkedőnek: ez a Halálos fegyver 8., csak átdobod az ellenséghez és kész!
Illene szólnom a tehetséges, üdítő kivételekről, de - isten bocsássa meg - a végletesen rosszak égtek belém. Például az egyszemélyes rockzenekart alakító pasas a varázskönyvével "Ilyen az élet... minden kornak megvan a maga szépsége!" Ő dobhártyaszaggatóan vonyít, engem meg a sírás és röhögés környékez. Kevés az élet, testvér!