Kispál haragszik Bandira

- Például azt, hogy nem csak én énekelek rajta - mondja Lovasi András, a csapat lelke. - Az első dalt Csík János, a róla elnevezett folkzenekar prímása, a negyediket pedig Leskovics Gábor, a Pál Utcai Fiúk frontembere énekli, aki szerzőként is bemutatkozik a lemezen. Már évek óta jó barátok vagyunk, koncertjeinken is fellép vendégművészként. A másik újdonság, hogy ezeket a dalokat nem stúdióban rögzítettük, hanem különböző helyszíneken. Vettünk egy hangrögzítő berendezést jó minőségű mikrofonokkal, leköltöztünk Dióssy Ákos csopaki nyaralójába, és ahogy megszülettek a dalok, már vettük is fel. Ezzel szerettük volna megőrizni a számok születésének örömzenés, spontán hangulatát, illetve megtalálni azt a nem manipulált hangzást, ahogy a mi fejünkben szólnak ezek a nóták. Van olyan dal, amelyet a Csongrádi Művelődési Központban, a JATE Klubban, és állandó próbahelyünkön, a Pécs melletti Patacson vettünk fel. Ezzel Magyarországon elsőként mi adunk ki olyan albumot, amely otthoni körülmények között készült és nem tartalmaz máshonnan vett hangmintát.
- Érdekes, egyáltalán nem érzem a különbséget...
- Legfeljebb a szakmabeliek veszik észre, hogy nem stúdióban dolgoztunk. Amerikában már évek óta foglalkoznak ezzel a módszerrel, hiszen a hangszerek a természetes hangszínükkel szólalnak meg. Nekünk örömteli munka volt ez, ráadásul a lemez megüti azt a színvonalat, ahogy egy felvételnek 2004-ben szólnia kell. Egy barátunk szerint bevállalós lemezt készítettünk, és úgy érezzük, még sohasem volt ennyire egységes albumunk.
- Még mindig alternatív zenekarnak tartjátok magatokat?
- Külföldön biztosan nem lennénk alternatív zenekar, mert ott jóval színesebb a popzenei kínálat, de itthon még annak számítunk. Ahogy hozzáállunk a muzsikáláshoz, az még mindig őriz magában egyfajta amatőr, egészséges szemléletet. Az elmúlt években sokféle stílusból csemegéztünk, és most is az volt a célunk, hogy olyan mixlemezt csináljunk barátainknak, amelyben képzeletbeli kedvenc zenekaraink kedvenc stílusaikban szólalnak meg.
Hát nem az vezérli a fiúkat, hogy a slágerlistára kerüljenek? Erre a kérdésre Michael Zwecker dobos rávágja: Lovasi Bandi néha már-már az ellen dolgozik. Úgyhogy Kispál haragszik Bandira, mert az egyik dallamos, okos kis számot, a Gomolygót telekáromkodta, holott jó sláger lehetett volna.
De az az igazság: a Kispál és a Borz csapata nem a toplistákon és nem a rádiókban halmoz sikert sikerre. Ennek ellenére óriási rajongótáboruk van. Az igényes muzsikára vágyó fiatalok ugyanis tudják, hol találkozhatnak velük.