Melyik balta illik a koponyába?

Tárgyi bizonyítékként a sértett koponyájának egy kipreparált darabja is ott hevert a törvény szolgáinak asztalán.
A vádlottak padján az elhunyt özvegye, M. Mária váltig tagadta, hogy ő követte volna el a gyilkosságot.
A négyes számú fáskamra rejtélyének is nevezhetnénk az ügyet, melynek színhelye egy elhanyagolt hatvani bérház volt.
Azon a bizonyos hétfői napon odakinn fogvacogtatóan hideg volt, ezért Mária sietősen végzett a délelőtti mosással, majd az udvarra ment, hogy tűzifát fűrészeljen és aprítson. Az ura szokásos elfoglaltságát végezte odafönn: egy flakonból cserszegi fűszerest kortyolgatott, s rádiózott. Már jócskán fogyott a két literből, amit reggel hozott a közeli boltból. Úgy tervezte, délután leugrik egy másik üvegért. A fejszecsapásokra azonban feleszmélt, és az ablakon kihajolva dühödten állapította meg, hogy párja nem egyedül szorgoskodik a hátsó udvaron, az egyik házbeli ember is ott vágja a gyújtóst. Ferencet megrohanta a féltékenység, s az emeletről szitkokat zúdított a nőre, majd puszta kézzel betörte az ablakot, nem törődve a nyomában támadó jeges huzattal sem.
Szokása lehetett, hogy így adjon nyomatékot szavainak, a lakásban a nyomozók később alig találtak ép ablaküveget. Hiányzott az összes kilincs is, mivel a férfi, aki jobbára "vasazás"-ból élt, minden mozdítható fémtárgyat elvitt már a MÉH-telepre, beleértve a gázpalackot is.
A hirtelen támadt veszekedés kihozta a sodrából az asszonyt, némi sherryvel vigasztalta hát magát. Ebédre virslit sütött a rezsón, de mindketten csak egy-egy falatot ettek. Mikor a párja elbóbiskolt, Mária a fáskamrájukból - mind a nyolc lakáshoz tartozott egy, az övék viselte a négyes számot - előkeresett egy fél üveg kevertet, s alaposan felöntött a garatra.
{p}
- Ide-oda imbolygott a fészer előtt. Egy ideig megtartotta a fűrészbak, de aztán azt is fölborította. Végül elesett, aztán már nem is tudtuk talpra állítani. Ottmaradt a kövön. Összehajtottam egy mellényt, és alácsúsztattam, nehogy megfagyjon - meséli a tanúk padjánál egy hórihorgas házbeli segédmunkás.
- Feltűnt maguknak, hogy Máriáék roszszul éltek? - tudakolja tőle a bíró.
- Jönnek-mennek a lakók ebben a házban. Az egyik bérlőhöz egy csöves jár, a másikhoz meg a volt felesége. Egyszer emitt van veszekedés, máskor meg amott, ahogy a családi élet hozza. Ha magamból indulok ki, én is ráripakodtam már a nejemre, hogy "egyszer megöllek". Aztán mégis él... - szegi le fejét a tanú.
A. Ferencet azonban tényleg megölték. Mégpedig egy tompa tárggyal, amely pajzs alakban beszakította a koponyáját. A fejen tizenhat kisebb-nagyobb ütés nyomára leltek a boncoló orvosok, sőt a bevérzések arra utaltak, hogy a vádlott fojtogatta is a férfit.
- Nincs részem a halálában - állítja viszont a feleség.
Csupán azt ismeri el, hogy délután hat felé dulakodtak az urával.
- Ahogy feljöttem az udvarról, látom, hogy Feri már felébredt, és épp csapkodja a kést a hűtőhöz. Ahogy meglátott, felállt, s jött felém, aztán összeugrottunk és elestünk, be az asztal alá. Összekapaszkodtunk, fogtuk erősen egymást. Ő is hadonászott, meg én is - így meséli a történteket az asszony.
Később valahogy bemászott a szobába, és ruhástul álomba zuhant.
- A balta hogyan vándorolt föl a lakásba? Azt állítja, hogy az reggelre csak ott termett, mint a mesebeli furkósbot? - firtatja a bíró.
- Nem tudom - ismétli konokul. - Mikor felébredtem, láttam, hogy a Feri meg van dermedve. Látom, ott a balta is. Megrémisztett, hogy mi történt itt, azért vittem le a szerszámot gyorsan a fásfészerbe - vallja a megbilincselt vádlott.
Miután az urát halva találta, a másnapos nő hívta a rendőrséget. Akkor még azt állította, nem is odahaza töltötte az éjszakát, hanem egy lakatlan bódéban, s csak most jött haza, így lelt rá a férje élettelen testére.
- Ki a bejelentő? A.-né? Már megint... - hangzik a magnófelvételről a hatvani rendőrség ügyeletesének hangja. M. Máriát ugyanis már korábbról ismerték az egyenruhások. A vérmes nő 2000 februárjában és a következő év áprilisában is megszurkálta a párját; igaz, akkor a sérülések néhány nap alatt begyógyultak.
- Mondja, milyen szándékból verte a férjét? Csak azért, hogy móresre tanítsa? - faggatózik tovább a bíró.
- Védekezésből - feleli szűkszavúan a nő.
{p}
A szomszédok szerint azonban kettejük közül a feleség volt az erőszakosabb, sőt - mióta a férje ennyire leépült - már ő volt az erősebb is.
- A Mari parancsolt odahaza. Egyszer engem is megfenyegetett ez a nő, de adtam neki egy pofont, úgyhogy berepült a bokorba - állítja egy másik házbeli.
Más meg arra az esetre emlékszik, amikor M. Mária húsvágó bárdot vágott a férje után, ám a "fegyver" célt tévesztett.
A vádlott kirendelt védője mégis lehetségesnek tartotta, hogy nem az asszony bánt el A. Ferenccel, hanem egy idegen, aki a nő kábult álmát kihasználva bejutott a lakásba. Ezt a változatot erősítgette a sértett édesanyja is, aki az egyik szomszédra gyanakodott. A tanúvallomások azonban nem igazolják ezt a feltevést. Legfeljebb az gondolkodtatja el a tárgyalás résztvevőit, vajon emlékezhet-e tettére az asszony, aki aznap ittas volt, s ezért akár emlékezetkiesést is okozhatott nála a bódultság.
Melyik balta illik a koponya sérülésébe? Mitől úszott vízben a konyha? S mitől véres a felmosórongy? Ezekre a kérdésekre nehezen találnak választ a taláros urak. A vádlott ugyanis váltig bizonygatja: nem azért törölte fel a követ, mert el akarta tüntetni a véres tett nyomait. Feri előző nap kilódított egy vízzel teli lavórt a fürdőszobából, s attól úszott a lakás. A farmernadrágja sem azért vizes, mert kimosta, hogy eltüntesse az árulkodó foltot...
Mária konokul tagad, ám a bíróság egyre kevésbé hiszi az alkoholista nő történetét. A bilincs kattan, az asszonyt visszaviszik a börtönbe. Feri koponyáját pedig újra elnyeli egy rendőr fekete diplomatatáskája.