Bagaméri íróköszöntő

Abban a hajdúsági faluban, ahová az író hatesztendős korában Érmihályfalváról érkezett a családjával, s ahol édesapja kántortanítóként tevékenykedett. A nevezetes évforduló alkalmából, a Bagaméri Kör kezdeményezésére a falu szülötte, Ruszoly József egyetemi tanár szedte csokorba az író Bagamérral kapcsolatos összes írását. Az Otthon, Bagamérban című kötet hatszáz példányban jelent meg, s az írások válogatásában Taar Ferenc, a település díszpolgára is részt vett.
A nyolcvanadik születésnapját ülő író szerénységénél fogva mégis inkább a csöndes, meghitt ünneplés híve. Még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy felsorolni is nehéz az őt megillető elismerő gondolatokat. Taar Ferenc tanári diplomával a zsebében volt közhivatalnok, pedagógus, népművelő, dramaturg, drámaíró, tizenhárom évig direktor a debreceni Csokonai Színházban, valamint ugyanebben a városban a Dokumentációs Filmstúdió igazgatója. Számos rádiójátékának is örvendezhettünk, melyek közt az egyik legismertebb a Zsuzsi nélkül.
Taar Ferenc mindenekelőtt tisztalelkű, igazmondó, emberszerető író. Olyan, aki a népi írók iskolájában nevelkedett, megtanulva tőlük a táj- és emberábrázolás minden titkát. Talán nem is kellett ezt tanulni, hiszen valami különös örökségnek köszönhetően eleve a zsigereibe ivódott. Ugyanúgy, mint a derű, az alázat és a hűség. Az utóbbiról szeretett felesége is meghatottan mesélt. A házaspár immár 56 esztendeje él együtt jóban-rosszban, gyermekeikkel, soha nem múló szeretetben.