Bordányi korona

Mi az, ami összeköthet egy kistelepülési közösséget? A művelődési házak arról panaszkodnak, hogy a fiatalokat csak ösztökével lehet a kultúra közelébe kényszeríteni. A bordányi teleház szerencsés hely: megtalálták a módját, hogyan lehet mindenki megelégedésére együtt dolgozni - gyerekekkel.

EgyébTanács Gábor2004. 12. 24. péntek2004. 12. 24.
Bordányi korona


A bordányi művelődési ház péntek este: tíz-tizenöt évesek rohangálnak székekkel a kezükben. Ők működtetik a mozit. A tizenöt éves Bence a főnök, rutinosan halad a munka. Nem ingyen dolgoznak, hanem egy különleges, fiktív díjért: bordányi koronában írnak jóvá a számlájukon egy összeget. Hogy mennyit, az attól függ, ki mennyit segített - ebben a kérdésben is, ahogy mindenütt szokás, a főnök, vagyis Bence dönt. Az önkéntes munka ilyen honorálása egészen elképesztő lelkesedést szült: a bordányi iskolások között presztízskérdés, kinek mennyi bordányi koronája van.

Bankot egyenek
Két éve Tanács Gábor (véletlen névazonosság a szerzővel - A szerk.), a teleház vezetője ugyanazzal a problémával szembesült, mint a vidéki kultúraszervezők többsége: egy csomó jó ötlete volt arra, hogy mit is kellene csinálni a fiatalokkal, de nem tudta, hogyan motiválja őket. Eleinte csokijegyet adott azoknak a srácoknak, aki valamilyen munkában részt vettek, minden segítségnek szabott ára volt. Csakhogy a fél csokijegyeket nem lehetett beváltani a boltban; ráadásul néha a jegyek inflálódtak: amikor a gyerekek rosszalkodtak, a teleházvezető bejelentette, hogy a csokijegyek most csak a háromnegyedét érik. Végül aztán az új kibocsátású "értékpapír" és a régiek között elindult a valutázás, és a kavarodásban megrendült a csokijegy iránti bizalom, a születő pénznem összeomlott. A meglévő cetliket bevonták, becserélték az értéküknek megfelelő csokira, és a gyereksereg közösen elfogyasztotta a "bankot".
Ezután bukkant a teleházvezető egy könyvre, amely azt írta le, hogyan szervezték meg az önkéntes munkát a nagy gazdasági válság idején Ausztrália kistelepülésein. A baráti körök rendszerének lényege: mindenki segít mindenkinek, de a segítség piaci értékét elszámolják egymás között egy számlán, amelynek a végösszege mindig nulla lesz. Például: Józsi bácsi segít Jutka néninek megcsinálni a tetőt, ezért neki átírnak 1000, úgynevezett "kör-egységet" Jutka néni számlájáról. Akkor Jutka néninek mínusz ezer egysége van, Józsi bácsinak meg plusz ezer. Jutka néni viszont az özvegy Pali bácsinak segít, főz neki ebédet, ő ezért Pali bácsitól kap kör-egységet, Pali bácsi pedig valami egyéb szolgálatot tesz másnak - és így tovább a végtelenségig.
{p}
A bordányi korona a kör-egység megfelelője - a teleház számítógépein tartják nyilván, éppen úgy, mint egy bankban. A rendszer leginkább a teleház és a mozi körül működik, hiszen egyelőre bordányi koronáért szolgáltatásokat csak ezek az intézmények nyújtanak. A fiktív pénzből mozijegyet lehet venni, használhatók a számítógépek, és a nyári táborok önrészét is lehet koronából állni. A gyerekek vonalkódos kártyákat lobogtatnak (a számítógépes nyilvántartás bevezetése előtt csekkfüzetek látták el ugyanezt a feladatot). Bordányi koronát kap, aki segít széthordani a helyi újságot, aki takarít a művelődési házban, aki cikket ír a falu életéről a teleház honlapjára. Van, aki a megszerzett összeget mindjárt el is költi - van, aki gyűjtöget. Sólya István Dénes például ötödikes, ő a legvagyonosabb, ha csak a bordányi koronát nézzük. Egész tanévben lelkesen önkénteskedik, nyáron meg a fenekére ver a keresetének, táborozik, moziba jár, a teleházban számítógépezik. Fékevesztett nyári költekezés után is kilencezer koronája maradt őszre. Most megint meghúzza a nadrágszíjat, és nagy lendülettel indul szerteszórni a Bordányi Naplót.

Szexbotrány
A fiktív pénz ezúttal fényesen bevált, hiszen a teleház körül gazdag ifjúsági élet bontakozott ki: a fiataloknak saját újságjuk van, amelynek elém tett példánya nemcsak az önkormányzat üléséről számol be, hanem a "bordányi szexbotrányról" is, amely ugyan kitalált történet, de a fiatalok biztosak benne, hogy a hangzatos című írást - mely egyébként egy paradicsomföldön napozó hölgyről szól - az egész falu olvasta. A teleház bejáratánál színes bordányi filmet hirdetnek a plakátok (a Kancamanci című alkotást ezúton is ajánlom minden olvasó figyelmébe). Ezt a pezsgő kulturális életet pedig az teszi lehetővé, hogy a lelkesedést Bordányban - még ha egy korlátozottan felhasználható pénzen keresztül is - nem csak dicsérettel tudják honorálni.
- Persze a rendszer még nem tökéletes - vallja be Tanács Gábor. - Egymás között is el kellene számolniuk a gyerekeknek, ha segítenek a másiknak, de ez nekik csak a teleházzal kapcsolatban természetes. Ez a tökfej Roland is itt - mutat szeretettel az egyik srácra - mindenkinek megszereli a számítógépét, de koronát nem kér érte. Egymásnak csak néha utalgatnak, mint Sólya Pisti, ő is csak a testvérének, aki még kicsi, de már van számlája. Jó lenne, ha néhány szolgáltató a faluban adna kedvezményeket koronáért és igénybe venné a segítségünket; persze olyan nagyon jelentős vállalkozók nincsenek is mifelénk.
Vannak olyan terveink, hogy a rendszert a homokháti kistérségben az ifjúsági önkormányzaton keresztül megpróbáljuk elterjeszteni. Milyen klassz lenne, ha Pisti átmenne Mórahalomra a fürdőbe, és az ottani teleházban is megnézhetné bordányi koronáért az e-mailjeit.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek