Harmadik korszak

A Molnár József vezette kutatócsoport a Szegedi Tudományegyetem Mikrobiológiai Intézetében már hosszú ideje azon fáradozik, hogyan lehetne ezt az ellenállást csökkenteni vagy teljesen kikapcsolni. Ennek jegyében folynak a laboratóriumi kísérletek: különféle ráksejteket tesznek ki a feltételezhetően alkalmas anyagok hatásának. Tenyérnyi tálcákon, alig látható mélyedésekben ücsörögnek a különféle rákos sejtek, pipettával viszik rájuk a gyógyszereket, majd lézeres eszközökkel vizsgálják a lejátszódó folyamatot. Lehet, hogy elpusztul a sejt. Lehet, hogy az anyag nem hatásos, de előfordulhat, hogy a kipróbált gyógyszer valóban blokkolja a kérdéses kilökő mechanizmust. Ez azonban még jóformán semmit nem jelent, hiszen ahhoz, hogy valamiből gyógyszer váljék, nem egyetlen sejtre gyakorolt hatását kell figyelembe venni, hanem azt, hogyan hat az élő szervezet egészére. Ehhez szükségesek az állatkísérletek egerekkel. Ez az egyik buktatója a kutatás folytatásának.
Azt gondolnánk, hogy egérből van elég, de a laboratóriumban egy speciális fajtára van szükség, az úgynevezett scid-egérre. Nevezett állat azért különleges, mert nincs immunrendszere, ebből következőleg emberi tumorsejteket lehet beleültetni. Ezek az állatok így sok szempontból modellezhetik az emberi szervezet működését, például annak rákos megbetegedését is. Csakhogy a rágcsálók nagyon drágák: darabjuk húszezer forintba kerül. Egy laboratóriumi minta alapos teszteléséhez körülbelül száz darabra van szükség, valamint egy hónapi munkára. Kiszámolható, hogy a kutatók csak scid-egérre el tudnának költeni kétmillió forintot egy hónap alatt, és akkor még nem fizettek béreket, nem pótoltak műszereket, nem szereztek be különféle anyagokat. Ehhez képest a kétmillió forint jelenleg a kutatás egyéves költségvetési kerete.
{p}
A mostani munkához az 1995-ben megalakított Szegedi Rákkutatásért Alapítvány szerzi be a sejttenyészeteket, a kísérletekhez használt eszközöket, a ráksejtek tenyésztéséhez való edényeket, a sejtek megfestéséhez szükséges anyagokat és a többi kelléket. Az alapítvány létrehozásához szükséges összeget öt település - Tiszakécske, Orgovány, Kiszombor, Szatymaz, Csanádpalota - takarékszövetkezetei adták össze. Az egyetlen állandó bevétel a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából származik, ez adja azt a kétmillió forintnyi summát, amelyből folyhat a kutatás.
A közelmúltban többen felfigyeltek ezekre a kutatásokra, mivel az orvosok azt ígérik, kísérletezésük öt éven belül eredményre vezethet. Ha megtalálnák azt a készítményt, amellyel a tulajdonképpeni gyógyító vegyületek a rákos sejtben tarthatók s ezáltal kifejthetik hatásukat (jelezve, megtörhetnék általuk a gyógyszerellenállásukat), ez olyan fegyvertény lenne, ami forradalmasíthatná e veszélyes betegség kezelését. Amíg azonban állatkísérletekre nincs pénz, előrelépés sincs, a laboratóriumi vizsgálatok akármit mutathatnak. Hiszen lehet, hogy egyetlen sejtre áldásos hatása van egy anyagnak, de összességében mégis ártalmas, akár mérgező is lehet. Amíg állatkísérletek nincsenek, addig arra sincs remény, hogy a nagy gyógyszercégek pénzt fektetnének a kutatásokba.
A laboratóriumi kísérletek során előnyt élveznek a természetben előforduló vegyületek a mesterségesekhez képest, hiszen mondjuk egy olyan anyag, amelyet a fogyasztásra alkalmas paprikából vontak ki, valószínűleg nem lesz mérgező. Ellenben egy kémcsőben, molekulánként összeállított hatóanyag viselkedése az élő szervezetben nehezen jósolható meg. Ezért is bíznak nagyon az orvosok a paprikából kivont, a laboratóriumban nagyon jól teljesítő vegyületekben. Molnár József professzor úgy véli: ez lehet a szegedi paprika harmadik nagy korszaka. Az első akkor kezdődött, amikor Szent-Györgyi Albert kivonta belőle a C-vitamint. A második, amikor  a flavonidok közül előállították a P-vitamint. Most megvan rá a remény, hogy a rákkutatók is szép eredményt érnek el ezzel a növénnyel.