Írom a levelem

Pár napja másodéves egyetemista fiam is rám pirított. Képzeljétek, ő már mindenkinek bevásárolt. Természetesen épp csak annyit költött, amennyi az ösztöndíjából és a havi zsebpénzéből kitelt. Álmélkodtam is, hogy - a korábbi évek szokásával ellentétben - most nem állt elém némi pluszpénzt kérni.
Ezt nem kérkedésből osztottam meg veletek, csak azért, mert számos ellenpéldát is hallottam a napokban. Két gimnazista lány például azt ecsetelte tegnap a buszon, hogy körülbelül tizenötezer forintra lenne szükségük ahhoz, hogy a barátaikat és a családtagjaikat is megajándékozhassák. Jézusom! - gondoltam magamban, ha nincs megtakarított pénzük, bizonyára kínos helyzetbe hozzák majd a szüleiket, ha lélegzetelállító ötletükkel előhozakodnak otthon. Aztán folytatták, hogy milyen jó Dorinának, akinek menő orvosok a szülei, s kérdezés nélkül harmincezer forintot adtak a lánynak ajándékvásárlásra. Na ettől végképp rosszul lettem, de nem szólhattam közbe, a tinik nemigen díjazták volna.
Mindenesetre csöppet sem értek egyet azzal, hogy már-már teljesen pénzszagúvá lett a világunk, s hogy gyakorta szinte csak a külsőségeken van a hangsúly, és nem az igaz érzéseken. Ráadásul sok ember számára az ajándékozás, a vásárlás valami furcsa kényszer lett. "Vásárolni, egyre csak vásárolni!" - tudom, ezt sugallják a csillogó-villogó bevásárlóközpontok prospektusostul-boltostul. Sajnos.
De akkor mit tegyetek pár nappal a szeretet ünnepe előtt? Ajándékozzatok például - élményt. Igen, élményt. Tervezzétek meg, hogy mondjuk a szerelmetekkel hová mentek el az ünnepen vagy azt követően. Ez főként akkor lesz nagy meglepetés, ha eddig ő volt a programfelelős, netán épp mostanra fogyott ki az ötletekből. Ezt aztán zselés tollal, színes filccel szépen ráírhatjátok egy neki címzett karácsonyi üdvözlőlapra. Ugyanezt megtehetitek a családdal is. Esetleg válasszatok ki egy jó filmet, s az ünnep egyik délutánján nézzétek meg közösen. Olyat, amire a szeretett személy régen vágyódik. És ha mégis összegyűlt egy kevéske spórolt pénzetek, vásároljatok abból. Ne feledjétek, nem az ajándék értékén van a hangsúly, hanem az ajándékozás örömén. Aki szeret benneteket, mindennek örülni fog, amit tőletek kap.
S ha már a karácsonynál tartunk, ne feledjük, hogy megkezdődött a négyhetes advent. (A vallásos emberek ezekben a napokban a megváltó Jézus születésére várakoznak.) Milyen nagy öröm az is, ha a szeretteinkkel vasárnaponként meggyújthatunk egy-egy szál adventi gyertyát. Varázsereje lehet. Ugye próbáltátok már? Kívánom nektek, hogy az ünnepi vásárlást szerencsésen, nagy lelki békével bonyolítsátok le.