Terézanyu bohóckodik

- Örülök, hogy ez a véleményed, és szorítok, hogy tényleg így legyen - mondta Gabi a film sajtóbemutatója után.
- Nagy öröm volt számomra eljátszani ezt a főszerepet, hiszen először szerepelek közönségfilmben. Azért is nem ismernek sokan, mert eddig főleg színházban játszottam, zömmel drámákban, pedig van komikai vénám is. Ezt szerencsére meg tudtam mutatni a Terézanyuban, hiszen az általam alakított Kéki Kata olyan mai lány, aki keresi a helyét az életben és a boldogságot. A munkanélküliség és a társtalanság azért nem lesz nyomasztó a filmben, mert felülkerekedik a humor, a játékosság és a szentimentalizmus. Többek között azért vagyok büszke erre a filmre, mert vállalta a romantikát, az érzelmeket.
- Lehet, hogy ez a film hozza meg számodra a népszerűséget?
- Bár nagyon vágyom a népszerűségre, kevés olyan alkalom van, amit erre ki is akarok használni. A kínálkozó lehetőségek nem mindig igényesek, így például nem szeretnék a kereskedelmi tévékből ismert lenni, holott tudom, hogy ma azok a színészek közismertek, akiket a tévében látnak az emberek. Számomra az a legnagyobb öröm, ha egy színházi előadás után felhívnak telefonon, leveleket kapok és gratulálnak a nézők. Engem meghat olyasmi, hogy rajongóim honlapot készítettek rólam. És egyáltalán nem hiányzik, hogy a bulvárlapokban szerepeljek.
- A Szezon című filmben figyeltem föl rád, és most a Terézanyuban láttalak. Ha kritikát kellene írnom, biztosan megemlékeznék pazar színészi alakításodról. Mindig is színésznek készültél?
- Először festő akartam lenni. Aztán eldobták a kanalat otthon, amikor bejelentettem, hogy színész leszek, hiszen a családban teljesen hétköznapi foglalkozások voltak addig. Viszont kislánykoromban imádtam megnevettetni hozzátartozóimat, sokat bohóckodtam. Ma is bohócnak tartom magam, mert szerintem az nagyon szép dolog. A színészet a zsigereimből jött. Egyszerűen igénylem, hogy engem nézzenek és közvetítsek valamit az embereknek. Szarvasi lányként, negyedikes gimnazista koromban megkerestem Felkai Eszter békéscsabai színésznőt, és megkértem, hogy készítsen fel a színművészeti felvételi vizsgájára. Szívesen vállalta, de nagyon féltem elmenni a felvételire. Aztán amikor bekerültem a főiskolára, nagyon megkedveltem a színészi mesterséget. Nagyon jó közösségbe kerültem, ahol teljesen fel tudtam szabadulni.
{p}
- Van példaképed?
- Nincs. Nagyon sok jó színészt ismerek, tisztelek, de nem akarok egyikre se hasonlítani. Vannak, akiktől sokat tanultam, például Börcsök Enikőtől. Nagyon szeretem Tóth Ildikót, akivel még nem játszottam együtt, és Ónodi Esztert, Schell Juditot, akik a Terézanyuban a partnereim.
- Nagyon elfoglalt vagy? Hiszen már régóta várok erre a találkozóra...
- Szeretem, ha ki sem látszok a munkából, az tesz boldoggá. Nem szeretném, ha interjúk miatt lennék elfoglalt, mert azt valamiféle áltevékenységnek tartom. Vannak színészek, akik rendszeresen arról nyilatkoznak, hogy mennyi feladatuk van, pedig sokan többet dolgoznak náluk, csak nem írnak róluk az újságok. Szerencsére zajlik körülöttem az élet. Ki akarom magam elégíteni munkailag, hogy ne legyek éhes, amikor majd elmegyek szülni. Augusztusban volt az eljegyzésem...
- Gratulálok! Ki a szerencsés vőlegény?
- Forgács Péternek hívják, színházi rendező, majdnem együtt végeztünk a főiskolán.
- Látszik rajtad, hogy kiegyensúlyozott, boldog vagy. Ilyen lehet Kéki Kata is, miután a film utolsó jelenetében megtalálni véli a boldogságot.
- Az egész forgatást úgy csináltam végig, hogy nyakig benne voltam a boldogságban. Ezért furcsa volt átállítani az agyamat, a női érzékeimet arra a helyzetre, mintha egyedül lennék.
- Az elmúlt három évben, amióta elvégezted a főiskolát, szép és hálás színpadi szerepeid voltak. Mostanában milyen darabokban láthatunk?
- A Thália Színházban Dosztojevszkij művében, a Fehér éjszakákban játszom. A Radnóti Színházban eltöltött évek után az ősszel átszerződtem a Mácsai Pál vezette Örkény Színházhoz, ahol Csehov Sirályában Nyinát alakítom. Ezt nagyon élvezem, mert szép és nehéz szerep. Nekem jutott a női főszerep Bertolt Brecht Koldusoperájában, amelynek december 18-án lesz a premierje.
- Marad időd arra, hogy néha hazautazz Szarvasra?
- Sajnos annyi a munkám, hogy keveset tudok hazamenni. Inkább édesapám látogat meg, édesanyám már sajnos nem él. Be kell vallanom, hogy erős a honvágyam, mert nagyon szeretem a városomat.