Fesztiválokkal csábító

Ha végigböngésszük a háromezernél is több nyári rendezvényt, bizony nem nehéz megállapítani a nagyságrendi és színvonalbeli különbségeket. Az anyósfesztivált ugyanis nehezen említhetjük egy lapon a nagyhagyományú szegedi szabadtérivel, de a hastáncfesztivál nyújtotta élmény sem ugyanaz, mint amit a pécsi színházi találkozó előadásain kap a közönség. Folytathatnánk a kétpólusú példákat sokáig, talán csak akkor lennénk igazságtalanok, ha a fiataloknak szóló nagyméretű bulikat is egy kalap alá vennénk a kultúra ajánlataival. Annyi bizonyos: az évtizedek során kialakultak a legnagyobb tömegeket vonzó nyári fesztiválok, melyek a kultúra jegyében zajlanak.

Azt sem könnyű meghatározni, mi is valójában a fesztivál. Szó szerint időszakos művelődési ünnepélyt vagy csoportos ünnepi játékokat jelent, de valójában mára kibővült ez a fogalom. Túl azon, hogy a látottak érzéseket, élményeket adnak, a hatások egyvelege nemcsak a fellépőkről szól, hanem a közönségről is. Ami a tartalmat, a mondanivalót illeti, fontos a közös hullámhossz, mindazonáltal egy-egy fesztivál a nagy találkozásokat, új barátságok létrejöttét is jelentheti. De hogy ne legyünk ennyire szentimentálisak, idézzük a kulturális és oktatási miniszter közelmúltbeli kijelentését, aki a kulturális turizmus fontosságát hangsúlyozva megjegyezte: „A kulturális turista a legjobb turista: érdeklődő, ugyanakkor igényes és sokat költ.”

Magyarország jegyzett fesztiváljainak költségvetése nyolcmilliárd forintra rúg. Tavaly 2,2 milliárdot osztott szét az állam 300 rendezvénynek, az idén jóval szűkösebbek voltak a keretek. A júniusban célba juttatott állami támogatás mértéke 1,4 milliárd forintot tett ki. A Nemzeti Kulturális Alap kiemelt kulturális rendezvények kollégiuma 205 milliót, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium közösen 300 milliót juttatott a nagyobb seregszemléknek. Valamivel kedvezőbb a kép, ha hozzávesszük a hivatalos nyári szabadtéri színházak 290 milliós költségvetését, a szociális és ifjúsági tárca 130 milliós támogatását, valamint a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok régiós pályázatainak 450 millióját.

Jó lenne, ha pénzből több lenne, de a szakma képviselői – köztük a Magyar Fesztivál Szövetség, a Művészeti Fesztiválok Szövetsége – nem feltétlenül csak kuncsorogni akarnak. Mivel gomba módra szaporodnak az ilyen-olyan nyári fesztiválok, nem halogathatják tovább az alapelvek megfogalmazását, annál is inkább, mert nincs hivatalos kategória arra, hogy egy-egy esemény mikor fesztivál és mikor „csak” rendezvény. Ezzel az állami támogatások elosztásának szempontjait is meghatározhatnák, így nem aprózódnának el az összegek. Abban mindenki egyetért, hogy a központi segítség fontos a szervezőknek, ugyanakkor törekedniük kell új arányok kialakítására, a 40 százalékos állami dotáció mellett 60 százalékban teremtsék elő saját bevételekből a pénzt. Egyes vélemények szerint csak a regionális, az országos és a nemzetközi programokat kellene támogatni, a helyi kezdeményezéseket vállalják magukra az önkormányzatok.

Értesüléseink szerint szeptember végére készül el a magyarországi fesztiválok támogatási struktúrája, melyet az oktatási és kulturális, valamint az önkormányzati és területfejlesztési tárca dolgoz ki és terjeszt a kormány elé. Azt szeretnék elérni, hogy a szakmai konszenzuson alapuló szisztéma mérce legyen és bevezethessék a fesztiválok minőségbiztosítási rendszerét. Ettől kezdve még könnyebb lesz eldönteni, mire adjanak pénz: levendulafesztiválra vagy operafesztiválra.

Ne legyen pénz gagyira!

Kapolcsra az idén kétszáznegyvenezer vendéget várnak. Minél több vendég özönlik oda, annál jobban aggódnak a szervezők, vajon lesz-e elegendő pénz a programokra. Ezt Márta Istvántól hallottuk, aki nemcsak az Új Színházat igazgatja, de a Művészetek Völgyét is.

– Ezek szerint két héttel a megnyitó előtt még nem tudják, futja-e a majd az összes rendezvényre?
– Pontosan erről van szó. Néha már azon imádkozunk, ne jöjjenek ilyen sokan, hiszen nem hagyhatunk unatkozni ennyi embert. Bár 1200 programot és háromezer fellépő művészt ígértünk, megeshet, hogy anyagi problémák miatt idő előtt kénytelenek leszünk lehúzni a redőnyt. Igaz, minden évben hasonló nehézségekkel néztünk szembe, és még mindig kitartottunk.
– Mindez azt jelenti, hogy nehéz összekoldulni a támogatásokat egy ilyen felkapott eseményre is?
– A Művészetek Völgye non-profit, kulturális, művészeti fesztivál, s itt minden szó számít. Mi például a bevételeinkből a résztvevő önkormányzatokat gazdagítjuk. Egy ilyen eseményt 40-45 százalékos állami támogatás nélkül lehetetlen tető alá hozni. A pályázatok száma azonban egyre csökken, s a pénz is kevesebb. A kulturális fesztiválok a költségvetésükhöz szükséges állami összeg felét sem kapják meg. Tudomásul kell venni, hogy ez a világ nem a művészetekről szól. Nemcsak mi, kapolcsiak járunk ebben a cipőben.
– Ezt úgy is megtapasztalhatta, mint a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke…
– Az állami támogatások rendszere kaotikus képet mutat, a pályázatok elbírálása nem egységes. A nem profitorientált fesztivált például nem lehet egy kalap alá venni a nyereségérdekelt, borsos jegyárakat kérő rockkoncertekkel. Reményre ad okot, hogy a szövetség a közelmúltban végre összeülhetett a kulturális és az önkormányzati tárca képviselőivel, hogy kidolgozzuk az egységes minősítési rendszert.
– S az lesz a megoldás?
– Szándékunk szerint a kulturális, a turisztikai, a közösségi és a gazdasági értéket jelentő fesztiváloknak elsőbbséget kell kapniuk a támogatások odaítélésekor. A playback-huszárokra épülő gagyit ne pénzelje az állam. Nem az a baj, hogy túl sok fesztiválunk van, hiszen a franciáknál és a spanyoloknál is egymást érik, hanem az, hogy nem állítottuk még rangsorba őket.

Szabadtéri játékok

Isteni a szabadtéri koncert. Teljesen elvarázsol a zene. Csak az zavar, hogy mögöttem dumálnak, egyre hangosabban. Mintha máskor nem volna idejük megbeszélni az élet dolgait, csak a műsor alatt. S nyughatatlan nép a magyar, folyton mászkál. Nagy a forgalom a főtéri söntésnél, többen sörrel térnek vissza tombolni, kapok én is a nyakamba belőle. Pedig ez nem sörfesztivál.

A nyár esti programoknak megvan a varázsuk. Csakhogy döntsön okosan az ember, mit választ magának. Szépen felöltözve szabadtéri operát élvez végig, vidám színházi előadáson szórakozik, vagy lazán kitombolja magát a Szigeten. És a hozzánk tévedő turisták is megtalálják a kedvükre való előadásokat, sokan kifejezetten a szabadtéri produkciók miatt érkeznek. Az utóbbi évek kínálatát nézve igazán nincs okunk panaszra.

Ám túlkínálat van az országban. Előnyben a nagy hagyományokkal rendelkező szabadtéri művészeti fesztiválok vannak, melyek egyre előkelőbb helyet foglalnak el európai vonatkozásban is. Jó hallani, hogy a jegyek java része előre elkel. Ehhez persze az kell, hogy a színpadon nagynevű előadók szerepeljenek. Újabban nemcsak Budapesten, hanem vidéken is világsztárokkal csalogatják a nézőket.

Büszkék lehetünk rá, hogy a fővároson kívül egyre több és rangosabb kulturális rendezvény szerepel a nyári kínálatban. Ilyen értelemben (is) felzárkózik a vidék. És a kisebb települések sem maradnak le. Ebben élen jár a sokat emlegetett Művészetek Völgye, de rendre hallani újabb és újabb kezdeményezésekről is. Szinte már versenyeznek egymással a falvak, ha a szomszéd falu kitalált valamit, a másik túl akarja licitálni. Egy jó ötlet kell csupán. És természetesen mecénás, akinek sok pénze van.

De a siker nem feltétlenül a pénzen múlik. A Pest megyei Törtelen például tanyaszínházat szerveztek, és minden nyáron előadnak valami vidám darabot. Az Indul a bakterházzal kezdték, ott voltam a bemutatójukon, a falu egy emberként izgult a helybéli szereplőkért. Remekül szórakoztam én is – és sört sem öntöttek a nyakamba.

Minőségi élményszolgáltatás

Nyáron színházban minden eladható: a méregdrága opera- és balett-produkciókra a tehetős külföldiek váltanak jegyet, az olcsóbb alternatív előadások és az ingyenes utcaszínházi bemutatók hírére pedig hátizsákos fiatalok kelnek útra országszerte. A nyári színházak közönségszervezői persze nem szeretik, ha a nagyérdemű a nagy melegben tanácstalanul bóklászik ide-oda. Ezért társulnak műsor-összeállító kollégáikkal, és kiosztják magukra az ellenállhatatlan csábító szerepét. Mi a sikeres csábítás tuti receptje? Hát a minőségi élményszolgáltatás.

A gyulai kínálatban például a Shakespeare Fesztivál mellett (amelynek fő attrakciója Szász János új Lear-rendezése) szerepel népművészet, irodalmi humorfesztivál, musical, víg- és zenés játék, bábszínház, kabaré és dzsessz. Szegeden sztárokkal és jól bevált produkciókkal operálnak: felújították a Macskákat, Eszenyi Enikő a Marica grófnővel rukkol elő, újra műsoron a Rudolf és a Bánk bán. Kőszegen Jordán Tamás rendezi meg a Hamvai Kornél által frissített, halhatatlan Csokonai-darabot, A méla Tempefőit, Keszthelyen – szintén parádés szereposztással – Novák Eszter viszi színre Goldoni Mirandolináját. A Pécsi Szabadtéri Játékokon a Tettyei romoknál lesz látható Ephraim Kishon fergeteges humorú remekműve, A házasságlevél, Zalaegerszegen pedig Shakespeare-vígjáték, a Bodolay rendezte A windsori víg feleségek okoz majd kellemes perceket.

Az évek során egy-egy településhez elválaszthatatlanul hozzánőtt a maga speciális fesztiválja. Ilyen Miskolcon a Nemzetközi Operafesztivál, Kisvárdán a Határon Túli Színházak Fesztiválja és Kapolcs környékén a Művészetek Völgye. Ez utóbbi arról híres, hogy műfaji sokfélesége a legszínesebb, és a legkülönbözőbb korú, ízlésű és világnézetű látogatókat tudja egy bő hétre közösséggé formálni.

Győztes rák és drága nóta

Bilicsi Tivadar a színészet mágusának tartott Csortos Gyuláról megírta, hogy szeretett egyedül utazni, igyekezett üres fülkébe beülni. Egyszer Gödöllőre utazott szabadtéri előadásra, de kifogott egy bőbeszédű utast a kupéban, aki bemutatkozott, elmondta, hová megy és miért. Majd rákérdezett Csortosra: „És a művész úr hová utazik, kérem?” „Kérem, Gödöllőre” – hangzott a válasz. „És ott mit csinál, kérem?” „Kérem, ott leszállok.” Ezután egyetlen szó sem esett közöttük. Gödöllőn az előadás színhelye előtt is felismerte valaki és autogramot kért tőle. Csortos egyetlen mozdulattal elhárította a kérelmezőt, és azt mondta: „Elfogyott!”

Csortos Gyula nagyon szerette a Liget nyáresti előadásait, szinte az egész nyarat ott töltötte, rendszeresen fellépett a Városligeti Színkör könnyű nyári operettjeiben. Az előadások után mindig a törzshelyének számító Gundelben vacsorázott. Egyik este rákot rendelt, de miután felszolgálták, szemrehányóan megjegyezte a pincérnek: „Miért hozott nekem rokkant rákot? Ennek csak egy ollója van!” „Bocsánat, művész úr, de tudja, a rákok harcias állatok, ezúttal is összeverekedtek az akváriumban és ez a szerencsétlen húzta a rövidebbet.” „Igen? Akkor ezt vigye vissza és hozza ki nekem a győztest!”

Rátkai Sándor, az utolsó szegedi papucskészítő mester mesélte, hogy egyszer Solti Károly nótaénekes érkezett a városba, hogy fellépjen a Szabadtéri Játékokhoz kapcsolódó egyik rendezvényen. Természetesen meglátogatta a mestert is a műhelyében. A mester felesége megkérte, énekeljen neki egy nótát. „Rendben, de cserébe kérek egy pár szegedi papucsot!” – felelte Solti Károly. Rátkainé azonban összevonta a szemöldökét: „Művész úr, az egy kicsit drága nóta lenne…”

Bessenyei Ferenc a Dózsa György című darab bemutatójára készült a Szegedi Szabadtéri Játékokon, s ő sem tudta megállni, hogy ne keresse fel a leghíresebb papucsost. A barátnőjének szeretett volna szegedi papucsot vásárolni, de éppen nem volt készen. „Sebaj, de ugye mester, megcsinálja neki két nap alatt, amíg itt vagyok?” – kérdezte a színész. A mester felesége ezt sem hagyta annyiban: „Mit gondol, művész úr?! Ez nem a Dózsa György, hogy két nap alatt kelljen összehozni!” Úgy látszik, ez övön aluli ütés volt Bessenyeinek, mert a színész később levélben rendelte meg a papucsot, és így címezte meg a borítékot: Rátkai Sándor papucsművész úrnak…

Fotók: Németh András Péter