Tíz fillérre a lélektani határtól

Tíz fillér híján 300 forint a 95-ös benzin literenkénti ára több helyen az M3-as autópályán a Mol-, a Shell- és az OMV-kutaknál lapzártánk idején. Hasonló a helyzet az M5-ösön is. Ugyanakkor Budapest III. kerületében sehol sem érte el a 290 forintot a 95-ös benzin. Szombathelyen viszont egy magánkút csak 274 forintért méri ugyanezt az üzemanyagot. A gázolaj az M3-ason öt forint tíz fillér híján 300 forint, a főváros XIII. kerületében azonban 286 forint 90 fillérnél sehol sem drágább.
A múlt hét szerdájától újabb három forinttal többe kerül a benzin, néggyel pedig a gázolaj. Tavaly a 300 forintos lélektaninak nevezett határt is átlépte a 95-ös üzemanyag ára; ez az idén eddig nem történt meg, bár sejthetjük, mit hoz a mostani esztendőből hátralévő néhány hét.
Azelőtt unos-untalan a Közel-Keleten meglévő bizonytalan politikai, gazdasági, katonai helyzettel magyarázták a ki-kiugró üzemanyagárakat. Csakhogy a térség biztonságát, nyugalmát illetően nem következtek be alapvető változások az elmúlt időben, úgyhogy az efféle kommentárok hitele kissé megcsappant. Ámbár az, amit az egyik olajban gazdag ország, Venezuela elnöke, Hugo Chávez előrevetített a minap, meglehetősen aggasztó. Szerinte ha Iránt az atomprogramja miatt támadás éri, annak egyenes következménye lesz, hogy a kőolaj hordónkénti ára megduplázódik, elérheti a kétszáz dollárt is. Ha, isten ne adja, ez bekövetkezne, itthon öt-hatszáz forintot kellene lepengetnünk egy liter üzemanyagért.
Persze a mindenkori kormánynak az adók mérséklésével módjában áll csökkenteni a benzin- és a dízelárakat. Erre azonban mostanság a költségvetés nehéz helyzete miatt semmi esély sincs. Különben pedig drágaság ide-oda, tény, hogy az elmúlt kilenc hónapban 1200 millió liter benzint és csaknem ugyanennyi gázolajat tankoltunk, négy százalékkal többet, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Ha a magas árak ellenére a fogyasztás növekszik, ugyan mi sarkallná a kormányt az üzemanyagadók csökkentésére? Arról nem is beszélve, hogy minél feljebb vannak az árak, minél keményebbek az adók, annál nagyobb a költségvetés bevétele. De mindez csak egy határig igaz.
Az elszabadult üzemanyagárak ugyanis meglódítják az inflációt, a pénzromlás pedig csak az erre spekulálóknak hoz hasznot, a tömegek veszteséggel számolhatnak. Az elviselhetetlen költségnövekedések miatt sorra dőlnének be a vállalkozások, munkahelyek szűnnének meg, adóbevételek maradnának el. A túl drága üzemanyag tehát igen veszélyes játék.
Amennyiben az energiaár huzamosabb ideig magas marad, valószínűsíthető, hogy a világ számos országában kamatemelésre szánják el magukat a gazdaság irányítói. Ezzel képesek ugyanis visszafogni a fogyasztást, hiszen megdrágítják a hitelt, végső soron a pénzt. Mindennek folyományaképpen pedig csökkennie kell a keresletnek az olaj iránt is, következésképpen mérséklődni fog az ára, így kevesebbért mérik majd az üzemanyagot is.
Magyarországon az elmúlt tíz esztendőben évente átlagosan három és fél százalékkal nőtt az üzemanyag-fogyasztás. Az előrejelzések szerint ez a tendencia megmarad a közeljövőben is. A mi fogyasztásunk azonban elenyészően kicsi a világ egészéhez viszonyítva, ezért semmi hatása sincs a fekete arany és származékai világpiaci árára.
Figyelve a nagy országok és nagy vállalatok nagy játszmáit, mi szinte a partvonalon kívülről állapíthatjuk csak meg: hatalom- és nyereségvágy – olaj a neved.

Ezerszeres spekuláció
Nagy szerepe van a világméretű olajspekulációnak abban, hogy nekünk háromszáz forint körüli áron kell megvásárolnunk a benzin literjét. Vajon mi vonzza a nyerészkedőket erre a területre? Kuti Ákost, a Cashline Értékpapír Zrt. elemzőjét faggattuk a témáról.
– Igazából az elmúlt egy év fejleménye, hogy nagyon sok befektető szállt be a kőolaj kereskedelmébe – magyarázza a szakember. – Mármost, ha megnő a kereslet egy termék iránt, akkor annak felmegy az ára.
– Kik próbálkoznak ezzel a bolttal?
– Különböző társadalmi állású emberek, az egyetemistától az áruházi eladón keresztül a nyugdíjasig, és természetesen jelentős cégek is üzletet látnak benne. Valamennyien abban bíznak: ha meg tudnak venni egy hordó olajat hatvan dollárért, azt rövid időn belül eladják hetvenért.
– Jól is jönne az autósoknak, ha csak hatvan-hetven dollár körül mozogna a fekete arany ára…
– Valóban, hiszen akkor olcsóbb lenne a benzin és a gázolaj. Most egyébként 95-96 dollárért lehet egy hordó olajhoz jutni.
– Ahol túl nagy a spekuláció, ott a pénzvilág általában elszakad a gazdaság valóságos folyamataitól. Itt éppen mi a helyzet?
– Jelenleg körülbelül ezerszer annyi olaj forog a kereskedelemben, mint amennyit a világgazdaság ténylegesen felhasznál. Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag is ezerszer több olaj van jelen, hanem azt, hogy ugyanazt a hordónyi mennyiséget adják-veszik, és közben persze folyamatosan kúszik felfelé az ár.
– Ahhoz hasonlóan, ahogy az olcsó disznóból 1200 forintos karaj lesz?
– Nézze, az olajpiac egy másik világ, bár az üzleti logikában biztosan lehet párhuzamosságokat találni. Ugyanakkor az például alaptétel, hogy a fekete arany bizniszében számos nemzetközi tényező jelenik meg befolyásoló erőként: a geopolitikai helyzet, a világgazdaság állapota, a dollár árfolyama.
– Az utóbbinak milyen szerepe van?
– Amerikai dollárban számolják az olaj árát. Ha az amerikai fizetőeszköz gyengébb, mint most, akkor olcsóbb lehet az olaj, érdemes vásárolni. Csakhogy ez egyúttal növeli a spekulánsok számát, aminek meg árfelhajtó hatása lesz.
– Mire számítsunk az elkövetkező hónapokban a benzinkutaknál?
– Nagyjából a jelenlegi árszintre.

Olaj nélkül nem megy
A kőolaj fedezi a világ összes energiaszükségletének 40 százalékát, ezenkívül a közlekedés igényének 70 százalékát. Fekete arany nélkül tehát elképzelhetetlen a motorizáció. Az olaj birtoklása egyszersmind a hatalom birtoklását is jelenti.
Nem véletlen, hogy egy új, jelentős olajmező megtalálása és kiaknázása izgalomba hozza a tőzsdéket és a politikusokat egyaránt. Legutóbb Brazília partjainál fedeztek fel egy hatalmas, értékes területet, ahonnan a Petrobras nemzeti olajvállalat szerint 5-8 milliárd hordónyi kiváló minőségű könnyűolaj hozható fel. A cég részvényeinek árai az egekbe szöktek. A dél-amerikai ország kormányának közlése szerint Brazília a világ egyik legnagyobb olajkitermelőjévé válhat, s megkezdheti az energiahordozó exportját. Az Egyesült Államok illetékesei is élénken figyelik a fejleményeket, hiszen számukra a brazil fekete arany lehetőséget nyitna, hogy csökkentsék függőségüket az USA-val szemben eléggé barátságtalan Venezuela olajától.
Egyébként, a becslések szerint, az emberiség 120 milliárd tonna kőolajat használt fel eddig. A még meglévő készletekre vonatkozó számítások roppant szórtak. A szolidabb elgondolások szerint 140 milliárd tonnát rejthet még a Föld kérge. Különben az ismert készleteknek több mint fele a Közel-Keleten található, ahol a hordónkénti kitermelési költség öt dollár alatt marad. A másik véglet az angol és a norvég tengeri mezők, ahonnan húsz dollárért hozzák fel a fekete aranyat.
Természetesen a Mol-csoport sem maradhat tétlen. Idén megvásárolt egy orosz céget, és ezzel kutatási és termelési jogot szerzett a nyugat-szibériai Tomszk régióban, Oroszország egyik fő olajtermelő körzetében. A termelési engedélye 2029-ig érvényes, a kutatási pedig 2010-ig. Hatmillió hordó a várható készlet ezen a mezőn.

Benzinfaló keleti mamutok
Kína és India szédületes gazdasági fejlődése, amit mindkét ország az utóbbi két-három évtizedben mutatott, azt eredményezte, hogy újabb két és fél milliárd emberben született meg az igény saját gépjárműre, lakásra, klímaberendezésre. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a világ energiaigénye 2005 és 2030 között 55 százalékkal nő, ebből a két ázsiai országra 45 százalék jut.
A két mamutállam olaj iránti kereslete meghatározó a világpiacon. Mindez olyan körülmények között, amikor a kínálat az utóbbi egy évben naponta egymillió hordóval csökkent; a legnagyobb kőolajtermelő államok ugyanis az elmúlt esztendőben két ízben is a felhozatal csökkentéséről döntöttek az árszint magasan tartása érdekében. Nem véletlen, hogy a tekintélyes nemzetközi elemző cégek 2008-ra azt jósolják, hogy az olaj hordónkénti alapára 100 dollár körül lesz. Sokan a keleti motorizációt okolják, hogy az elmúlt hét évben huszonöt dollárról kilencvenhatra szökött az olajár.

Nafta és psziché
Harminc-negyven év óta folyamatosan azt hallom, hogy majd harminc-negyven év múlva kimerülnek bolygónk kőolajkészletei, és ha nem teszünk ellene sürgősen, ha nem kapjuk össze magunkat azonnal, akkor katasztrofális helyzetben találjuk magunkat a mindenkori harminc-negyven év múltán. Ma már jószerével süket fülekre találnak nálam a riadófújók hangjai.
Nem mintha nem tudnám, hogy egyszer tényleg elfogynak a szervesanyag-alapú energiahordozók, és ez megrendíti majd az akkori emberiséget. De a természetes aggodalomnál sokkal megterhelőbb számomra, hogy a nyugtalanságot keltő híradásokat milyen ügyesen használják fel a kőolajjal és származékaival kapcsolatos piaci manőverek során az üzletben érdekelt óriásvállalatok a profitjuk növelésére.
Tudvalevő, ha valami hasznos dologgal kapcsolatban felkeltik bennünk a végesség érzetét, akkor a dolog felértékelődik számunkra, és ezt pénzben is hajlandók vagyunk kifejezésre juttatni. A pszichikai jelenség közgazdasági értelmet nyer. Vagyis: ettől fogva inkább csak mérsékelten hüledezünk azon, hogy a Szaúd-Arábiában hordónként három-négy dollárért kitermelt olajat közel száz dollárért értékesítik. Meg aztán könnyebben elviseljük a drágább benzint és a többe kerülő dízelüzemanyagot, mert valamiképpen munkál már bennünk a rossz lelkiismereten alapuló méltányosságérzet, amely a végleg elfogyó anyag felélése, elpöfögtetése miatt alakult ki bennünk.
A pszichikai jelenség nyertesei az olajcégek mellett az államok is, hiszen bátrabban megkockáztathatják a rendkívüli adók kiszabását az üzemanyagra. Hogy mekkora adóterhekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a jelenlegi, majd 300 forint helyett 70-80-ért tankolhatnánk literenként, ha megszabadítanának bennünket a kivetett sarcoktól. Persze a teljes adómentesítés semmilyen körülmények között, elvileg sem volna üdvözlendő, kiváltképp nem egy véges termék esetében – és ezt alighanem mindenki elismeri, akit lelki természetű méltányosságra indítanak az olajjal kapcsolatos jövőbeni körülmények.
Csak a lelkünkre direkt játszókat, a pszichénken nyerészkedőket tudnám feledni! A mértéktelenül nyerészkedőket!

Kállai Márton felvételei