Nagy testvér mindent lát

Május a szerelem és az adóbevallás hónapja. Az APEH ezzel az első meghökkentő mondattal hívja fel figyelmünket mindarra, ami adózási kötelezettségeinkkel kapcsolatos. Nem túlzás, de e mondattól minden harmadik embert garantáltan elönti a meleghullám. S most nem a szerelemre gondolunk.
Adózni senki sem szeret, mégis kell. Kell, mert ezekből a forintokból épül az ország. Elcsépelt mondatok, de a lényeget takarják. Ha hozzáteszünk még néhányat, kiderül, mi is a baj kis hazánkban. Például az, hogy csak 3,3 millió ember adózik – pontosabban ennyien adnak be személyi jövedelemadóról bevallást. Ez még nem is olyan kevés – de az már igen, ha azt is hozzátesszük, hogy csak 2,8 millió ember dolgozik. (A két szám közötti félmilliós különbség abból adódik, hogy szja-t nemcsak munkával keresett jövedelmek után, hanem például ingatlanértékesítés után is le kell róni.) Kevesen tartják el az országot, mondogatjuk, s ez igaz adóra, társadalombiztosítási és egészségügyi járulékra egyaránt. Szóval dolgozni kellene.
Dolgoznak is sokan. Többen, mint ahány emberről az APEH tudja, hogy dolgozik. (Mert az APEH már sokat lát: adózót, nyugdíj- és egészségügyi járulékot fizetőt és potyautast egyaránt.) Hiszen sok százezren feketéznek: oly’ magas a munkabérre, vállalkozásokra rakódó teher, hogy érdemes kockáztatni. Ebben nagyok vagyunk: az ország harmada fekete.
Pedig az adóhatóság rendesen szorongat. Tavaly igencsak látványos eredményeket ért el, s ellenőrzései során hatalmas be nem fizetett összegekre bukkant: összesen 357 milliárd forintra. Hogy ez mekkora összeg? 2007-ben összesen 1979 milliárd forintot szedett be az APEH általános fogyasztási adóból (áfa), ez a legnagyobb adótétel. Ezt követi a személyi jövedelemadó 1305 milliárddal, majd a többek között szeszekre, cigarettára, üzemanyagokra kirótt jövedéki adó 818 milliárdos tétele. A társasági adó 510 milliárd. Mindebből kiderül, hogy a legnagyobb adózó továbbra is a magánszemély és az áfát megfizető vásárló.
Az APEH-re azonban nemcsak a különféle adók beszedése, ellenőrzése tartozik. E szervezet kezeli ma már a nyugdíjak és a különféle társadalombiztosítási járulékok ügyeit is. Vélhetően az adóellenőrzésekhez hasonló eredményeket érhetnek el már az idén is e területen. Elég az úgynevezett tb-potyautasok kiszűrésére gondolni. Tavaly év elején indult azok felderítése, akik nem fizetnek semmiféle járulékot, de az egészségügyi ellátást igénybe veszik. 2007 elején csaknem egymillió főnek küldött levelet az Országos Egészségügyi Pénztár, hogy lennének szívesek ellenőrizni tb-jogosultságukat. Aztán év végére 400 ezer új befizetője lett a tb-kasszának – amely ennek is köszönhetően zárta 18 év után először az évet veszteség nélkül –, ma pedig ott tartunk, hogy az első négy hónap ellenőrzései után már „csak” 80 ezer személyt nem vont be a fizetői körbe az APEH. Őket levélben értesítik, s ha az érintettek a kézhezvételt követő nyolc napon belül tisztázzák vagy rendezik a biztosítási jogviszonyukat, nem indul automatikusan vizsgálat ellenük.
Ha már keménységről beszélünk, oda kell figyelni az APEH-re. Például a vagyonosodási vizsgálatokra. Tavaly 15 ezer ilyen ellenőrzés indult, amiből 11 ezret be is fejeztek – kétharmadukban 42,7 milliárd forintos adóhiányt állapított meg az adóhivatal. Az összeg maga is tetemes, de  még fontosabb a feketegazdaság visszaszorítására gyakorolt hatása.
A legnagyobb adósok listájának napokban történt közzététele is azt a célt szolgálta, hogy javuljon az adómorál. Ebből a táblázatból kiderül, hogy 700 milliárd forintot ér el az az összeg, amelyet már legalább fél éve be kellett volna fizetni cégeknek és magánszemélyeknek. A vállalkozásokra jut persze az összeg nagyobbik része. A gond az, hogy a pénz háromnegyedét lehetetlenség behajtani: a cég megszűnt, vezetői eltűntek, felszámolás alatt állnak, de vagyonuk egy fillér se. Ez a helyzet egy papírkereskedelmi kft.-nél, mely több mint kétmilliárd forinttal vezeti a listát. A magánszemélyeknél már jobb a helyzet, ott nagyobb a fizetési hajlandóság és képesség.

Valljuk be!
2008-ban május 20-ig kell benyújtani a magánszemélyek adóbevallását. Ez összesen háromfajta adózót érint: aki kizárólag munkaviszonyból származó jövedelemmel rendelkezik; akinek van ezen kívül is kisebb bevétele, de az áfamentes – tipikus példája, ha valaki lakást ad bérbe (és be is vallja); illetve az őstermelő. A munkáltatónak már nem kötelező elkészítenie a munkavállaló adóbevallását, de sok helyen ennek ellenére megcsinálják – ebben az esetben kizárólag a munkahelyről származó jövedelmet szokták figyelembe venni.
Terjed az elektronikus adóbevallás, amely nagyobb vállalkozások számára kötelező, magánszemélyeknek egyelőre csak lehetőség. Az APEH közleménye szerint május 5-éig húszezerrel többen teljesítették már bevallási kötelezettségüket, mint tavaly ilyenkor, tovább csökkent a kitöltött papírnyomtatványok aránya (23 százalék), ugyanakkor nőtt az elektronikusan teljesített (27 százalék), valamint az internetes kitöltővel elkészített, de papíron elküldött bevallások száma (ez utóbbi egyben a legnépszerűbb is, 51 százalék az aránya).
Az elektronikus adóbevallás lényege, hogy megfelelő regisztráció után, amelyre internetes időpont-egyeztetés után kerül sor a területileg illetékes okmányirodában, az adózó hozzáfér azokhoz a programokhoz, amelyekkel a számítógép előtt ülve elkészítheti és el is küldheti adóbevallását. Az adórendszer bonyolultságára való tekintettel érdemes profi segítséget igénybe venni: az APEH közlése szerint a hibás kitöltések aránya csökken ugyan, de a bevallások szűk harmada még mindig javításra vagy hiánypótlásra szorul.

Hány kulcs az egy?
Többségünknek az egykulcsos adó fogalma egyet jelent a jóval. A Bezzegországként emlegetett Szlovákia néhány éve vezette be, azóta onnan csak jó hírek jutnak el hozzánk. Aztán jöttek a bolgárok, a csehek, a románok, mostani hírek szerint meg Lengyelország tervezi ugyanezt.
Itthon már évek óta hallani: valamit kellene csinálni az adórendszerrel. De mit is pontosan?
Amennyiben egy kicsit jobban körülnézünk szomszédainknál, kiderül, hogy a korábbi szocialista országok és utódaik közül csak Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Moldova, Belarusz és Magyarország nem vezetett be egykulcsos személyi jövedelemadót. Ez pedig már versenyhátrányt jelent: a vállalkozó ott telepszik le, ahol áttekinthető, s ezáltal kiszámítható a munkabér terhe. És ahol – nem mellesleg – nem is túl nagy a fizetendő adó.
Hát nálunk éppen ez okoz gondot: viszonylag magasak az adókulcsok, melyeket ráadásul szinte „felismerhetetlenségig” eltorzít mindenféle kedvezmény, leírás, jóváírás stb. Ezek többsége szociális indíttatású: a kisebb jövedelmeket, a nagyobb családokat segíti a kivetett adó ilyen-olyan mérséklése.
Erre mondják a szakemberek, hogy nálunk nem lehet egykulcsos jövedelemadót bevezetni, mert az társadalmi igazságtalanság lenne. Mellette ugyanis nem tartható fenn a kedvezmények mostani rendszere. Ehelyett inkább nem egy-, hanem kétkulcsos lenne az adó. Ezen aztán jól elvitáznak a nagy pártok nagy szakértői. Már évek óta. Közben szomszédaink gazdasága fejlődik, igaz, az ottani életszínvonal még mindig nem érte el a magyart.

Százezer könyvelő
Lengyel Tibort, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének elnökét kérdeztük.
– Mennyire vagyunk tisztában az adózási szabályokkal?
– A magánszemélyek nem foglalkoznak ezzel, mert ha minden jövedelmük egy munkáltatótól származik, a vállalkozás rendszerint elkészíti nekik az adóbevallást. A gond ott kezdődik, ha valakinek egyéb bevallani való jövedelme keletkezik. Ilyenkor vagy keres a környezetében könyvelőt, vagy nekilát maga.
– Mennyiben könnyíti meg ezt az elektronikus adóbevallás?
– Ez elsősorban technika. Azt nem befolyásolja, hogy az adóbevallás elkészítése szakmai kérdés. Óvnám a magánszemélyt attól, hogy egyedül nekifusson.
– Azért ön hazabeszél.
– Egy magánszemély néhány tételes adóbevallásának elkészítése nagyon csekély összegbe – három- és ötezer forint között – kerül ahhoz képest, amekkora büntetést kockáztat, ha valamit elront.
– Ha nagyobb dologról van szó?
– Az árakra nézve egyesületünk ajánlásokat nem fogalmazhat meg. A tarifák függenek a bevallott jövedelem nagyságától, hogy mennyire bonyolult az adóbevallás elkészítése, mennyi időt vesz igénybe, illetve milyen felelősség van mögötte.
– Ha a könyvelő elrontja az adóbevallásomat, és megbüntet az APEH, ki állja a cechet?
– Ha szakmai hibát ejtett, akkor ő. Érdemes előre ellenőrizni, van-e felelősségbiztosítása, mert ebben az esetben biztos, hogy megtérül a kár.
– Hány könyvelő dolgozik?
– Húszezer vállalkozás végez ilyen szolgáltatást, ötvenezer szakembernek van mérlegképes könyvelői képesítése, és összesen százezren dolgoznak hasonló munkakörben.

Kis hal, nagy hal
Nem egy magyar sportot űz abból, hogy az adóhatóságot megkerülje, kicselezze. Teszik ezt nyereségvágyból, s dafke kurucvirtusból: minthogy én kuruc, s minden, ami hatalom, az pediglen labanc. Komoly munkát és idegtépő órákat ölnek e tevékenységbe, s jutalmuk a hasznon túl a garantált gyomorfekély és egyéb nyalánkság.
Azonban vannak mások, kik az élet napfényes oldalát keresik, és nekik ezért nem fér bele az életükbe, hogy az APEH-hel bíbelődjenek. Ők azok, akik kivonultak a társadalomból, ebből az egész hajtásból meg a nyűgös „ki kit esz meg” és „ki kinek a főnöke” harcból.
A módszer nagyon egyszerű. Az 1990-es évek elején kellett adminisztratív hanyagságot elkövetni vagy bakit ejteni. Például egyik emberünk nem igényelte vissza az APEH-től az szja-túlfizetését – pár ezer forintról beszélünk –, s azóta az APEH nem kereste őt, és ő sem törte magát, hogy savanyú hivatalnokokkal kokettáljon.
Igaz, a törvényen kívüliség ára drága: se család, se állandó lakhely. És az orvosi ellátás is egyre rizikósabb, mert időlegesen most már néha be kell lépni a rendszerbe – hogy aztán gyorsan kilépve elkerülje a későbbiekben a fönnakadást.
A legmeglepőbb az volt, meséli emberünk, hogy egyszer bírósági végrehajtás alá került egy esete, de az APEH ezután sem tűnt föl. Pedig volt rendőrség is, nyomoztak itt és ott, bekukkantottak minden iratba, igaz, abból nem volt olyan sok.
Akkor nyugodott meg hősünk végleg, hogy mégiscsak jó ez a rendszer, mégiscsak szereti emberünket a Jóisten.
Azóta ő, mint láthatatlan kis hal, csak nézi az időnként felette elúszó nagy halat – de általában a nap továbbra is fényesen süt rá.

Fotók Németh András Péter, Ujvári Sándor