Egy hét hordaléka

Akkor az derült ki, hogy azok a kórházak jártak jól, amelyek szabotálták a széfek beszerzését. Most ismét kérdezem, érdemes-e végrehajtani azt, amit ott fenn kitalálnak. Jó egy évvel ezelőtt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elrendelte, hogy a vállalkozások cseréljék le a TEAOR-kódjukat. Vagyis azt a számot, amely a tevékenységükre utal. A rendelkezéssel önmagában semmi gond, hiszen ezáltal válik a kód Európában egységessé. Hanem a módja… Itt már valami miatt nem követjük Európát, ahol a vállalkozónak elég jelezni az új számot az adóhatóság számára. Nálunk viszont? Az okmányirodákon keresztül a cégbíróság számára kellett tudatni ügyvédi ellenjegyzéssel, ami ugyebár esetenként 20 és 50 ezer forint közötti. Kétszázezer vállalkozó le is szurkolta az összeget, több tízezren azonban a sok százezres büntetés kilátásba helyezése ellenére húzták a többszörösen módosított (határ)időt. Nem kiderült, hogy nekik van igazuk…? Nemrég bejelentették, hogy elég lesz a kódszámot a jövő évi bevalláson feltüntetni. Mint Európában. Mindezek – mindezek! – ellenére azt gondolom, érdemes követni a jogszabályokat – ellenkező esetben ugyanis biztos a sehová sem vezető anarchia. Kár, hogy ezt a döntéshozók nem tudják.

Sokat írtam már a fémlopásokról, hogyne, hiszen a bűncselekmények jelentős részét alkotják. Legutóbb Kispesten némult el több ezer telefon a kábelek elvágása miatt. Szeretném azonban felhívni a tolvajok figyelmét arra, hogy nem jól végzik a dolgukat. Kevés haszonért sokat dolgoznak, s gyakori az éjszakai műszak is. Nem így kell ezt csinálni. Arra például még nem gondoltak, hogy, mondjuk, elemelnek kétezer vasúti vagont? Mennyivel nagyobb volna a haszon… Igényel ugyan némi papírmunkát, kell egy kicsit maszatolni a szerződésekkel is, de utána biztos a siker. Attól nem kell félni, hogy az ügyet kipattintja a cég vezetése, nem fog az még a képviselőknek sem adatot szolgáltatni. De azért előbb-utóbb mégis biztos a bukás? Nem kell félni, ha a rendőrség kezdeményezi is az őrizetbe vételt, az ügyészség ezt nem fogja megalapozottnak találni. Felhívom továbbá a kispályások figyelmét arra, hogy a kárnak legalább egymilliárdosnak kell lennie. A középszer a börtönben rohad – előbb-utóbb…

Az sem biztosíték egy szerződés betartására, ha az egyik aláíró fél az állam. A szigetmonostoriak ezt most tanulják. A Megyeri híd átadása a kapu előtt, ám a szigetet összekötő kis híd még sehol. Nem tud megegyezni a falu és Szentendre önkormányzata, hárít az állam – mellőzve azt a tényt, hogy a két település már tavaly aláírta, hol legyen a kishíd. Nem jó, nem jó, így a minisztérium, mert a honvédségnek elképzelései vannak avval a területtel, találjanak más helyet. A honvédségnek, ami ugyebár az állam része, s azt teszi, amire fentről utasítást kap. A kör bezárult. Na ez a módja annak, hogy az állam kibújjon egy olyan szerződés betartása alól, amelyet korábban aláírt.

Nehogy azt higgyük azonban, hogy csak nálunk vannak gondok, máshol meg minden fenékig tejfel. Ott van például Anglia. Naponta átlagosan hat kocsmát zárnak be. Előbb jött a dohányzási tilalom, most pedig a kocsmalátogatók pénztelensége. Szegény kocsmárosok már a nagy gazdasági világválságot emlegetik. A pubhalálok azonban nemcsak a tulajdonosokra hatnak kedvezőtlenül, hanem a közösségi életre is. A szegényedő angolok kénytelenek megvenni a boltban a napi betevő sörüket, s az otthoni magányukban elfogyasztani. Hogy az asszonyok ennek örülnek-e jobban, vagy nem bánnák, ha a férjük inkább közösségben iszogatna, nos, erről nem szólnak a híradások.