Ki kéne má menni

Ugyan nem emlékszem már mindenre, de máig nem tudjuk, ki robbantotta be vagy 15 éve a Parlament hátsó kapuját, ki akarta felgyújtani Torgyán doktort lakásostul, ki lőtt ki egy sorozatot a Teve utcai rendőrpalotára, ki lőtt rá Hiller miniszter és ki dobott Molotov-koktélt Kóka pártelnök épülő házaira, ki verte meg Csintalan Sándort, ki dobott benzines palackot idén februárban három szoci képviselő házára – a pártszékházak, irodák elleni támadásokat hagyjuk is –; hirtelen csak ennyi jutott az eszembe…
A tévészékház ostromakor együtt üldögélt egy műsorban néhány terrorizmussal foglalkozó hivatalosság, és a személyiségi jogokról magyarázkodtak, hogy mennyire nem egyszerű engedélyeket szerezni, lehallgatni, adatokat gyűjteni és összevetni – így hát ők mindig csak az események után kullogva ütik bottal a gyorsan kihűlő nyomokat. A disputának egyetlen, még az „átkosban” aktív résztvevője volt, aki a kormányőrség környékén szolgált, s aki láthatóan egyre értetlenebbül hallgatta a beszélgetést, amelyen mintha nem is nemzetbiztonsági tisztek, hanem a kákán is csomót kereső ügyvédek vettek volna részt. Amikor rá került a sor, s megkérdezték, hogy az ő idejében mit csináltak hasonló esetekben, röviden annyit mondott: Mit csináltunk volna? Kimentünk, és behoztuk őket…
Meglehet, akkoriban a kelleténél talán egy csipettel kevesebbet foglalkozott az elhárítás a bűnözők jogaival, ami kétségkívül rendkívül sajnálatos, de ezért aztán vélhetően több idejük maradt a nem bűnözők jogainak a védelmére. No meg arra, hogy ha a csibészek mozgolódtak, hát kimentek, és bevitték őket.
N. G