Haza tart a vendégmunkás?

Sokat írnak-beszélnek a sajtóban arról, hogy mi, magyarok a munkaerő-mobilitást illetően nem vagyunk listavezetők. A régió többi országából sokkalta többen mentek külföldre kenyeret keresni, szerencsét próbálni. Az unión belüli szabad mozgási lehetőség miatt nincsenek pontos statisztikáink, jobb híján a becslésekre kell hagyatkoznunk. A KSH százezerre teszi a külföldön élő magyar állampolgárok számát, a regisztrált vendégmunkások száma ennek körülbelül a fele. A legtöbben – közel 25 ezren – Németországban élnek, a többiek Angliában, Ausztriában, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban telepedtek le ideiglenesen.

A mintegy ötvenezer regisztrált munkavállaló fele, nagyjából 25-30 ezer vendégmunkás tér majd haza az idén a válság nyugat-európai hatásainak, azaz munkahelye megszűnésének következtében. A Napi Gazdaság információi szerint az év eddig eltelt időszakában már több mint kétezer, külföldről hazatért honfitársunk regisztráltatta magát valamelyik munkaügyi központban.

Ezek szerint további huszonezer munkakereső fog megjelenni a hazai munkaerőpiacon az év második felében – aminek egyenes következménye az lesz, hogy itthon is valamivel nehezebben lehet majd munkához jutni. Persze figyelemre méltó az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) jelentése: ebből megtudhatjuk többek közt azt, hogy áprilisban 83 700 kiközvetíthető állás közül választhattak a magyar munkavállalók, de – képzettség vagy érdeklődés, esetleg mindkettő hiánya miatt – ebből száz híján 47 000 munkahely betöltetlen maradt. Tehát nem kell nagyon megijedni a hazajövőktől.
Tény és való: a válság kitörése óta egyre kevésbé idilli a vendégmunkások helyzete, több helyen is tüntettek már a helybeliek a külföldiek hazaküldését követelve. A kényes-finnyás angolok, írek most már bizony maguk is elvállalják azokat a munkákat, amelyeket egy bő évvel ezelőtt még messzire elkerültek. Úgy tudjuk, a tavaly ősz óta Nagy-Britanniában szerencsét próbáló magyarok közül tízből hét már hazatért, mert nem talált állást a szigetországban.
Azonban az idegenben töltött hosszú évek után a visszatérés nem könnyű. Akkor sem, ha a hazatelepülőnek biztosítva van a fedél a feje fölött, és nem kell lakhatási gondokkal szembenéznie. S akkor sem, ha már „lerendezett” állás várja, hiszen a megszokottnál kevesebb pénzből kell megélnie. A hazaköltöző előbb-utóbb szembetalálja magát mindazzal, ami annak idején távozásra késztette: alacsonyabb életszínvonal, gyenge szakmai fejlődés, alig létező karrierlehetőségek – igaz ez mindenkire, de leginkább a diplomásokra, az „ország eszére”. Ezért a hazatérőkből könnyen válhat ismét vendégmunkás – a válság után legalábbis. Addig pedig feltöltődnek jó kis hazaival.