Újjászületésre várva

Pünkösdkor egy ötéves csornai kisfiú a strandon balesetet szenvedett. Az édesapjával focizott, és amikor a kapura csimpaszkodott, az rádőlt. Balázs olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy napokig kómában feküdt. Az orvosok hiába küzdöttek az életéért. A szülők gyászukban felemelő döntést hoztak: transzplantációra ajánlották a kisfiú szerveit. A tüdejét, a veséit, a szívét és a máját adták oda, s ezzel öt másik gyermek életét mentették meg.

Elvben nálunk a szervadományozás névtelen, de a média napfényre hozta a történetet. Balázs szülei nem akarnak szerepelni, de a híradásokból megismerhettük a szervekkel újra életesélyt kapott gyerekeket: Flórát, Brendont, Vikit, Virágot és Kristófot. Gyenge kis kezek integettek a kameráknak, könnyes szemű édesanyák suttogtak köszönetet.
Reggeli tévéműsor, élő kapcsolás. A telefonvonal végén az új tüdőt kapott kislány nagypapája, Bécsből (ott műtötték az unokáját). Köszöni szépen, a kislány a körülményeknek megfelelően, jól van. Az öregúr azt mondja, az osztrák orvosok nem igazán értik, miért ez a nagy felhajtás Magyarországon. Náluk mindez, ami történik, a világ legtermészetesebb dolga.
Nálunk sajnos nem az.

Magyarországon átlagosan feleannyi szervátültetés történik, mint Európában – mondja Járai Jenő, az Országos Transzplantációs és Sebészeti Klinika igazgatója. Míg nálunk egymillió lakosra évi 38-40 szervátültetés jut, addig például Ausztriában több mint nyolcvan.

Szomorú, hogy így állunk. Pláne annak ismeretében, hogy a világon az első sikeres szervátültetést egy magyar származású orvos, Ullmann Imre végezte el 1902-ben, Bécsben, egy kutyán. Az orvostudomány robbanásszerű fejlődésének hála, a hatvanas évek óta világszerte mintegy hárommillió transzplantáció történt, ezzel esélyt adva halálos beteg embereknek az új életre. Napjainkban a betegek egyéves túlélési esélye 85 százalék.

Bármilyen sikertörténet is a transzplantáció fejlődése, a világ országai – etikai, vallási, morális érveket mérlegre téve – eltérő rendeletekkel szabályozzák a donációt, azaz a szervadományozást. Svédországban, Ausztriában és Finnországban a törvény lehetőséget ad arra, hogy mindazok szervdonorrá válhassanak, akik életükben ez ellen nem tiltakoztak – és a legtöbbször a kórházak eszerint is járnak el. Olaszországban, Görögországban, Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban és Magyarországon is a fent említetteket teszik lehetővé a jogszabályok, ám a gyakorlatban azoknak veszik ki a szerveit, akiknek a rokonaik is hozzájárulnak a szervkivételhez. Nagy-Britanniában, Írországban, Dániában, Hollandiában és Németországban az érintett személy írásos nyilatkozata kell arról, hogy halála esetén a szerveit másnak adományozza, enélkül a szervkivétel tilos.

Járai Jenőnek meggyőződése, hogy nálunk legalább kétszer annyi lehetséges donor van, csakhogy a kórházak – hiába lenne kötelességük – nem jelentik. Mert nehéz egy orvosnak odamenni a megtört családtagokhoz, és azt kérni tőlük: kapcsolják le agyhalott szerettüket a gépről és ajánlják fel szerveit más betegeknek. Az igazgató ennek ellenére minden intenzív osztályon kötelezővé tenné, hogy erre is figyeljenek: csak akkor kapnának engedélyt, ha végeznének donációt. Spanyolországot hozza fel példának: ott ezt megtették, és azóta két és félszer több a szervátültetés.

Még egy adaton érdemes elgondolkodni: az egészségbiztosító transzplantációra elkülönített kasszájában minden évben marad pénz. Azaz nem tudják elkölteni azt az összeget, amit átültetésre szántak, holott jelenleg is hétszázan várnak új szervre.

Csak szerv nincs.
A transzplantációs klinika igazgatója azt mondja: mióta a csornai kisfiú szerveivel öt gyermek életét megmentették, egy nap alatt három donort jelentettek a kórházak. Korábban ilyen nem volt. Szerinte azért érkezett ennyi felajánlás, mert a média Balázs halála után beszámolt az öt szervátültetésről.
Érdemes beszélnünk róla.

Várólista
Az egészségügyi törvény előírásai szerint azt a beteget, akinél szerv- vagy szövetátültetés orvosilag indokolt, és megfelel a külön jogszabályban foglalt feltételeknek, fel kell venni a szerv-, illetve szövettípusonként vezetett várólistára. Transzplantációt kizárólag a várólista alapján végezhetnek. A várólistára való felkerüléssel, az átmeneti alkalmatlansággal és a törléssel kapcsolatos döntést a transzplantáció típusa szerint illetékes transzplantációs bizottság hozza meg.

A listára való felkerülés szakmai szempontokhoz kötött, ám a beavatkozás elvégzésének dátuma előre nem becsülhető. Ha van alkalmas szerv, az kapja, aki korábban került fel a listára, valamint akinek vércsoport-azonosság és több más orvosi szempont szerint megfelel a rendelkezésre álló szerv.
(Forrás: WEBBeteg)