Hogyan védjük a hazait?
Jó munkához idő kell – tartja a közmondás. Kivételek ugyan léteznek, ám aligha tartozik közéjük az Országgyűlés nyári ülésszakának végén, a Magyarországon termelt élelmiszerek védelmében elfogadott jogszabály. A köztársasági elnök szerint a jó szándékú, ám a sebtében összehozott szabályozás éppen azokat sújthatja, akiket védeni szándékozik. Az államfő aláírás előtt megfontolásra visszaküldte a törvényt a Tisztelt Háznak.
Kép: Magyar élelmiszer kinálata. Magyar áruk. 2006.11.10. Fotó: Bohanek Miklós
Magyarországon csaknem minden európai élelmiszer-kiskereskedelmi hálózat jelen van. A piac mind nagyobb szeletét uralják, szervezettségük nagyfokú, alkuerejük félelmetes. Velük szemben a szétesett, egységes fellépésre képtelen magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar áll. Az áruházláncok a gyengeség láttán nyilván megteszik, amit megtehetnek. Először is a minimálisra szorítják a beszállítóik úgynevezett átadási árait. Ám ezzel nem elégszenek meg: a beszállító cégek bevételéből még 15-30 százalékra igényt tartanak – polcpénz, belistázási díj, reklámköltség-térítés és más visszatérítések címén.
A beszállító élelmiszer-ipari, mezőgazdasági és más vállalkozások már régóta háborognak és tüntetnek a megalázó gyakorlat ellen. Külön-külön azonban nem mernek ellenszegülni, mert az számukra egyenértékű lenne a kilistázással, vagyis meghatározó piacaik elvesztésével. A hálózatok későn fizetnek, olykor három hónapig is használják partnereik pénzét, és gyakran megsértik a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát is.
A tarthatatlan helyzet miatt, a Földművelésügyi Minisztérium bábáskodása mellett a termelők és kereskedők 2009 áprilisában írták alá az Élelmiszer Termékpálya Kódexet. Ám a szankciók nélküli „etikai kódex” csakhamar az enyészeté lett. Miért is?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.