Hitünk kézzel fogható és felfoghatatlan bizonyságai

Az idén az izraeli születésű kanadai rendező, Simcha Jakobovici legújabb dokumentumfilmje jelenti az ügyeletes szenzációt. A rendező nem kevesebbet állít, mint hogy megtalálták azokat a szögeket, amelyekkel Jézust keresztre feszítették.

A hírt ne utasítsuk el azonnal azzal a cinikus megjegyzéssel, hogy ehhez hasonló állításokkal időről időre találkozunk. Jézus keresztfájából például, amelynek darabjait a világ különböző pontjain őrzik, annyit találtak már, hogy ha összeraknánk, akár egy templomot is fel lehetne belőlük állványozni. Ehelyett vizsgáljuk meg, mit is állít Jakobovici.

Azzal semmiképpen sem vádolhatjuk a szerzőt, hogy nem végzett alapos munkát. A kereszt szögei című művén három évig dolgozott. Megtudhatjuk belőle, hogy 1990-ben, amikor Kajafás főpap sírját feltárták, két szöget is találtak a maradványok mellett. Kajafásról tudni illik, hogy ő volt az a vallási vezető, aki a zsidók részéről Jézus keresztre feszítését a leginkább szorgalmazta. Márpedig – állítja a filmes – aki részes volt valakinek a keresztre feszítésében, annak később a temetkezési ládikáját a kivégzésnél használt szögekkel zárták le. Ergo: Kajafás sírjában azokat a szögeket találták meg, amelyekkel Jézust a keresztre szögezték.

Több sebből vérző elmélet
A végkövetkeztetés tetszetős, de sajnos kétséges az igazsága.

Először is: nem lehetünk egészen bizonyosak abban, hogy a régészek 1990 novemberében valóban Kajafás földi maradványait találták meg.

A történet megértése szempontjából fontos tudnunk, hogy miképpen is temetkeztek a zsidók Jézus korában. Koporsót nem használtak, a holttestet gyolcsba tekerték, majd sziklába vájt üregbe fektették, és néhány évig vártak az elbomlására. Amikor ez megtörtént, a csontokat kis ládikába gyűjtötték, s végső nyugalomba helyezték, szintén sziklába vájt üregben. A szokás hasonlít a görögkeleti keresztények néhol manapság is használatos temetkezési rendjéhez. Az Athoszi-félszigeten élő szerzetesek földi maradványait néhány év múltával kiássák, a csontokat megtisztítják, a koponyát és az egyéb csontokat külön polcra helyezik egy erre a célra kialakított helyiségben.

De visszatérve Kajafás földi maradványainak történetéhez: a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói a várostól délre egy sziklába vájt csonttárat fedeztek fel 1990-ben. Ez önmagában még nem lett volna szenzáció, több ilyent is találtak már korábban. Ennek a híre azonban mégis bejárta a világsajtót, ugyanis az egyik csonttartó ládika oldalára héber betűkkel a következőket karcolták: Jehoszéf bar Kajafa. Vagyis Kajafás József. A művészien díszített faalkalmatosság egyebek között egy hatvan év körüli férfi csontjait őrizte. Ez természetesen még nem megdönthetetlen bizonyíték arról, hogy a maradvány valóban a főpapé, hiszen élhetett más is ilyen névvel és esetleg össze is keverhették a csontokat.

Ám tételezzük fel, hogy a csontok valóban az ő maradványai. Az azonban, hogy a mellette lévő szögek Krisztus keresztjéből valók, felette kétséges, szögeket ugyanis rendszeresen találnak a sírokban. S ha még keresztfából valók volnának is a szögek, az sem bizonyítja azt, hogy éppen Jézuséból. Lehet, hogy Kajafás mást is keresztre juttatott, csak azt a feledés homálya fedi. Azzal pedig végképp nem tudunk mit kezdeni, hogy a szögekre megtalálásuk után húsz évvel egy tel-avivi laboratóriumban bukkantak ismét. Azonban Jakobovici szenzációhajhászása még nem jelenti azt, hogy egyetlen régészeti emléket sem tekinthetünk a húsvéti történet bizonyítékának.