Települések a tönk szélén

Mindenki úgy szeretne tönkremenni, ahogy Gelse – mondhatná az ország összes kistelepülése, jogosan. Az adósságrendezési eljárás alatt álló helység lakóit ugyanis nem kell sajnálni. Miért? A választ keressük meg a faluban!

Dimbes-dombos táj, takaros porták. Ilyesmit vártam – gondolom, miközben autózok a zalai falu főutcáján. Aztán egyszer csak leesik az állam: a központban olyan látvány tárul elém, amitől elbizonytalanodok, nem hajtottam-e az imént tovább, és léptem át az osztrák határt?! Elindulok a színes díszburkolaton. Letisztult formájú, modern épületkomplexumok pompáznak a napsütésben, tetejükön napkollektorok. Nagy üvegfelületekhez érkezek, mögöttük hibiszkuszok virágoznak. A termálfürdő bejáratát díszítik – az ezerkétszáz lakosú faluban.

Van itt minden: értréninges masszázsmedence, jacuzzik, gőzkabin, szaunák, sószoba, családi és élménymedencék, sportmedence. Csak egyvalami hiányzik: a vendég. Nézem a pazar, de kongó belső tereket és hallgatom Kenessey Rudolfné szolgáltatásvezető szavait: – Hétvégén megtelik élettel, de hétköznap is gyakran tartanak itt úszásoktatásokat.

Hogy hányan váltottak belépőjegyet tavaly, arra nem kapok választ. Egy azonban biztos: most összesen három nénit látok, az élménymedence sodrófolyójában viszi őket az ár.

Ki kell használni az áramlatot – nyugtázom, és a gondolat tovább erősödik bennem a nap folyamán. A fürdőből irány az iskola. Ernyőre akkor se lenne szükség, ha esne – az összeköttetés erre is megoldás. A folyosó után tornacsarnok következik, hatszáz négyzetméteres küzdőterén küzdök én is: lábujjhegyen tipegve kell átszelni, nehogy nyomot hagyjon a tűsarok a vadonatúj gumiszőnyeg-burkolaton.

Megéri a fáradozás: háromszintes épületbe jutunk, hasonló méretű faluban még sose láttam ekkora általános iskolát. Sok a fiatal Gelsén, gondolhatnánk, de kiderül, a településen száznál is kevesebb az idejáró diák. Mégis kétszáz tanuló élvezi a XXI. század iskoláját, a gyerekeket ugyanis tizennégy faluból toborozzák. „Csak hozzám tartozol” – énekli egy kislány a hatalmas aulában, ami annyira új, hogy hivatalosan még át sem adták. Galériáján négy újabb tanterem kapott helyet. Kettő közülük hangszigetelt fallal választható el egymástól. Bizonyára lett volna mit szigetelnie, mikor a környéken tudomást szereztek a tömérdek nyertes pályázatból részfinanszírozott beruházásokról. Kísérőm, Kozári József, az önkormányzat műszaki ügyintézője úgy fogalmaz: az iskolafejlesztés a megyében végképp kiverte a biztosítékot.

– Ráadásul a fű is mindig zöldebb – mondom, mikor meglátom a műfüves, kivilágítható futballpályát. Hanyatt csak azért nem esek, mert a száraz jégpályára, ami nemrég készült el, nem megyek be. Amúgy is foglalt, hárman fociznak rajta. Miért nem korcsolyáztok? – kérdezem, de kiderül, a faluban nem nagyon tud senki. Kész vagyok – a Sebestyén-kúria is, majdnem: az alagsorban impozáns pinceborozó, a földszinten étterem, a tetőtérben apartmanok, ahová akár lifttel is felmehetnénk.

– Mindent a régi polgármesternek köszönhetünk – hallom sokadszor a nap folyamán, ezúttal Rakos Györgytől, aki az Öreghegyen metszi a szőlőt. – Ide is ő csináltatott aszfaltos utat, meg a temetőbe is. Azelőtt úgy zötyögött, hogy attól féltünk, kiesik a halott a koporsóból.

Az egykori faluvezetőt, a húsz évig polgármesterként tevékenykedő Rácz Józsefet oly mértékben elfogadták Gelsén az emberek, hogy többnyire az sem érdekelte őket, amit a Zalai Hírlap internetes oldalán olvastam: egy kft.-vel kapcsolatos adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt a Zala Megyei Bíróság 2008-ban jogerősen húsz hónapnyi, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A közügyektől nem tiltották el.

– Le a kalappal előtte és a mostani polgármester előtt is. De Orbánnak is odaköszönök mindig – mutat az út szélén álló alakra Rakos György. Megnézem közelebbről is a tölgyfa szobrot: Szent Orbánról, a hegyi birtokok védőszentjéről formázták.

– A lakosság semmit nem fog érezni a pénzügyi nehézségekből – mondja Szegedi Ferenc polgármester az önkormányzat felújított épületének elegáns tárgyalójában. Tavaly október óta tölti be a posztot, de kisebb megszakítással a kezdetektől képviselő-testületi tag, majd alpolgármester volt. Szerinte már régen látni lehetett, hogy a település nem tudja kigazdálkodni a hiteleket, de senki nem akadt, aki a beruházási láznak megálljt parancsoljon. Mikor polgármesterként szembesült a másfél milliárd forintos hiánnyal és a kétszázmillió forintnyi kilencven napon túli tartozással, törvényi kötelezettségének eleget téve kezdeményezte a csődeljárást.

S hogy mi történik ezután? Folyik a nyomozás hűtlen kezelés gyanújával, és a polgármester szerint az adósságok rendezése érdekében meghirdetik eladásra az önkormányzat értékesíthető ingatlanjait: a termálfürdőt, a kúriát és a turistaszállót.

De bárki lesz is az új tulajdonos, egy biztos: állni továbbra is minden épület Gelsén fog.