Levadászták a vezért, de nem végeztek az al-Kaidával

Bevallom, sokáig biztos voltam benne, hogy az amerikaiak valójában nem is akarnak végezni a terrorista vezérrel, Oszama bin Ladennel. Mert ha akarnának, akkor azt már régen megtették volna. Hiszen az emberiség mai technikai tudása mellett ma már egy gombostűt sem lehetne elrejteni, nemhogy egy ember hosszú évekig köddé tudjon válni! Amint bin Laden története mutatja, mégiscsak lehetséges. Kell azonban hozzá néhány „apróság”.

Mindenekelőtt egy olyan elszánt, karizmatikus, fanatikus és – mondjuk ki – rendkívül okos férfi, mint amilyen a most levadászott terroristavezér. Felépített egy olyan hálózatot, amely képes rettegésben tartani a világot, tudva, hogy szinte azonnal illegalitásba kell vonulnia, ahol a legközvetlenebb családtagjain kívül senki sem ismerheti tartózkodási helyét. Vállalta, hogy évekig nem hagyja el azt az épületet, amelyben végül a halálos lövést kapta. Bár egy ilyen luxusvillában, néhány feleség között sokan tengetnék szívesen a napjaikat…

A másik „apróság”, ami nélkül Oszama bin Laden aligha tudott volna elrejtőzni a világ szeme elől, az Pakisztán. Nem véletlen, hogy az amerikaiak nem vonták be őket az akcióba. Nem egy elemző hívta fel a figyelmet az ország vezetőinek kettős játékára: miközben nagy hangon hirdették elszántságukat a terror elleni harcban, összejátszanak a terroristákkal.
S ez minden bizonnyal így is volt. Hiszen gondoljunk csak bele: lehetséges volna-e, hogy az elhárítás tudta nélkül, egy elit katonai kiképző központtal szemben csak úgy, valahonnan a földből kinő egy erődítményszerű villa, s ne tudnák, hogy ki építteti, milyen pénzből és ki a lakója?! Mert az rendben van, hogyha ez az utcai járókelők elől rejtve van, de hogy a hatóságok előtt is… De rendben, egy olyan parancsuralmi rendszerben, mint amilyen Pakisztán, utasítást is kapnak a nyomozók, hogy szálljanak le a villa titkainak a firtatásáról. Azt a parancsot valaki kiadja, s azt is tudja, hogy miért…

Egy szó, mint száz, Pakisztán vezetőinek tudniuk kellett bin Laden rejtekhelyéről, amit nem osztottak meg az amerikaiakkal. Kérdés, hogy azért nem. Mert rokonszenveznek a terroristákkal, vagy pedig azért nem, mert nem akartak ők maguk is robbantások céltáblájává válni?

És itt következnek a csavarok, amelyeket a dolog természetéből adódóan soha vagy csak évtizedek múlva fogunk megtudni: mi van, hogy ha a pakisztániak igenis együttműködtek az amerikaiakkal, s ők maguk szolgáltatták az információkat bin Ladenről, csak ennek éppen az említettek miatt még a látszatát is kerülni akarták?! Ezt a sejtést erősíti az, hogy a lehető legkisebb ellenállást sem tanúsították az érkező kommandósokkal szemben. Pedig megtehették volna, hiszen csak az akció maga negyven percen át tartott, és az utat oda is, vissza is meg kellett tenni Afganisztán felé. A pakisztáni légvédelem mindeközben tétlen maradt. Ennek vélhetően mégiscsak az az oka, hogy legalábbis tudták, mit művelnek országuk szuverén területén az amerikaiak – vagyis tudtak bin Laden hollétéről.

Innen pedig már csak egy lépés annak a feltételezése, hogy az amerikaiak nem csupán tavaly augusztus óta ismerték a keresett személy hollétét, hanem már esetleg azóta, hogy lesétált a hegyekből, vagyis több mint öt esztendeje. Mégis nyugton hagyták, illetve figyelték, nehogy likvidálásával, mint a mítoszbeli hidrának, egy helyett hét feje nőjön, s ahogy azt sokan feltételezik, az új vezérek – rátermettségüket bizonyítandó – robbantgassanak a világban. Hogy akkor most mégis miért kellett meghalnia bin Ladennek? Magyarázat lehet az újraválasztására készülő Barack Obama népszerűségének növelése. Vagy esetleg már nem szerzett új információkat bin Laden megfigyelése által a hírszerzés?

Vagy túl sokat képzelek az amerikaiak képességeiről? Hiszen, lám, a 2001. szeptember 11-i merényletsorozatot sem tudták megakadályozni.

Lehet, mint ahogy a dolog természetéből adódóan, spekulációimnak az ellenkezője is. A biztos csak egy: a világ még sokáig fog beszélni bin Laden likvidálásáról. Mert az ember már csak ilyen. Szeretne a dolgok mögé látni.