Extrém ötletek jegyzéke

A felmelegedés a legkönnyebben úgy kerülhető el, ha csökkentjük a Föld felszínét elérő napsugárzást - vallják tudósok, többek közt Paul Crutzen, a kémiai Nobel-díj birtokosa is. Megfigyelték, hogy a vulkánok kitörésekor a nagy mennyiségű atmoszférába jutott por és szulfátrészecskék képezte felhő annyi napsugárzást ver vissza, hogy számottevő lehűlést okoz. Crutzen szerint nincs más dolgunk, mint imitálni a vulkánkitöréseket, és szulfátokat aeroszol formájában juttatni a levegőbe. Hasonló elvet alkalmaznának más tudósok is, azt ajánlják, hogy az óceánok felett, alacsony magasságban képezzünk felhőket. Ők nem használnának savas esőt okozó kémiai vegyületeket, egyszerűen hajókról porlasztanának a levegőbe felhőképző vízcseppeket. A legextrémebb terv azonban minden bizonnyal az, amely a napfényt óriási, űrbe fellőtt tükrök segítségével sugározná vissza.

Több elmélet a szén-dioxid anyagforgalomból való kivonása és karanténba zárása mellett áll. Az egyik elképzelés a légköri szén-dioxid cseppfolyóssá alakítását és a földfelszín alatt, a mélyrétegekben való tárolását tűzte ki célul. Egy napokban kezdődő kísérlet pedig a tenger mélyére akarja süllyeszteni a légköri széndioxid egy részét. A Polarstern nevű német kutatóhajó 20 tonna vas-szulfátot szór a tengerbe, afféle műtrágyaként, hogy a széndioxidot megkötő algák és planktonok mennyiségét megnövelje. A remények szerint az elpusztuló szervezetek az óceán mélyére süllyedve magukkal viszik az üvegházhatású gázt is, legalább száz évre kivonva azt az anyagforgalomból. James Lovelock, a Földet egyetlen élő organizmusnak tekintő Gaia-elmélet atyja szintén az óceánban lát lehetőséget. Javaslata szerint a szén-dioxidban gazdagabb felszíni vízrétegeket a hullámzás energiájával hajtva pumpálnák hosszú csöveken át a tengerfenékre. Az algavirágzást segítő, tápanyagban gazdag vízrétegeket ugyanakkor a felszínre hoznák.

A felsorolt ötleteket azonban nem árt kritikusan kezelni. A tervekkel a legfőbb baj az, hogy önmagukban csak egy kérdésre fókuszálnak, s nem mérik fel, hogy az ökoszisztéma egészében milyen nem kívánt hatásokat is okozhatnak. Az pedig politikai kérdéseket is felvet, hogy a mesterségesen létrehozott felhők, vagy az űrtükrök esetében ki lenne jogosult, a globális hatást figyelembe véve, azok ellenőrzésére, illetve létrehozására.