Miből lesz a jó gyerek?

Nemrég végzett kutatásokra hivatkozik a TreeHugger, amikor azt állítja: minden más tényezőnél jobban számít a környezettudatosság kialakulásában, hogy a gyerekek közeli kapcsolatba kerüljenek a természettel. Már néhány pozitív élmény is óriási hatással lehet későbbi szemléletünkre. Az egyik vizsgálat szerint azon gyerekek többsége, akiknek 5 és 10 éves koruk közt része volt ilyen élményekben, életre szóló kötődést alakított ki a természettel. Ők általában jobban teljesítettek az iskolában, könnyebben ítéltek meg etikai kérdéseket, többet tettek a közösség jólétéért és felnőttként is a természet megőrzéséért dolgoztak.

Manapság azonban, különösen a városokban, az a jellemző, hogy a gyerekek szabad óráikat tévét nézve, számítógépezve töltik - sokszor éppen a szülők miatt, akik túlságosan aggódnak, hogy odakinn csemetéiknek valami baja eshet. Így csak olyan "benti játékok" jutnak a felnövekvő nemzedékeknek, amik az egyre tökéletesebb számítógépes grafikának köszönhetően nem igényelnek túl sok képzelőerőt és a gyerekeknek kész kereteket kínálnak, nem késztetik őket önálló gondolkodási struktúrák kialakítására. A nevelés így olyan módon vághatja el a következő nemzedékeket a természet szeretetétől és megértésétől, aminek drámai következményei lehetnek akkor, amikor összefogásra lenne szükség a különféle problémák megoldása érdekében.

Pedig nem kell nagy erőfeszítést tennünk, még a városban sem: egy piknik a parkban vagy séta a városszéli erdőben is nagy eredmény. Bevonhatjuk a gyerekeket a konyhakerti munkába is, néha pedig egy-egy kirándulás, szalonnasütés, esetleg egy tóparti nyaralás, hegyek közt töltött hétvége csodát tehet. Fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek: a természettől nem kell félni - ahogy minden állat és növény, mi is részei vagyunk, és meg kell találnunk a helyünket benne.