Már 3 millió hektárt gyarmatosítottak a gazdagok!

Az egyre gyorsuló ütemű földvásárlás - mások szerint újgyarmatosítás -mozgató rúgója a kevés földterülettel rendelkező (sűrűn lakott vagy sivatagos) gazdag országok biztonságos élelmiszerellátásra való törekvése, valamint a termőföldnek, mint a bioüzemanyagok forrásának felértékelődése. A földszerzések csaknem minden esetben a fejlődő országokba irányulnak, mivel a befektetőknek egyben az olcsó munkaerő kihasználása is célja.

A határokon átnyúló földvásárlások mögött többnyire állami vállalatok állnak. Kínai vállalkozók már tíz évvel ezelőtt termőföldet béreltek Kubában és Mexikóban - olvasható az AGrárEurópa hírlevelében. Az IFPRI újabb példaként említi Dél-Korea 690.000 hektáros földvásárlását Szudánban vagy az Egyesült Arab Emírségek 324.000 hektáros pakisztáni és 100.000 hektáros szudáni beszerzését, valamint azt, hogy tárgyalások folynak egy 500.000 hektáros tanzániai terület Szaúdi-Arábia részére történő értékesítéséről.

Szaúd-Arábia egyébként már Indonéziában is szerzett területeket. Kína a Fülöp szigeteken szándékozik egymillió hektár termőföldet vásárolni, az erről szóló tárgyalásokat egyelőre felfüggesztették.

A német Flora EcoPower cég Etiópiában vásárolt földet, amelyen jathropát (képünkön az olajosmag és egy ültetvény) szándékozik termeszteni, és abból bioüzemanyagot gyártani. A Sekab, svéd vállalat korábban Tanzániában kezdett bioüzemanyagot termelni, legutóbb pedig Mozambikban 100.000 hektár termőföld tulajdonjogát szerezte meg. Líbia Ukrajnában 250.000 hektáron kíván saját növénytermesztést berendezni. Az erről szóló megállapodás már meg is született.

Az IFPRI felmérése szerint jelenleg mintegy 3 millió hektárra tehető az a földterület, amelyre különböző vállalkozások külföldön szereztek tulajdonjogot vagy bérleti jogot (a tranzakciók egy része még nincs véglegesítve).

Az IFPRI hangsúlyozza, hogy ha egy fejlett (tőkeerős) ország földtulajdont szerez egy fejlődő országban, és azt a helyieknél nagyobb hatékonysággal műveli (szakismeretet, technológiát és infrastruktúrát visz a körzetbe), akkor az munkát ad a helyi lakosságnak, az élelmiszertermelést növeli, illetve a földkihasználást javítja.

Amennyiben azonban a földszerzés nem jár együtt okszerű és fenntartható földhasználattal, környezetvédelmi intézkedésekkel, illetve az abból származó hasznot kizárólag a külföldi befektető élvezi, akkor az politikailag nemkívánatosnak tekintendő. A helyi lakosság élelmiszerellátásának mindenkor prioritást kell élveznie. Ezért ha az – időjárási vagy egyéb okokból – veszélybe kerül, akkor a külföldi földvásárló számára nem szabad megengedni, hogy a termést kivigye az országból.