Milyen az igazi nő?

A fogyasztói társadalom trendi nője
Profitorientált világunkban a trendi nő vásárol, rendszeres és stabil fogyasztó. Halad a korral, könnyedén stílust vált, a kiegészítőkre is gondol, és sosem aggódik amiatt, hogy nem sikeres. Ha mindezt egy reklámban látjuk, szívesen azonosulunk az életérzéssel, mert az utcán vidáman csatangoló, az üzletekben mosolygósan vásároló nőalak vonzó, ráadásul, mondjuk egy dezodorral a kezében, gyakran férfiak veszik körül, esetleg éppen rátalál az igazira.
Világszerte nők milliói nézik akarva-akaratlanul ezeket a képeket, és ilyen szép, nyugodt, kiegyensúlyozott életre vágynak.
Azt, hogy a nők nőiségét kell megcélozni a reklámmal, már évtizedek óta tudja minden forgalmazó. Már egy 1916-os Tolnai Világlap reklámcikkei is ugyanezeket a szófordulatokat alkalmazták: a modern nő ezeket használja, mert gondol a jövőjére…
A mai nő tehát nem különbözik régi társaitól, talán csak abban, hogy számára a könnyed életérzést kínáló reklámok tömegesen érkeznek. Ezekben az igazi mai nő egyszerre jó munkaerő, jó nő, és ha elvéti, boldogtalanságáért csak önmagát okolhatja.

Az ikonok
A társadalom mindig kitermel olyan figurákat, akiket követendőnek állít a nők elé. Az óriásplakátokon, fotókon, a divatban hihetetlen gyorsan váltakoznak ezek a nőalakok, akiknek látszólagos sikeressége igen vonzó. Aki hajlamos arra, hogy higgyen ennek a látványnak, könnyen egy futószalagon találja magát, ahol biztos kapaszkodók ritkán vannak. Annak a kérdésnek az eldöntése ugyanis, hogy ki milyen típusú nő legyen, nem külső jegyeken és felvett viselkedési mintákon múlik, hanem a személyiség érzelmi kapacitásán és a női identitáson.
A mai női ikonok között kevesebb a szelíd és nőies figura. A céljait mindenáron szem előtt tartó, határozott nőt látjuk általában, aki nem riad vissza a nehézségektől és kemény, ha kell.
A fogyasztói társadalom olyan képet vetít elénk, amelyen a nőalak szinte férfias tulajdonságokkal ruházódik fel.
A hagyományos női jellemzők: kedves, gyengéd, érzelmes, nyitott, megértő, elfogadó, nem agresszív, megbocsátó és lágy - valójában a hagyományos női szerephez illeszkednek, a száz évvel ezelőtti elvárásokhoz. Csakhogy ezek a tulajdonságok a mai férfiak vágyfantáziájában is szerepelnek. Ezzel szemben a mai nők kemények, határozottak, harciasak, megbocsátók helyett büntetők, mert a társadalomban olyan átalakulások zajlottak le, amelyek megváltoztatták a lányok karakterét. Az okok elsősorban a családi rendszerek és a társadalmi elvárások változásaiban keresendők. A mai kor elvárásai szerint egy lánynak képesnek kell lennie arra, hogy tökéletesen megállja a helyét a világban, tanuljon és karriert építsen, legyen kitartó és céljaiban határozott.
Mindennek következménye már a partnerkapcsolatokban is látszik, tehát a lányok passzív és elfogadó szerepét felváltotta az aktív, intézkedő, utasítgató és agresszívabb pozíció.

Az agresszív nőalak
Minden divathullám ellenére a férfiak nem vágynak női ruhába öltözött agresszorra. Az a nő, aki a kezébe veszi a kezdeményezést, dönt és végrehajt, valójában a férfiasságától fosztja meg a férfit, akinek ősi tulajdonságlistájában szerepelnek a fenti tételek. Amikor arról olvasunk, hogy a mai nő jobban tudja, mit és mikor kell tennie egy ismerkedési helyzetben - szabadon irányíthatja a folyamatot, csak tudnia kell, mit akar elérni - valójában nem látunk mást, mint a magányos hőst, aki régebben még férfi volt…
A klasszikus női viselkedés és érzelmek inkább lágyak és elfogadók, mintsem agresszívan beavatkozók. A kivont karddal közlekedő nő, akinek a lasszó is ott van a derékszíján, jóval nehezebben talál párt magának. A "befogott" férfival nem működik a párkapcsolat, nem beszélve arról, hogy a férfiak többsége menekülőre fogja, ha ilyen viselkedést érez.
Ha azonban végiglapozzuk a női magazinok "receptosztó" oldalait, azt látjuk, hogy leginkább ez az ajánlott viselkedési forma, mintha bizony a férfiak döntésképtelen és gyenge karakterek lennének, akiknek meg kell mutatni, mit is akarnak valójában.
A párválasztás és a kapcsolatok kialakítása azonban minden recept ellenére általában a hagyományos módon folyik. Adott két ember, akik között kölcsönös szimpátia és érdeklődés alakul ki, amelyben közös lesz a vágy is a folytatásra. Ebben a folyamatban jóval fontosabb az, hogy egy nő a saját személyiségével és érzelmeivel vegyen részt, még akkor is, ha abban sok a bizonytalanság, szorongás vagy félelem. Az őszinte viselkedés teszi majd lehetővé, hogy valóban egymásra találjanak, ne csak a kötél feszüljön, amíg el nem szakad… 

Hogyan fejlődik a női identitás?
A lányok női szerepüket a korai anya-gyerek kapcsolatból és az anyai minta működéséből tanulják. Fontosak később a jelentős női tekintélyszemélyek is, egy kedvenc tanárnő, egy rokon, akik példaképekké válhatnak.
Ha valaki olyan családban nő fel, ahol a női szerepek inkább kemények voltak, nagyobb eséllyel válik maga is olyanná. Nem hagyhatjuk ki a kortárs csoport hatását sem, amely főként kamaszkorban meghatározó. Mindannyian emlékszünk arra, mikor magunk is egyfajta cipőre, farmerra és hajviseletre vágytunk, mert a baráti társaságban az volt a "cool".
Az ikonkövető magatartás tehát a személyiségfejlődés része.
A csoportnyomás hatása az egyénre erőteljes is lehet. Természetesen ezek tudattalan folyamatok, senki nem fogja elismerni, hogy nem a saját ízlését, véleményét követi, hogy nem a saját elhatározásából cselekszik, mert tudattalan motívumok befolyásolják.
Aki személyiségében kicsit bizonytalanabb, döntéseiben hezitáló, saját céljait és érzelmeit nem ismerő ember, az felnőttként is könnyen modellkövetésbe kezd, vagyis másolni fogja a kellékeket, és arra vár, hogy azok majd meghozzák az áhított változást, boldogságot, párkapcsolatot, nyugalmat, bármit.