Túlsúlyos a gyermekem

Egyet a mama, egyet a papa kedvéért – jól ismert mondatok ezek mindannyiunk számára, amikor gyermekkorunkban a spenótot, sóskát vagy más nemszeretem ételt próbáltak belénk imádkozni a szüleink. Aztán kicsit nagyobbacskán jön a nagymama rétese, anyuci magyaros, szaftos főztje, a gyermek pedig boldogan falatozik, repetát is kér, s nincs olyan anyai szív, amely ellenállna a kérésnek. De mikor is kell megálljt parancsolni?

Élet-egészségBaranyi Krisztina2009. 11. 02. hétfő2009. 11. 02.
Túlsúlyos a gyermekem

Hogyan kell és lehet nemet mondani a chipsre és a cukros üdítőkre, főleg, ha csemeténk kigömbölyödik itt-ott, és az iskolai tornaórán is rendszeresen lemarad a többiek mögött? A téma azért is időszerű, mert a legújabb felmérések szerint az iskoláskorú gyermekek több mint fele küzd súlyproblémákkal. Az okokra és megoldásokra keressük a választ most induló sorozatunkban.

Okok, hajlamok, következmények
– A gyermekkori elhízás hátterében hormonbetegséget - pajzsmirigy-alulműködést, mellékvesekéreg-túlműködést - vagy kövérséggel járó genetikai hátterű szindrómát csak nagyon ritkán, az esetek kevesebb mint 3 százalékában találunk – mondja dr. Láng Klára, a Heim Pál Gyermekkórház toxikológiai és belgyógyászati osztályának főorvosa. – A legtöbb elhízást a helytelen életmód, elsősorban a túltáplálás és a mozgáshiány okozza. Ugyanakkor egyre inkább bizonyítást nyer, hogy az elhízás kialakulásában nagy szerepet játszik a családi hajlam. Ezt támasztják alá az ikervizsgálatok, és az örökbe fogadott gyermekek súlyfejlődésének vizsgálatai is. A kövérség familiáris halmozódásában a családon belüli helytelen étkezési szokásoknak, mozgásszegény életmódnak is nagy szerepe van.

A doktornő szerint a gyermekkori elhízás nem csak esztétikai probléma, hanem egészségügyi kockázatai is vannak, hiszen a felnőttkori kövérség mellett más, súlyos következményei lehetnek. – A kövérség számos betegségre hajlamosít: többek között cukorbetegséget, magas vérnyomást, érelmeszesedést, szívinfarktust, májelzsírosodást, köszvényt vagy ízületi problémákat okozhat. Gyakoribbak a műtét utáni szövődmények is. Az elhízottak átlagéletkora rövidebb normális súlyú társaikénál, és nem mellékes az sem, hogy gyermekkorban a duci gyerekeket sokszor csúfolják, ami lelki sérüléshez is vezethet – sorolja a következményeket dr. Láng Klára.

Az orvos azonban óva int a túl szigorú diétától, hiszen gyermekkorban ez is veszélyeket jelenthet. – Kisgyermek esetén nem törekszünk fogyásra, csak a hízás leállítására. A növekedéssel ez relatív fogyást jelent. Nagyobb gyermekeknél sem tanácsolt a gyors fogyás, kívánatosabb a lassú, de egyenletes súlyleadás. Óvodában, iskolában étkező gyerekek számára javasolható, hogy ne legyen repeta, ne kapjon nagyobb adagot a többinél. Főtt ételhez ne egyen kenyeret, otthon pedig ne legyen pótebéd. Ne vigyen zsebpénzt büfézéshez. Reggel a szokásos italát fogyaszthatja, a nap további részében azonban inkább vizet, esetleg ásványvizet igyon, az édes italokat kerülje. Javasoljuk a zöldségek, gyümölcsök, száraz húsok fogyasztását, kerülje az édességeket, zsíros ételeket. Kevesebb kenyeret, tésztát fogyasszon. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ünnepi alkalmakkor a kövér gyerekek nem ehetnek egy szelet süteményt vagy fagyit. Nasinak inkább gyümölcsöket tegyünk a tálra a chips és ropifajták helyett. S még egy nagyon fontos dolog van: mozogjon minél többet a gyermek. Ha lehetőség van szervezett sportra, az a legjobb, de ha nincs rá mód, napi fél óra gyors ütemű séta, biciklizés, labdajáték, tánc is sokat segít – sorolja a főrovosnő.

A manapság oly népszerű fogyókúrás táborokat azonban jó szívvel ajánlja a szakember. – A fogyókúrás táborokban a gyerekek helyes életmódot tanulnak: megismerik, milyen fajta és milyen mennyiségű ételeket fogyaszthatnak, tornagyakorlatokat sajátítanak el, sok helyen pszichológus is foglalkozik velük. Néhány kiló leadása pedig már sikerélményt jelent. De vigyázni kell, hogy a tábor után - visszatérve környezetükbe -, ne úgy folytassák életmódjukat, mint azelőtt, mert a leadott kilók könnyen visszajönnek – figyelmeztet dr. Láng Klára.

 

Csokoládé és cukorkák helyett
Az édességet a legtöbb gyerek szereti, s ezt időnként még fegyelmezési eszközként is bevetik a szülők. Ha a gyermek jól viselkedik egy családi vagy baráti összejövetelen, ha leviszi a szemetet vagy rendet rak a szobájában, gyakran jutalmazzák csokoládéval, cukorkákkal vagy fagylalttal. Arra is nehéz nemet mondania a szülőnek, ha a bevásárlóközpontban a csemete megkívánja a cukros üdítőt vagy a chipset. Ez heti egy-két alkalommal még nem jelent problémát, de ha mindennapos, és az elhízás is megindul, komolyan el kell gondolkodni a változtatáson.

– A gyermek diétáztatása nem a tiltásról és a drasztikus megvonásról szól, hiszen az egészséges fejlődéshez a megfelelő energiára és tápanyagokra szüksége van – csatlakozik a doktornő véleményéhez Majerné Baranyi Kriszta, dietetikus. – Mindenképpen rendszert kell vinni a gyermek étkezésébe. Nem elég csupán ebédre jóllakni vagy éppen kiadósan reggelizni. Manapság egyre gyakoribb, hogy a gyerekek reggeli nélkül indulnak el, és útközben a közértben vagy a büfében vesznek valami ennivalót. Ez persze legtöbbször péksütemény, cukros üdítő, csokoládé, ami nagyon sok kalóriát, cukrot és zsírt tartalmaz, de nem fedezi a megfelelő tápanyagokat. Fontos, hogy a kicsiket tudatosan bevonjuk a folyamatba, megtanítsuk őket a helyes táplálkozás alapjaira, hogy  tudják, melyek azok az ételek, amelyek egészségesek, és melyek azok, amelyeket csak ritkán lehet fogyasztani.

A szülők leggyakoribb problémája a diéta során, hogy az addig nagy mennyiségben fogyasztott és hőn szeretett édességeket hogyan tudnák az étrendbe beilleszteni. Ez nagy dilemma, hiszen az édességfogyasztást megtiltani nem lehet, és nem is lenne célravezető. – Természetesen az egészséges táplálkozásban az édességek fogyasztásának is megvan a helye, csak a mennyiséget és a fogyasztás gyakoriságát kell figyelemmel kísérni – véli a dietetikus. –  A tiltásnak a gyerekeknél csak negatív következményei lesznek, hiszen a tiltott dolgok mindig izgalmasak, így valószínűleg a zsebpénzéből fogja beszerezni azt, a hátunk mögött. Az édességnek ne legyen jutalmazó vagy büntető szerepe. Ismertessük meg a csemetével, hogy hova lehet beilleszteni az étrendbe, így felnőttkorában is ezt a mintát fogja követni.

Soha ne adjunk a gyermeknek édességet főétkezések előtt. Tartogassuk azt az étkezés utánra, inkább desszertként kínáljuk. Fontos a mennyiség is. Lehetőleg minél kisebb kiszerelésű édességeket vásároljunk. Nem kell a tábla csokoládét vagy az XXL-es TúróRudit megvenni, mert az olcsóbb, hiszen ez mindenki számára csak kísértést jelent. Kisgyermekek esetében úgysem a mennyiség számít, hanem az, hogy kap egy kis édességet, legyen az csak egy szem cukorka vagy egy kis szelet csoki. Az édesség fogyasztása se legyen mindennapos, hetente csak egy-két alkalommal kínáljuk. A hét többi napján inkább idénygyümölcsöket fogyasszanak a gyerekek, lehetőleg nyersen. Kerüljük a befőtteket, hiszen azok rengeteg cukrot tartalmaznak. Ha friss gyümölcs nem áll rendelkezésre, akkor fagyasztott formában vagy gyümölcssalátának elkészítve, de turmixként is kínálhatjuk. A nasik utáni vágyukat kielégíthetjük gyümölcsjoghurtokkal is.

Természetesen itt is vigyázni kell, hiszen egyre több gyerekjoghurt tartalmaz csokoládét vagy cukorkát. Ezeket kerüljük, de mi is készíthetünk desszertet natúrjoghurtból, friss gyümölcsökkel. Lefagyasztva fagylaltként is kínálható. Ugyanígy felhasználható a túró is különféle édességekhez. Készíthetünk például túrókrémet, túróhabot, töltött gyümölcsöket, születésnapra vagy ünnepekre a zsíros, édes torták helyett túrótortát, ennek egyébként a joghurtos változata is nagyon finom a kicsik számára. Alkalmanként a müzliszeletek is beiktathatók. A lényeg az, hogy az édességként kínált fogásokban is változatosak és kreatívak legyünk. A gyermekeket könnyű megfogni egy-egy különleges tálalással, de sokat segíthet az ételek elfogadásában az is, ha bevonjuk őket az elkészítésbe.

 

Enni jó de miért válhat rémálommá?
Kovács Judit túlsúlyos felnőttként, és egy szintén túlsúlyos, 12 éves lány édesanyjaként éveken át küzdött a kilókkal, míg egy napon meghozták a döntést: mindkettejüknek szüksége van arra, hogy megszabaduljanak a feleslegtől, hiszen egészséges, aktív életet akarnak élni. A döntésnél már csak a megvalósítás volt nehezebb. Most az ő fogyinaplójába, a közös küzdelmekbe tekinthetünk bele.

Az elhízásnak vannak stációi: kicsit, jobban, nagyon, hát ez nem értem…, elképesztően nagyon és végül nem is vagyok annyira kövér. Kifogás kifogást követ, de nyugodtan élünk tovább a túlsúllyal, semmi nem változik. Lelkünk mélyén azonban irigyek vagyunk azokra, akiknek ez nem gond, haragszunk magunkra, hogy bennünk nincs kitartás a fogyókúrákhoz, miért csúfolnak, bántanak, néznek ránk szánakozva és még sorolhatnám. Így hát elindul az ördögi kör. Kérdés, hogy mikor döbbenünk rá arra, hogy ez így nem mehet tovább, másként kellene gondolkodni, cselekedni, őszinte tükröt tartani magunk elé.

A gyerekekre ez ugyanúgy igaz, sőt! A napi stressz az iskolában, a baráttalanság, a megfelelési kényszer, a családokban zajló negatív események, bármi, ami az evés örömébe sodorja őket. És mi szülők, hol is rontjuk el végleg: vagy magunk sem boldogulunk a túlsúllyal, mert bennünk is a fenti mechanizmusok élnek, vagy csak szeretni akarjuk gyermekeinket, jókat főzünk, foguk alá valót, gyártjuk a sütiket, mert szeretik. Aztán jön az a határ, amikor már a túlsúly őket is zavarja, felismerik a társadalmi hátrányait, mert nem az egészség jut eszükbe rögtön, hanem a csúfolódás, a gúny, a magány, a csalódottság és a kudarc élménye. Szülőként nagyon nagy kihívás ez, mert sokszor keménynek kell lenni, szigorúnak, következetesnek és ez bántó saját gyermekünkkel szemben. Lélekben kell megerősödni, aztán nagy levegő és…

 

Mire jutottunk mi?
Évek teltek el reménytelenül, főleg magamat tekintve, és közben meghízott a lányom is, így hát közös lett a probléma. Érzem a felelőtlenségemet nagyon, de utólag nem sokat ér a bánkódás. Az első lépés, mint mindenkinél, a szokásos csodaszerek felkutatása, s ezek kudarca után jön a felismerés: komolyabban kellene venni az egészet, mert nagy a tét. Az egészségünk. Rájöttünk, hogy megfőzhető, hétköznapi ételekből kell 1200-1500 kalóriás étrendet keresni, ami a napi életvitelünk mellett megvalósítható, ehető, a tízórai, uzsi elvihető, az ebéd melegíthető, és az is fontos, hogy családbarát legyen az egész. Íme, az internet csodája, van, létezik megfelelő, csak keresni kell, kicsit rákészülni, hetente bevásárolni (más étel is kerül ennyibe), és a család támogatását kérni, hogy ugyanazt ehessük (senkinek sem árt meg alapon).

Aztán megbeszélni gyermekünkkel, hogy érte van (és értem is persze), hogy ő is akarja. Éppen megfelelő kor a fogyáshoz a 12-14 éves korosztály, mert fontossá kezd válni a külső, és ez motiváló erő. Fontosak a visszajelzések, kezdődik az udvarlás időszaka. Kerestünk egy fülakupunktúrát végző szakembert, mert utánajártunk, és ez a módszer természetes úton hat az étvágyra. Rájöttünk, hogy ezzel kell először kezdenünk valamit. Végül kerestünk egy túlsúllyal is végezhető sportot, aminek hallatán nem menekülni fog gyerekünk, hanem lelkesedni. Nálunk a lovaglás vált be. Mivel messze van, sokat kell bicajozni, ez máris mozgás. Persze megyek vele szurkolni. Aztán maga a lovaglás is nagy élmény, és nem akármilyen mozgás. Izzadtan kerülünk haza, de boldogan és elégedetten, sok mesélnivalóval, ez fontos.

Van csodás segítségem mindenben: az édesanyám és édesapám, akik mindenben mellettünk állnak, és az idősebbik lányom, aki nem túlsúlyos, de tesz is érte magától, jó példát mutatva nekünk. A sikerhez tehát kell egy nagy adag akarat, folyamatos támogatás, érdeklődés az új iránt, sok-sok szeretet, saját személyre és körülményeinkre szabott módszerek (na, ez a nehéz), fokozatosság és sok-sok pozitív gondolat. Senki nem mondta, hogy könnyű, nem is ringatjuk magunkat ebben a hitben. Másfél hónapja kezdtünk bele, az eredmény 5 kiló mínusz mindkettőnknél. A siker ízénél nincs finomabb, a lányom boldogságánál nincs jobb érzés. Önök is tegyenek érte.

Forrás: Diéta és Fitnesz