Csontritkulás: a „néma járvány”

Ahogyan elöregszenek Európa nemzetei, úgy válik még égetőbbé a csontritkulás problémája. Ez a gond kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenkit érint. A betegségben szenvedők kilencven százaléka nő, aminek oka a változás korában beálló hormonális változásokban keresendő. Hosszú ideig nem okoz panaszt – innen a „néma járvány” elnevezés. Az első tünetek leggyakrabban a bizonytalan jellegű hát- és gerinctáji fájdalmak, amelyek ágynyugalomra erősödnek, mozgásra enyhülnek.

Ha a csonttömeg jelentősen megfogyatkozik, már a kisebb sérülések is törést okozhatnak. Jelenleg Európában csaknem négymillió ember él csontritkulás miatt elszenvedett töréssel, s a kontinensen az 50. életévét betöltött minden harmadik nő és minden ötödik férfi élete során biztos, hogy szenvedő alanya lesz legalább egy oszteoporozis okozta törésnek. 2000-ben Európában másfél millió csípőcsonttörés fordult elő, s az érintettek fele mozgáskorlátozottá vált. Általános tapasztalatok szerint a törést elszenvedők negyven százaléka soha többé nem lesz képes járni, harminc százalékuk állandósult rokkant lesz, húsz százalékuk pedig egy éven belül meghal. A 45 év feletti hölgyek jelenleg is több napot töltenek ilyen okból kórházban, mint cukorbetegség, szívinfarktus vagy mellrák miatt.

Különösen aktuális ez a probléma Magyarországon, ahol az elmúlt két év során a kezelt páciensek száma a felére esett vissza. Emiatt várhatóan fokozottan jelentkeznek majd a kezelés hiánya miatt bekövetkező törések, s azok olyan hosszú távú következményei, mint a kórházi ellátás, munkaképtelenség, mozgáskorlátozottság, vagy halál.

Nagyon fontos lenne az érintettek körének azonosítása. E probléma megoldására fejlesztette ki a WHO az úgynevezett FRAX (FRAX – WHO Fracture Risk Assessment Tool) kockázatbecslő eszközt, ami az egyszerűen és könnyen meghatározható klinikai rizikófaktorok, valamint a combnyakcsont-sűrűség megállapítása alapján megmutatja a különböző törések – klinikai csigolyatörés, csípőtörés, alkartörés, felkarcsont törés – tíz éven belüli előfordulásának kockázatát. A Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány (NOF) legújabb klinikai irányelveibe beépítette e rizikóbecslő modellt, így ez az újdonság a remények szerint megfelelően segíti az alacsony csonttömegű, vagy oszteoporotikus betegek törési rizikójának csökkentését.

Ha pedig már fennáll a betegség, különböző kezelési módok segíthetnek a csontlebontási folyamat csökkentésében.. A kalciumpótlás mellett szükség szerint a D-vitamin bevitelére is szükség lehet, és az úgynevezett hormonpótló kezelések is szóba jöhetnek.

Ne feledjük: míg a gyermek- és fiatalkor a csontépítésé, életünk második felében ez a folyamat a visszájára fordul! Napi harminc perc mozgás is csodákra képes, a megfelelő mennyiségű kálcium elfogyasztása pedig megalapozza a maximális csonttömeg kialakítását.