Tej, sajt, vaj: tudja, miből van?

Sok-sok „élelmiszernek látszó” dolgot emelünk le naponta az üzletek polcairól vagy fogyasztunk el a különböző (gyors)éttermekben. Sokunkat elsősorban az olcsóságuk vonz, és csak az árakra figyelve hajlamosak vagyunk megfeledkezni az egyébként jól ismert bölcsességről: olcsó húsnak bizony híg a leve.

Aki evett már igazi rákot, tudja, az valóban ínycsiklandó csemege. Csakhogy nincs sok belőle, halászni sem egyszerű, a húsát kinyerni pedig különösen macerás dolog. Akkor hát miként lehet az, hogy olyan sok étteremben kínálják világszerte, ráadásul megfizethető áron? A megfejtés egyszerű: az a rák nem rák, utánzata olcsó hal húsából készült az élelmiszeripar mindentudó nagy vegykonyhájában. Mert a húst pépesíteni, majd színezni, ízesíteni, „állagosítani” és (rák)formába tölteni ma már napi rutinfeladat.

Gondolnánk, a tejhamisításhoz sem kell sok ész: vizet öntünk bele és kész. Így is van, de ettől az ital fajsúlya csökken, az pedig könnyen mérhető, és a turpisság egyszerűen kimutatható. Ezért „játszani” kell a többi összetevővel, így a zsírral, a fehérjével is, meg kell „erősíteni” az italt tartósítószerekkel és egyéb idegen anyagokkal, hogy kiállja a hatósági ellenőrzés próbáját. (Ami egyébként – miután a tej eredendően is ingadozó összetételű – az ellenőr számára sem könnyű föladat.) Otthon egyszerű módon tesztelhetjük a tejet: ha egy kötőtűt mártunk bele, és azt lassan kiemelve egy kerek tejcsepp marad a tű végén, akkor (nagy valószínűséggel) nem hamisított.

Érdemes tesztelni a vajat is: eredeti-e vagy csupán imitáció? Ehhez vegyünk egy fél késhegynyi mintát, és azt olvasszuk föl borszeszégő lángja fölött. A tiszta vaj zajtalanul olvad szét, míg a művaj erős sercegés és a zsírrészecskék szétfröccsenése közben olvad meg. Egyébként a vaj hamisításának számos változata létezik. Hogy mást ne mondjunk: az az egyébként nagyon praktikus tulajdonság, hogy a hűtőből kivett vaj szobahőmérsékleten máris kenhető, szintén adalék anyagnak köszönhető.

Hogyan lehet gyorsan és olcsón (sok) sajtot készíteni? Már a sajtnagyhatalom Hollandia is ismeri a receptet: olaj, tejfehérje és keményítő elegyéből. A sajtok több mint harmada így készül, a többi még a hagyományos igényességgel. A kereskedelmi forgalomban kapható olcsó sajtoknak, valamint a pizza- és szendvicsfeltéteknek viszont már nem sok köze van az eredetihez. Ez abból is kiderülhet számunkra, hogy nem olvadnak és pirulnak úgy, mint a valódi sajt.

A rántotthús-szerű mirelit rántott szelet a modern élelmiszeripar egyik csúcsa. Egyharmad részben tartalmaz disznóhúst, ámde amivel „kikerekítik”, az már valami egészen más: szója, plazmapor, glükózszirup, csirkebőr – hogy csak néhányat említsünk „ízelítőül”.

Mindezek ismeretében talán érdemes néhány száz forinttal többet fizetni a kasszánál – annak biztos tudatában, hogy a tej, vaj, sajt látott már tehenet, és a mirelit rákcsemege is tengeri rákot...