Hogyan barnít a barnítókrém?

Az önbarnító krémek legfőbb hatóanyaga egy cukorszármazék, a dihydroxyacetone, röviden DHA, amelyet cukornádból állítanak elő. A DHA a bőrfelszín elhajt hámsejtjeinek aminosavaival kapcsolatba lépve megszínezi azokat – valahogy úgy, mint amikor a felvágott gyümölcs megbarnul. A folyamat tehát nem azonos azzal, amikor az UV sugárzás hatására a bőr mélyebb rétegeiben melanin termelődik, hiszen a barnító krémek csak a bőr felső, elhalt hámsejtjeit színezik meg. Mivel a felső hámréteg folyamatosan kopik – s 35-45 naponta teljesen új felhámot növesztünk –, az önbarnítók hatása általában 5-7 napig tart.

Röntgentől pigmenthiányig
A DHA-t az 1920-es években a röntgen-folyamat tanulmányozása közben fedezték fel német tudósok, akik észrevették, hogy az anyag a bőrrel érintkezve megbarnítja azt. Az ötvenes években a Cincinnati Egyetem kutatói kísérleteztek tovább a szerrel: szájon át alkalmazták a glikogéntárolási betegségben szenvedő gyermekeknél. Azt tapasztalták, hogy néhány órával a kezelés után a gyermekek lebarnultak. A további kutatások immár a pigmenthiány kezelésében való alkalmazhatóságára irányultak. Végül az első önbarnító krémek a hatvanas években kerültek a boltok polcaira. Majd 1970-ben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatala (FDA) az engedélyezett kozmetikai összetevők közé sorolta DHA-t.

Nem káros?
Az általános vélekedés szerint – az esetleges allergiás reakciókon túl – az önbarnítók nem okozhatnak komolyabb problémát. Arra azonban ügyelni kell, hogy a tubusból szerzett barnaság nem óv a leégéstől, sőt akár fokozhatja is a napsugárzás káros hatásait. A berlini Gematria Test Lab kutatása szerint a DHA-val kezelt bőrfelületben az UV sugárzás hatására 180 százalékkal több szabad gyök képződött, mint a kezeletlen bőrfelületen. Egy 2004-es kutatás azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a DHA befolyásolja az amino- és nukleinsavak működését, s felgyorsíthatja a bőrsejtek pusztulását. Mindenesetre az FDA ártalmatlannak minősítette a hatóanyagot.