Napindítónak két perc nevetés

Találkozónkat egy debreceni belvárosi cukrászdába szervezem. Telitalálat, ugyanis Hadházi László imádja a finomságokat. „Szeretek többször, keveset, de jó minőségű édességet és ételt enni. Nem vagyok híve a gyorséttermi őrületnek” – mosolyog, és már pereg is a régi film…

A hajdú-bihari Téglásról származik; parasztfiúnak tartja magát, aki tanári diplomával, többkötetes íróként, humoristaként a szeretetteljes, őszinte közösségben bárhol jól érzi magát. Az elmúlt két évtized alatt az egész országban megismerték és megkedvelték, a stabil hátországot neki mégis Debrecen jelenti. Felesége és három gyermeke ugyanis a cívisvárosban várja haza az örök utazó családfőt.

Vidámságával gyermekeit is megfertőzte, nagyobbik lánya édesapja nyomdokába szeretne lépni. Hogy a felesége miként viseli férje rendszeres távollétét? Hadházi László szerint jól kiegészítik egymást, és mindkettőjüknek a munkája a hobbija.
– A feleségem klinikai szakpszichológus, nem szokott panaszkodni rám. Úgy segítem, ahogy egy férjtől ez elvárható.

– Ő is segít téged? – élcelődöm.
– Természetesen! De ha arra gondolsz, hogy olykor kezelésre szorulok, akkor tévedsz. Érett személyiség vagyok! – mókázik. – Hogy mire van szükségük manapság az embereknek, és mit várnak tőlünk, humoristáktól? Kedvességet, figyelmet, nevetést és pár gondtalan órát. Ez hiányzik az életükből ahhoz, hogy könnyebben viseljék a rájuk nehezedő terheket.

Szerinte a jó humorista nem magányos bohóc, hanem nyitott és vidám, együtt lélegzik a közönséggel. Nem próbálja ócska poénokkal átverni a hallgatóságát. „A mi pályánkon az él meg, akinek van egyénisége, aki képes megújulni. Véletlenül sem járatnánk le magunkat – sem a Duma Színházban, sem a Showder Klubban, vagy a Rádiókabaréban – unásig hallott műsorral, netán politikai kabaréval. Az utóbbira amúgy sem kíváncsi senki!”

Bevallja, azért neki sem mindig fenékig tejfel az élete. Ha bármilyen gondja-baja van, az alkotás is nehezebben megy. De mi a titka annak, hogy a borúra hamar érkezik a derű? Egyszerű: a természetesség és a belső béke. Van ám egy jól bevált gyakorlata is, amit mindennap elvégez. Két perc folyamatos nevetés! Mindegy, hol van, ezzel indítja a napját. Húsz éve. A zsúfolt fellépések, utazások mellett persze szívesen edz, kerékpározik, vagy megnézi tehetséges kollégái műsorát.

– Nem panaszkodom, nem vagyok elégedetlen, de nem is szeretek karba tett kézzel hátradőlni. Amíg küzd az ember, mindig tanul, és ezáltal több lesz. Kihívások, feladatok, célok, vágyak nélkül nincs boldogság.