Végzetes szívbetegségek

Dr. Édes István professzorral, a DEOEC Kardiológiai Klinikájának igazgatójával a végzetessé váló szívbetegségek megelőzéséről, a már kialakult rendellenességek kezeléséről beszélgettünk.

– A hirtelen szívhalállal végződő tragédiák aránya miért nem csökken Magyarországon?
– Sokan nem figyelnek fel az intő jelekre, ezért orvoshoz sem fordulnak, mivel azt gondolják, velük nem történhet meg a végzetes baj. Pedig ajánlatos a vérnyomást, a koleszterin- és vércukorszintet rendszeresen ellenőriztetni, valamint a hagyományos, illetve terheléses EKG- és szívultrahangos vizsgálatot elvégeztetni. A közepes és magas rizikófaktorba tartozóknak érdemes félévente, évente háziorvosi, illetve kardiológiai szűrésen részt venniük.

– Milyen rizikófaktorok növelik a szívelégtelenség, a szívinfarktus kockázatát?
– A közepes és a magas rizikó azt jelenti, hogy a családban gyakori a magas koleszterinszínt előfordulása, vagy halmozódik a cukorbetegek száma, esetleg többen is meghaltak már szívinfarktusban, agyvérzésben. Mindez már önmagában is intő jel. Akinek diagnosztizálták a cukorbetegségét, magas vérnyomást, illetve vérzsírértéket mértek nála, máris a magas rizikófaktorba sorolhatja önmagát. Ilyenkor feltétlenül szükséges a szűrővizsgálatokat elvégeztetni, életmódbelli és étrendi változásokat kialakítani, illetve a szakorvos javaslatára gyógyszeres kezelést alkalmazni. Ez utóbbit önkényesen módosítani, megszakítani, végleg abbahagyni végzetes következményekkel járhat!

– Milyen egyéb kockázati tényezők vezethetnek súlyos szívbetegséghez, infarktushoz?
– Ha valaki egy vagy két rizikófaktorról már tud, s ehhez adódik még az elhízás is, máris súlyosan veszélyeztetettnek tekinthető. A túlsúlyos emberek többségénél általában a cukoranyagcsere károsodott, aminek következménye lehet a magas vérzsír kialakulása. Aki pedig elhízott, sokkal hajlamosabb a magas vérnyomásra, ami tovább növeli a szívbetegség kockázatát. A másik oldalról pedig a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás a felfokozott életmóddal, az idegeskedéssel, a kapkodással, a káros stresszel járhat együtt, s máris újabb rizikófaktorról beszélhetünk. A gyógyszeres kezelés csak akkor hatásos igazán, ha a páciens hajlandó életmódot is váltani.

– A nők és a férfiak egyformán veszélyeztettek?
– A nők a menopauza után mintegy tíz éves késéssel érik utol a férfiak halálozási arányát: az utóbbiaknál a halálozási csúcs a 40-50 éves korra tehető, a hölgyeknél pedig 50-60-ra.

– Ez nem törvényszerű, csak ha a rizikók összeadódnak?
–  Ha valakinek például magas a vérnyomása, de rendszeresen jár kardiológiai ellenőrzésre, a gyógyszereit is szedi, s ügyel a helyes életmódra, táplálkozásra, a rendszeres, nem megterhelő testmozgásra, az olyan, mintha nem is lenne magas a vérnyomása.

– Létezik olyan szívinfarktus, amit a beteg maradandó károsodás nélkül túlélhet?
– Ha az infarktuson átesett beteg elzáródott koszorúerét speciális beavatkozással kitágítjuk és a keringést 4-6 órán belül helyreállítjuk, megmenthető az az élete. A későbbiek során pedig helyreállhat a beteg korábbi életminősége is.

– Mi lehet az oka, ha egy 40 éves férfi vagy egy 55 éves nő különösebb előjel nélkül, hirtelen meghal?
– A 40 év körüli férfi esetében a ki nem derített, kezeletlen rizikófaktor, vagy a családban meglévő szívbetegség, a túlságosan stresszes, helytelen életmód lehet a kórelőzmény. Az 55 éves hölgy valószínűleg a post-menopauza korába lépett, vagyis a női nemi hormonok védőhatása már megszűnt. Egészen bizonyos, hogy valamilyen rizikófaktora addgra már kialakult: magas vérnyomás, cukorbetegség, kezeletlen magas koleszterinszint, elhízás, de az is bizonyos, hogy a családjában már előfordult hirtelen szívhalál vagy szívinfarktus, esetleg agyvérzés.