Árulkodó ráncaink

Már Hippokratész is megfigyelte, hogy ami a testben lejátszódik, az rányomja a bélyegét az arc bőrére. Az orvostudomány – különösen a műszeres és labordiagnosztika – fejlődése azonban vakká tett bennünket testünk jelzéseire.

Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler német homeopata orvos úgy gondolta, arcunk azt mutatja meg, ha szervezetünk ásványianyag-háztartása nem kiegyensúlyozott, bizonyos ásványi anyagok anyagcseréje nem megfelelő. Ezért alkotta meg a Schüssler-féle biokémiai sók terápiás rendszerét. A szemünk alatt megjelenő sötét karikákra ráfogjuk, hogy a fáradtságtól van, az arcunkon jelentkező tágabb ereket csupán esztétikai problémának tekintjük, holott ezek is mind egy-egy ásványi só hiányát jelzik. A sókkal a betegség kialakulása is megakadályozható, illetve a már kialakult kór is kezelhető.

Azt, hogy ráncaink árulkodnak lelkiállapotunkról, természetünkről, általában mindenki tudja. De azt már kevesebben hallották, hogy a ráncok mutathatják a betegségekre való hajlamot vagy esetleg magát a betegséget is. Például az áll- és járomcsont közötti ránc a vékonybél, különösen a nyombél felszívódási zavarait mutatja, az alsó áll ráncai pedig szívproblémákra utalhatnak. Az orrgyöktől induló, meredeken lefutó ráncok fejfájós embereken jelennek meg. Azoknál, akiknél az orr-ajak ráncok a jobb oldalon mélyebbek, hajlamosak a máj- és epebetegségekre. Amikor az arc összegyűrt pergamenpapírra emlékeztet, a vesék, a mellékvesék és a lép funkciója gyengül meg.

Napjainkban a stressz, a nem megfelelő táplálkozás, a dohányzás, a kávéfogyasztás következtében az ásványi anyagok részleges hiánya, nem megfelelő beépülése népbetegségnek számít – ezért érdemes orvoshoz fordulni, ha elváltozást tapasztalunk az arcunkon.